Múltidézés: az Ady-líceum régi arca

Ciucur Losonczi Antonius

Az V–VIII. osztályos diákokat Vad Márta, az Ady Endre Líceum igazgatója köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmüket: Bihar megye egyik legjelentősebb magyar középiskolája annak az Orsolya-rendi zárdaiskolának a jogutódja, amelynek alapjait 1772-ben Szentzi István kanonok tette le. Hosszú utat tett meg az ősi schola a több mint két évszázados története során, működése pedig az Orsolya-rend vezetése alatt álló elemi iskolával kezdődött, ahol leánygyermekek nevelése és oktatása folyt.

Az iskola régi arca az orsolyita nővérek tükrében című előadásában Szabó Ervin nagyvárad-olaszi plébános beszélt a gyermekeknek arról, hogy kik a szerzetesek, miért nem alapítanak családot, de azért közösségben élnek. Hivatásukat átjárja az imádság, életüket Istennek és embernek ajánlják fel. Kemény, szigorú rend szerint éltek az orsolyita nővérek is, egy fedél alatt, magyarázta. Aki betért a mostani Ady líceum főkapuján, azt csak idősen, koporsóban vitték ki a Szent Anna templomból. A szentmiseáldozat bemutatását is egy belső ablakon keresztül kísérték a szomszédos teremből, csendben, és nem azzal foglalkoztak, hogy kik ülnek a padokban. Kevésbé köztudott, de az ablakok elhelyezésén is látszik, hogyan próbálták saját magukat nevelni a nővérek: nem fejmagasságban vannak a nyílászárók, hanem sokkal feljebb, hogy ne tudjanak kinézni az utcára és kíváncsiskodni, hanem csak a munkájukra koncentráljanak.

Szemléltetőeszközként a tisztelendő hozott magával egy erényövet, horgolási mintákat (melyekből fennmaradt kétszáz darab), egy önsanyargató ostort, kiváló minőségű zsírkrétákat, hímzéseket, stoppolófát, és egy koszorút, melyet az egyik apáca viselt, mikor örök fogadalmat tett Krisztusnak. „A nővérek nem végeztek félmunkát vagy hagytak maguk mögött selejtet. A lányok, akiket oktattak, megállták később a helyüket mind a családban, mind a munkahelyeiken, és nagy szeretettel emlékeztek vissza a nevelőikre, hálásak voltak nekik”, hangsúlyozta Ervin atya.