Izgalmakkal teli négy évtől búcsúzunk

Szallos Ildikó-Éva

A nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum 4. C osztálya búcsút intett az elemi osztályos éveknek. Megannyi, jóban-rosszban, együtt töltött kaland után pontot tettünk a mondat végére, és elbúcsúztunk egymástól.

Mikor elkezdtük a közös éveinket, nem sejtettük, hogy olyan eseményekkel is szembefutunk, melyeket talán legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna. A lehető legrosszabb forgatókönyv szerint, mikor már majdnem az összes betűt ismertük, arra kényszerültünk, hogy online folytassuk, ami lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Ebbe is beletanultunk, bár rengeteg közös élményt elvett tőlünk. Nem adtuk fel! A második osztály végén ünnepélyt tartottunk a szabad levegőn.

A harmadik osztályban már bátran kirándultunk, eseményekre mentünk, míg el nem jött a negyedik osztály, mikor már szabadon lehetett terveket megvalósítani. Talán ez volt a legnehezebb, hiszen bepótolni majd 2 évet lehetetlenség. Ezt is megpróbáltuk! Az utolsó kis műsorra hetekig készültünk, majd az utolsó héten minden napra terveztünk egy-egy eseményt. A hétfői búcsúműsor volt a legnagyobb kihívás. Mosolyok és könnyek között adtuk elő "magukat": a gyermeki valóságot. Szavakkal nem is tudnám kifejezni az érzést, amit én, mint a tanító néni átéltem, köszönhető ezeknek a remek gyerekeknek, csodás szüleiknek és a komoly, felnőtteket meghazudtoló kitartó közös munkának.

Ki sem pihentük a délután fáradalmait, pár órán belül már az állomáson találtuk magunkat. Ellátogattunk a vársonkolyosi Nagy Magyar-barlanghoz. Utunkat vonattal tettük meg, ami külön élvezet volt számunkra. Igaz, az első fél óra a leszállás után elég izgalmasra sikeredett, mert az égi áldás sem maradt el, de végül megkönyörült rajtunk, és kezdett alábbhagyni. Esőkabátokkal felszerelve vettük célba a barlangot, amit egy lengőhídon lehet megközelíteni. Senkinek nem jutott eszébe megijedni, mindenki hősiesen vette az akadályt, hogy végre láthassa Románia egyik legszebb történelmi barlangját. Egy igazi családi barlangászás kerekedett a programból, amit a helyi "mini tengerpart" meglátogatása követett. Rengeteg élménnyel tértünk haza az esti órákban, de tudtuk, hogy itt nincs vége.

KIrándulásból BErándulásba! Mi ugyanis nagyon szeretjük a sulit, olyannyira, hogy a keddi, hegyekben töltött KIránduló nap után, BErándultunk az iskolába, pontosabban beköltöztünk az iskola csodálatos, modern, minden szükséges eszközzel felszerelt bentlakásába. Volt itt móka, kacagás, éjjelig tartó beszélgetések, kincskeresés a sötétben, társasjáték, szabadulószoba, asztalitenisz, filmnézés, együtt vacsorázás, reggelizés, persze szigorúan az általuk készített ételeket elfogyasztva. Természetesen a "de szép buli után a takarítás" fejezet sem maradhatott ki, az "ahogy kaptuk, úgy adjuk át" elvét követve, mert ezt is meg kell tanulni, mint azt, hogy ágyazzunk meg, vagy éppen, hogyan szedjük a sátorfánkat. Köszönet és hála az iskola vezetőségének, különösen Tornai Melinda igazgató néninek, aki első szóra igent mondott, és mindenkinek, aki támogatta, segített, hogy ezt a csodát átélhessük.

Viszlát, drága 4.C! Sok sikert életetek következő lépcsőfokán!