Bach-születésnap orgonazenével Szőllősön

Tóth Gábor

2010 óta hagyomány a Váradszőllősi Szentháromság Plébániatemplomban, hogy orgonazenével megünneplik Bach születésnapját március 21-én, ez a tradicionális, korabeli julián naptár szerinti dátum, az aktualizált március 31. Az elmúlt két év ismert okokból kulturálisan is ínséges időszakában a Bach-köszöntés 2020-ban elmaradt, 2021-ben pedig májusra tolódott, a templombúcsúval egybekötve.

Idei tavaszhozó Benedek-nap ide vagy oda, kész jégverem volt hétfő este a szőllősi római katolikus plébániatemplomban. Igazi önfeláldozás Józsa Domokostól a zene oltárán, konkrétabban a templom karzatán, hogy Bach iránti tiszteletét kéz- és lábfagyás mellett egyéb fázást kockáztatva is bevállalta, és természetesen az igen szép számban eljött közönségétől is az, hogy a dermedt levegőben sapkát-kalapot leemelve – a templomban ugyebár így illő – tartott ki mozdulatlan csendben figyelve a dicséretesen nem túl hosszúra szabott műsort.

A délkeleti városvégi Szőllős bár földrajzilag nem Várad szíve, de dobog itt sok más szív mellett egy orgonaművészé is, Józsa Domokosé, és vele lélegzik egy kiváló, még mindig új koncertorgona (Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra, 2008) 1581 sípnyi tüdeje, a házigazda orgonista által mindig hozzáértően kevert regisztrációval. Érdemes néha kirándulni egyet erre, és meghallgatni, amikor Domi orgonához ül, mert olyankor mondandója van. Most a zene mesterei között valaha élt legnagyobbról szólt: Johann Sebastian Bachról. Az „ötödik evangélista” kozmikus-zenei összefüggések matematikájában, affektusok egyházzenei szimbolikájában, kontrapunktikus kombinatorikában felülmúlhatatlan barokk építőmester-filozófus, aki hittől áthatott, elmét csodálkoztató és lelket átszövő zenét hagyott élvezetes kibogozásra az utókor számára. Józsa Domokos válogatott műsorában megmutatkozott a fent említettek tükrében Bach több arca is, az elmélyülten, de emberközelien vallásos (korálvariációban, gyászkantáta-bevezetőben), de ugyanúgy a fényes-magasztos összetetten virtuóz (fúgával, concertóval). És még egy, alkotóhoz-teremtőhöz méltó, valószínűleg a hetedik napon, a világ harmóniájában való gyönyörködésért írt muzsika is, a szeretett, híres, kihagyhatatlan Air-tétel. Szokás szerint kivetítőn is követhette a közönség az ogonista előadását, így vált láthatóvá az égiektől jövő titok közvetítésének sokrétű földi feladatköre.

Lássuk konkrétan mi szólalt meg: G-dúr prelúdium BWV 541 (a fúga később), Aus der Tiefe rufe ich BWV 745 korálelőjáték (itt bevezető segítségül „A mélységből kiáltok hozzád, Uram” kezdetű 130. zsoltár szövegét felolvasva is hallhattuk), Air (a 2., D-dúr zenekari szvitből, BWV 1068), Von Gott will ich nicht lassen BWV 658 (a lipcsei korálfeldolgozásokból), Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit BWV 106 (a gyászkantáta I. tétele, Guilmant-átirat) – s ahogy a cím is mondja, Isten ideje minden idők között a legmegfelelőbb, úgy a karcsú szőllősi templomtorony harangja is elkezdett kongani odafentről a mű végére. Harangszó után következett a BWV 541 pompás fúgája, mintegy keretező szándékkal, majd zárásként a virtuóz, térhatásos-regiszterváltogatós C-dúr concerto BWV 595 – Bach adaptációja az alig 19 évesen elhunyt Johann Ernst szász-weimari herceg kompozíciója nyomán. A BWV 106 és 595 egyébként tavaly májusban szintén elhangzott itt.

Józsa Domokos olyan természetességgel hív életre komplex orgonadarabokat, hogy az embernek az az érzése támad, szinte gombnyomásra bármikor bármit eljátszik kézzel-lábbal azonnal, ami igaz is, csakhogy e mögött bizony sok-sok évnyi gyakorlati és elméleti tapasztalatépítésbe fektetett áldozatos munka fekszik. A közönség vastapsára Józsa Domokos előadón túl szerzőként is válaszolt ráadással, egy saját, improvizált művével (fantázia és fúga).