Tájról – térről – időről – Istenről… – kiállítás a Nagybányai Tájképfestő Telep alkotásaiból

Balla Tünde

Huszonhét esztendő alkotótáborainak lenyomatait egyetlen kiállításba gyömöszölni szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás. Mert bár festőpalettánk korántsem teljes, válogatásunk azt az alkotói erőt sugározza, amit Hollósy Simon öröksége, a nagybányai festőiskola 1896-os létrejötte óta pulzál a világ felé tájról, térről, időről, Istenről. A második világháborúig kreatív szabadságban működő nagybányai festőtelep volt az a traszszilván művészeti kohó, amit Európa kortárs alkotó szellemisége táplált és tett korszerű széppé, ahol a plein airtől az avantgárdig minden áramlat sikerrel vetette meg a lábát, hadakozva a maga igazáért idehaza és Olaszország galériáiban, valamint a nagy párizsi szalonokban Matisse, Gauguin vagy Cézanne kortárs valóságaként. 

A Kereszt-hegy lábánál nagyot változott a világ. Nagybánya középkori utcahálóján tisztes múltjuktól megfosztott bányászházházak sorakoznak, a város régisége immár kopottgúnyás magány rendetlenül odavetett paneltömbök terhével megrakodva, ám a festők százait megragadó szellemiségét, a táj istenadta szép vadságát, színeit, fényeit nem lehet kisöpörni. Ezt az európai művészeti kánonba beemelt örökséget vállalta fel Véső Ágoston nagybányai festőművész és Lugosi Mihály, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület misszióügyi tanácsosa 1996-ban, amikor a püspökség fennállásának 75. és a festőiskola létrejöttének 100. évfordulója alkalmából megszervezte első tájképfestő telepét. A Kárpát-medence legelhivatottabb művészeit vonzotta magához azóta a nagybányai táj, a figuratív festőknek azt a vonulatát, akik a világ isteni teremtettségére rácsodálkozva immár konzervatív hittel és lélekkel kapaszkodnak a Hollósy, Réti, Thorma, Ziffer, Krizsán, Mikola-féle lázadó, a 19. század végi és a 20. század első felének erdélyi piktúráját korszerűvé tevő, nagy festőgenerációkba. Az utódnemzedék alkotótáborainak „szülötteit” ez idő tájt a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület gondozza a Szentháromság Római Katolikus Esperesség támogatásával, ebből a több mint 300 művet számáló hagyatékból 33 művész közel 50 alkotását válogattuk kiállításunkba. 

„…az igaz művészet által az ember több lesz, jobb lesz, az igaz művészet út az Istenhez” – hiszi és vallja a telepet vezető Véső Ágoston, akit még Nagy Oszkár korrigált, s aki, mint ívelő híd a jelen és a közelmúlt között őrzi Nagybánya szellemét. Az a fajta ihletett kísérletező kedv jellemzi e műveket és művészeket, ami a hajdani nagybányai festőiskolát is megtermékenyítette. Ez annak a tájnak a műve, melyben ott lakik az Isten, s annak a lélekperzselő felismerése, hogy ott lakik az Isten.

A kiállítás megnyitójára április 24-én, hétfőn 17 órakor kerül sor a püspöki palota második emeleti kiállítótermeiben.