A kommunista rendszer áldozataira emlékeztek

Pap István

Több egykori politikai elítélt beszélt a kommunista börtönökben megtapasztalt szenvedésekről a szerda esti rendezvényen, ettől a perspektívától eltérő üzenetet fogalmazott meg Duma István, aki elmondta: „Én nem érzem magam áldozatnak, mert én tényleg harcoltam Ceaușescu ellen, tehát az akkori rendszerben megkaptam az akkor normálisnak számító büntetést. De voltak olyanok, akiket ártatlanul ítéltek el, azért, hogy rajtuk keresztül másokat megfélemlítsenek. Ők valószínűleg nehezen viselték el a büntetést”.

A közönség soraiból is többen felidézték emlékeiket. Mátyás Attila, az egykori Szabadságra Vágyó Ifjak szervezetének a tagja elmondta, annak idején azért ítélték el őket, mert szimpatizáltak az 1956-os magyarországi forradalommal. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mai generációk szinte semmit nem tudnak arról a korról, ezért fennáll a veszélye annak, hogy a történelem megismétli önmagát, utalva itt az ukrajnai háborúra, melyet az 1956-os eseményekkel vont párhuzamba, amikor a Szovjetunió Magyarországot támadta meg. 

Sötét múlt

A volt politikai foglyok után az egyházak képviselői osztották meg gondolataikat a hallgatósággal. Először az ortodox egyház képviselője fejtette ki az Istenhit fontosságát a szenvedések idején, illetve a megbocsátás keresztényi jelentőségét. Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész családja rettenetesen megszenvedte a kommunista rémuralmat. A lelkész felidézte, hogy nagyapját huszonhétszer tartóztatták le, de ő mindig azt mondogatta, hogy „noha letartóztattak, de lélekben szabad maradtam, nem tudtak megtörni”. Nagyapjának az Isten és a hit adott erőt ahhoz, hogy elviselje a legborzalmasabb szenvedéseket, mondta Mátyás Attila, aki elárulta, hogy nagybátyját alig tizenhét éves korában tartóztatták le, illetve a lelkész nagyobbik testvére eltűnt a kommunista rendszer idején, és azóta sem tudnak róla semmit. Ennek kapcsán hozzátette, hogy a mostani rendszer sem támogatja az egykori szenvedőket, „nem segít minket a múlt titkainak feltárásában, hanem azt akarják, hogy akik szenvedtek, hallgassanak, és szép lassan kihaljanak, a bűnösök pedig szabadlábon vannak, nem ítélte el őket egyetlen bíróság sem” – fogalmazott. Pedig, mint hozzátette, a rendszerváltás után számos, a kommunizmus idején a hatalom emberei által elkövetett bűncselekményre derítettek fényt, tehát lett volna lehetőség bíráskodni, de mégsem született egyetlen ítélet sem.

Megbocsátás

Kardos József unitárius lelkész a demokrácia lényegéről beszélt rövid felszólalásában. „Az a legfontosabb lecke, amit megtanulhatunk a történelemből, hogy azok, akik másképp látják a dolgokat, nem az ellenségeink, hanem a felebarátaink, akiknek tiszteletben kell tartanunk a véleményét. És ha ezt megtesszük, lehet, hogy nem történnek többé szörnyűségek, nem lesznek zaklatások, nem lesznek háborúk” – hangsúlyozta. Nagy Dávid, a Nagyváradi Messiás-hívő Zsidó Hitközség rabbija párhuzamot vont a holokauszt és a kommunizmus áldozatainak szenvedései között, kijelentve azt, hogy a zsidók legalább tudták, hogy miért szenvednek – a nemzetiségük miatt –, de a kommunizmus áldozatai még azt sem tudták, hogy miért tartóztatták le, miért kínozták és miért ölték meg őket. Mind a holokausztnak, mind a kommunizmus borzalmainak nagyon fontos tanulsága az, hogy nem szabad azokat elfelejteni. „Ha nem felejtünk el valamit, az nem jelenti azt, hogy nem bocsátunk meg, hiszen Jézus is ezt tanítja az egyetlen imában, amit az embereknek adott: »és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek«. Nem mondta azt, hogy felejtsünk, hanem azt tanítja, hogy bocsássunk meg. Tartozunk mindazoknak, akik a náci és a kommunista bánásmód miatt szenvedtek, hogy nem felejtjük el a történteket” – fogalmazott a rabbi, hangsúlyozva, hogy ezért is bír nagy jelentőséggel az, hogy minden vallomást, visszaemlékezést írjanak le, rögzítsenek, dokumentáljanak az utókor számára.

Egyébként ez is a célkitűzése a Nistor Bădiceanu Egyesületnek: mint az a szerdai eseményen elhangzott, egy adatbázist kívánnak létrehozni, melyen digitalizálni fogják a volt politikai foglyok egyesületének dokumentumait, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól és más intézményektől, egyházaktól, valamint magánszemélyektől kapott dokumentumokat. Az adatbázist rendszerezik és egy honlapon teszik majd hozzáférhetővé, így egy helyen lehet majd megtalálni a tudnivalókat a romániai kommunizmus összes áldozatáról. További terve az egyesületnek egy köztéri emlékmű felállítása, melyen szintén szerepelne az összes egykori áldozat neve.