Apa és fia, a népi kultúra közvetítői

Pap István

Szép számban gyűltek össze a nézők szombaton este a nagyváradi Fejedelmi udvaron felállított színpad előtt, hogy megtekintsék Berecz András és fia, Berecz István műsorát, akik a Soroglya együttessel közös előadást állítottak össze. Az sem szegte a Szent László Napok helyszínére kilátogató nézők kedvét, hogy a viharos időjárás miatt egy órával elhalasztották a kezdést, így az eredeti hat órai időpont helyett hét órakor léptek színpadra a művészek.

Aki ismeri Berecz Andrásnak a székelységet idéző művészi világát, azt nem érhette csalódás pénteken este, de persze azok is jól szórakoztak, akik valamilyen csoda folytán még nem találkoztak ezzel a művészettel. Az előadás törzsanyagát természetesen Berecz András humoros, népi ihletésű meséi, történetei képezték, Berecz István pedig különböző tájegységek néptáncait mutatta be a Soroglya együttes közreműködésével. Apa és fia közös produkciójában valóban fellehető volt az, amit a Szent László Napok programfüzetében olvashatunk: „A műsor arról ad számot, hogy egy mai családban mi marad apáról fiúra, tanítás, magyarázkodás nélkül, a puszta példával” – ugyanis Berecz István jelenléte, autentikus táncai, muzsikálása azt az érzetet sugározták a színpadról, hogy nem ilyen-olyan kényszer, hanem a szülőktől kapott példa hatására fordult az ő érdeklődése is a népi kultúra irányába. Jól átgondolt, megszerkesztett műsort láthatott a nagyérdemű, amelyben megfelelő adagolásban váltogatták egymást a prózai, a táncos és az énekes részek. Ez az előadás bizonyította azt, hogy a népi művészet, a népi hagyományok is átadásra érdemes kincseket rejtenek magukban, de nem kell ehhez kötelességszerű felelősségvállalás, ugyanis a népi kultúra nem avítt, idejétmúlt, muzeális érték, hanem lehet módfelett szórakoztató is. Berecz András sikere is ebben rejlik: a hagyományt nem pusztán hagyományként, hanem élő, a mai emberre is hatni akaró kultúrkincsként kezeli és közvetíti.