A doktor úr, avagy a virtuózok találkozása

Pap István

Valószínűleg erősen meglepődtek kedden este a váradi színházban azok a nézők, akik a klasszikus kiállítású, problémamentes, habkönnyű szórakozást társítják a zenés vígjáték műfajmegjelöléshez. Az kétségtelen, hogy pontos ez a meghatározás a Molnár Ferenc-darabból készült előadásra, amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata alkotott meg Keresztes Attila rendezésében, mert megőrzi az eredeti mű helyzetkomikumát és humorát, és élő zenekarral eljátszott énekszámok is vannak benne, viszont emellett valami egészen más is ez a produkció. Azok számára volt kisebb a meglepetés, akik ismerik Keresztes Attila munkásságát – és a váradiak ismerhetik is, hiszen itt is rendezett, illetve számos általa színpadra alkalmazott darab érkezett el Váradra az évek során –, mert szinte az első perctől felismerhető a rendező jellegzetes formanyelve és bővérű humora, a „bővérűnek” átvitt és szó szerinti értelmében is. Már közhely, hogy Molnár Ferenc mindent tud a színházról, tökéletesen tisztában van azzal, mi működik a színpadon és hogyan, de van, hogy ennek a tudásnak a hátulütőjéről is szót kell ejteni, például amikor a szerző mindezt a tudást be akarja zsúfolni egyetlen darabba, mint teszi azt Molnár Ferenc A doktor úrban. Ez a szándék érthető, hiszen Molnár Ferenc első színpadi darabjáról van szó, fiatalos hévvel meg akarta mutatni mindenkinek, micsoda bravúrokra képes. Keresztes Attila erre a szerzői attitűdre mintegy rezonálva, amolyan virtuozitás párbajra hívja ki Molnár Ferencet, és már-már szétvetve a vígjátéki kereteket egy lehengerlően harsány horror- és szexkomédiává turbózza fel a darabot.

Fura család

Doktor Sárkány (Kovács Botond) ügyvéd és családja tiszta Addams Family, Kádár Noémi Sárkányné szerepében egy az egyben Anjelica Huston, és a gyehennabeli ördög hangján megszólaló, véres kötényű, vámpírfogú és zombimozgású cselédlány (Benő Kinga) is ezt a bizarr vonulatot idézi meg. De persze mindez egyáltalán nem ijesztő, inkább parodisztikus mázzal vonja be a vígjátéki figurákat és helyzeteket. A darab konfliktusának mozgatórugója a szakmai becsvágy és az erotika. Dr. Sárkány ügyvédi karrierjének felívelését köszönheti annak, hogy mindenféle bűnözők felmentését éri el, és hírnevét egy újabb meghökkentő éjszakai akcióval akarja megdobni. Ezt kihasználva Puzsér, a betörő (Galló Ernő), aki ugyancsak büszke saját szakértelmére, és aki szabadságát éppen az ügyvédnek köszönheti, eltervezi, hogy amikor Sárkány éjszakai kalandjára indul, betör a házába és kilopja az értékeket a széfből. Nem számít arra, hogy az éjszaka folyamán a ház többi lakója titkos légyottokat szervez, ami miatt Puzsért szakmája gyakorlásában mindenféle váratlan találkozások zavarják meg. A fiatalok, Lenke (Kiss Bora) és házitanítója, Bertalan (Tamás Fábián Csanád) közös leckéi terelődnek olyan jellegű ismeretek átadására, amelyekre a szűzlány sokkal kíváncsibb, mint a matematikára és a történelemre, Sárkánynét is hevesen ostromolja Csató, a rendőr (Rózsa László), és persze véletlenül mindannyian pont arra az éjszakára beszélnek meg találkozót, amikor Puzsér is bűncselekményére készül. A nagy kalamajkában a botrány elkerülhetetlennek látszik, de a jó szándékú betörő nemcsak enyves kezű, hanem éles elméjű is, és végül számos furfang bevetésével elrendezi a dolgokat. Külön vonulatot képez a darabban a Sárkány egykori diáktársa által szervezett osztálytalálkozó, ami egyértelműen csak azt a célt szolgálja, hogy minél több poént el lehessen sütni, mert egyébként a történetnek ez a vonulata kilóg az előadás logikájából.

Ennek a darabnak a kapcsán találó az egyébként elcsépelt fergeteges jelzőt használni, mert az előadók az első perctől kezdve nyomatékos támadást intéznek a nézők rekeszizmai ellen, amit a közönség hangos kacagással véd ki, illetve honorál. Csak az előadás harmadik felvonásában, a harmadik órában érzi már úgy a néző, hogy ez egy kicsit túl sok a jóból, és egyébként is, a végére már egyre kevesebb az új ötlet és gyakran a már korábban elhangzott gegek, csattanók ismétlődnek.

A színészek alakítása lendületes, ügyesen pörgetik az eseményeket, az látszik a színpadról, hogy nagyon élvezik a parodisztikus előadásmódot. Külön öröm volt látni a Váradon korábban néhány évadot eltöltő Varga Balázst Cseresznyés szerepében. Mindazonáltal az előadás legkiemelkedőbb teljesítménye kétségtelenül Bokor Barna énekeshez fűződik, aki egymaga énekelte el az összes Kellér Dezső szövegeire komponált Zerkovitz Béla-dalt, minden színész hangjához külön hangszínt kölcsönözve, miközben a színészek csak tátikáztak, ami a darab parodisztikus és ironikus jellegét erősítette. Nyilván, valamilyen szinten a technika is segítségére lehetett Bokor Barnának, ettől függetlenül ez olyan előadói bravúr, amilyet én legalábbis még nem láttam váradi színpadon. Az előadásnak egyébként színháztörténeti vonatkozásai is vannak: az 1946-ban Marosvásárhelyen alakult Székely Színház első prózai bemutatója volt Molnár vígjátéka. Annak a bemutatónak a 75. évfordulóján a színházalapítás előtt is tisztelgett a marosvásárhelyi társulat azzal, hogy újra elővette ezt a darabot.