Szerelmeslevelek írásával ünneplik a tavasz közeledtét

Ciucur Losonczi Antonius

Két múzeumpedagógiai programmal ünnepli a tavasz közeledtét a nagyváradi Körösvidéki Múzeum. A Dragobete alkalmából műhelyfoglalkozásokat szerveznek, melyeken a magyar és a román irodalom két közismert szerelmespárjának (Ady Endrének és Diósyné Brüll Adélnak, vagyis Lédának, illetve Mihai Eminescunak és Veronica Miclének) a kapcsolatára fókuszálnak. Ennek megfelelően február 21-én és 22-én, kedden és szerdán 9–10.45, illetve 11–12.45 óra között az Ady Endre Emlékmúzeumban a diákok meghallgathattak/meghallgathatnak egy rövid ismertetőt Ady és Léda szerelméről, szerelmesleveleket írhatnak és kirakhatják puzzle-ból az említett pár portréját, Székely Aladár 1907 körül készült fényképét.
A második foglalkozáson, kedden 11 órától a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum III. A osztályának diákjai vettek részt Kiss Csilla tanítónő vezetésével, akiket Lavinia Ungureanu múzeumpedagógus üdvözölt. Ady és Léda szerelméről Szamos Mariann muzeológus beszélt a gyermekeknek. Többek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy az épület, melyben vannak, Ady Endre idejében cukrászdaként működött. A költő 22 éves volt, amikor 1900-ban Nagyváradra érkezett, s a Körös-parti városban döntötte el, hogy inkább irodalommal és újságírással fog foglalkozni a jogi pálya helyett.

Diósyné Brüll Adél 1903 nyarán Párizsból rokonlátogatásra érkezett Nagyváradra. Megjelenése, ruházata a sokak által csodált párizsi nő alakját idézte. Feltehetően 1903. szeptember 6-án találkoztak először az EMKE-kávéházban, s Ady számára e pillanat egy szenvedélyektől izzó, keserűséggel, megbánásokkal tarkított, kilenc évig tartó sorsfordító viszonnyá nőtt. Adélt ő nevezte el Lédának. Első Léda-verse a Nagyváradi Napló szeptember 13-i számában jelent meg A könnyek asszonya címmel. Nagyváradot elhagyva Léda hívására 1904 januárjában Ady is Párizsba utazott, ahol egy ideig a Diósy-házaspárral lakott. Még hat alkalommal tért vissza Párizsba, amely fontos ihlető forrásává vált. A nagy szenvedélyek és érzelmi válságok örvényei után a kapcsolatot Adynak a Nyugatban megjelent Elbocsátó szép üzenet című, teljes szakítást jelentő verse zárta 1912. március 16-án. „A Léda iránt érzett szerelme hatására Ady számára megnyílt és szebb lett a világ. Kivezette őt az újságírás napi rutinjából, és egy új költői korszak kezdődött az életében. A szerelem ugyanis egy csodálatos érzés, akkor és most is, mindig inspirálja az embereket. Ady és Léda szerelme azonban nem tartott örökké: se veled-se nélküled volt a kapcsolatuk, egyszerre szenvedélyes és viharos” – magyarázta Szamos Mariann.