Szőlőmetszési bemutató volt Érmihályfalván

Balázs J. Attila

Jól időzítette Nagy László agrármérnök, a Partiumi Falugazdász-hálózat érmelléki falugazdásza azt a szőlőmetszési bemutatót, amelyet az érmihályfalvi Hegedűs Attila szőlész-borász közreműködésével szervezett. A múlt szombaton megtartott esemény ugyanis Vince napjára esett, és mint köztudott, Szent Vince a szőlészek-borászok védőszentje. Ehhez a naphoz kötődik az egyik legelterjedtebb termésjósló szokás, a Vince-vessző lemetszése, valamint úgy tartják, ha szép, napsütéses idő van, jó termésre számíthat a szőlősgazda. Napsütésben nem volt hiány, amit örömmel vett a majd kéttucatnyi, a szőlészet iránt érdeklődő résztvevő. A legtávolabbi érdeklődő Szilágysomlyóról érkezett, Tőtős Kriszta személyében, bizonyítva, hogy a hölgyek is érdeklődnek a szőlészet iránt. De voltak itt Szilágynagyfaluból, Székelyhídról, Diószegről, Érkörtvélyesről, Értarcsáról, Érseléndről, és természetesen a helyi szőlősgazdák is képviseltették magukat.

Hegedűs Attilát nem kell bemutatni, hiszen nemcsak Érmihályfalván és az Érmelléken ismerik a kiváló, saját termesztésű szőlőjéből készült borokat, hanem távoli vidékekre is eljut a finom nedű. Nem csoda, hogy számtalan díjat is a magáénak tudhat a különböző borversenyekről.

Ez alkalomból a település határában található szőlőjében látta vendégül a gazdákat. Először Nagy László köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Hegedűs Attilának, aki röviden bemutatta a helyi szőlőtermesztés múltját, a régi szabályokat, amelyeket minden szőlősgazda szigorúan betartott és betartatott. Megemlékezett Jakab Rezső egykori szőlősgazdáról, és szólt a pusztító filoxéra járványról, amely sok híres szőlőtermesztő vidéket tarolt le; vidékünkön ellenben nem tudott elterjedni, a homoktalaj kvarcos összetételének és állagának köszönhetően. Ennek tudható be, hogy számos régi fajta az érmelléki homokdombokon átvészelte a filoxéra járványt.

Ezután következett a gyakorlati metszési bemutató. Hegedűs Attila elmondása szerint a szőlőművelést csak szívvel-lélekkel lehet és szabad végezni, de gyakran az ész át kell vegye a szív és lélek fölött az irányítást – például akkor, amikor a szőlőtőkék megmentése érdekében meg kell válni a termés egy részétől. Megmutatta, milyen hibákat követett el az elmúlt időszakban, és ezeket a jelenlévők miként kerülhetik el a saját szőlőik megművelése közben. Jó volt látni azt az önzetlenséget, amellyel a legjobb tudását és tapasztalatait adta át vendégeinek, úgy, hogy amit ezen ősi növény műveléséről tud, autodidakta módon sajátította el, édesapja és nagyapja nyomdokait követve. A 2008-as év környékén kezdett el komolyan foglalkozni a szőlőműveléssel, egyre mélyebben „ásta bele” magát a szakirodalomba, és ahogy mondani szokták, elkapta a gépszíj, megfogta a szőlészet és a borászkodás nehéz, embert próbáló, ugyanakkor varázslatos világa. Hegedűs Attila az az ember, akit, hogy őt idézzük, „le kell lőni”, ha elkezd a szőlőről beszélni, annyi információt szeretne megosztani saját tapasztalataiból. Szívesen hallgattuk volna még gyakorlati tanácsait, de a januári hideg kitessékelt minket a szépen gondozott szőlősorok közül.

Nagy László agrármérnök kis meglepetéssel is készült, a jelenléti ívet aláírók között tombolahúzással metszőollókat sorsolt ki, miközben megkóstolhattuk ifj. Torda Imre, Oláh Emil (Székelyhíd) és Hegedűs Attila borait, valamint Nagy László ágyas pálinkáját, mellyel díjat nyert a tavalyi Ákovita pálinkamustrán. Összegzésképpen elmondható, hasznos tanácsokkal gazdagodtak a megjelent gazdák, biztosan lesz még folytatása a Nagy László által képviselt falugazdász-hálózat égisze alatt.