A pálos remeterendre emlékeztek

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Fejes Rudolf Anzelm arra hívta fel a figyelmet: amikor Boldog Özséb esztergomi kanonok összeszedte a Pilis hegységben és a környékén levő remetéket, és velük egy remeterendet alapított, eszmei példaképként, illetve névként is, Thébai vagy Remete Szent Pálra esett a választása. Ő az őskereszténységnek egyik ismert szentje, és az anyaszentegyház az első remeteként tartja nyilván, Remete Szent Antallal, az első apáttal együtt. Baráti kötelék fűzte őket össze, melyet életük alkonyán tudtak megkötni és megélni. Antal ugyanis kinyilatkoztatások és látomások során megtudta a Jóistentől, hogy van a sivatagban egy nála tökéletesebb életet élő remete. Akkoriban - a 3. században- a thébai sivatag be volt lakva- oda menekültek emberek az adófizetés és a besorozás elől, akárcsak a nagy bűnöket elkövetők, nem csak azok tehát, akiket a keresztény hitük miatt üldöztek. Így aztán a senki földjén mindenki egyenlőnek bizonyult, az életük mégsem volt unalmas, mivel harcolniuk kellett a meleggel és minden egyéb mással. Akik vallásos okok miatt mentek oda, ezt az életet Isten szolgálataként fogták fel. A hagyomány szerint Antal extázisban látta meg Pált, aki elküldte őt, hogy hozzon el neki egy köntöst, de miközben Antal távol volt, Pál meghalt. Imamozdulatban merevedett meg a teste, Antal pedig gondolkodóba esett, hogy miként fogja eltemetni a barátját. Megjelent azonban két oroszlán, akik megásták Remete Szent Pál sírját, és Remete Szent Antallal együtt megadták számára a végtiszteséget. Ezért látható a pálos rendnek a címerében két oroszlán, a pálmafa pedig az igaz ember jelképeként, illetve azért, mivel Pál pálmalevélből font magának ruhát. Ez ugyan kényelmetlen ruhadarab lehetett, viszont vezeklésre kiválóan alkalmas- magyarázta Fejes Rudolf Anzelm.

Prédikációban ugyanakkor az apát arra is kitért, hogy a pálosok, miután megtelepedtek Váradon, először a Szent Brigitta templomban tartózkodtak, onnan telepedtek át aztán Benkovich Ágoston pálos szerzetes, későbbi püspök jóvoltából az általuk épített Úri utcai templomba. 1802-ben a pálos rendet nem helyezték vissza a jogaiba, abban az időben a templom és hozzá tartozó kolostor is a vallásalaphoz volt csatolva, melyet a szerzetesrendeket korábban eltörlő II. József császár hozott létre. Váradhegyfok akkor már teljesen el volt pusztulva, ezért a premontreiek megkapták a templomot a pálos vagyonból, melyet az állam kezelt, más helyektől eltérően azonban minden pálos jelleget megőriztek a templomban.