Tovább lenghet Partium és Székelyföld zászlója Nagyváradon

Pap István

„Hétéves kálvária ért véget” – értékelte Tőkés László egykori püspök és európai parlamenti képviselő az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által április 27-én hozott döntést, melyben az ő javára ítélt a román állam ellen kezdeményezett perében. A romániai bíróságok ugyanis reklámzászlónak minősítették a Tőkés László nagyváradi európai parlamenti irodájának erkélyére kitűzött Partium- és Székelyföld-zászlókat, így előzetes engedélyeztetéshez kötötték azok kitevését. Az egykori európai parlamenti képviselő az itthoni jogerős ítélet után fordult a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert, mint szerdai sajtótájékoztatóján elmondta: „Az Európai Unió zászlója, a román és a magyar lyukas zászlók, a Partium és a Székelyföld zászlója értékhordozók számunkra: nemzeti identitásunk, anyanyelvünk, nemzeti és európai történelmünk, az európai jogok, a véleménynyilvánítás szabadságának a kifejezői. A román hatóságok tagadták ezeknek az értékeknek az érvényét, megkérdőjelezték egyéni és kollektív jogainkat, sőt nevetséges módon reklámzászlónak minősítették, ezáltal meggyalázták azokat”.

Történelemhamisítás

Tőkés László elmondta, hogy az alperes román állam odáig ment, hogy azt állította: az „úgynevezett” Székelyföld, sem Partium nem létezik és nem is létezett soha, és ezek a zászlók csak egyfajta képzeletbeli képalkotás termékei. „Még a történelmi igazságot is meghamisítják” – jegyezte meg ennek kapcsán az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki a sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy a székelység az 1918-as impériumváltás előtt évszázadokig élt reálisan létező autonóm területi, közigazgatási keretek között, a Partium zászlója pedig Székely Mózes erdélyi fejedelem idejéből származik. A volt püspök kifejtette azt is, hogy ebben a perben is megmutatkozott az, hogy mennyire fél a román állam az önrendelkezés jogától, hiszen óvásában azt hozta fel érvként, hogy ezek a zászlók arra valók, hogy támogassák az etnikai kritériumokon alapuló területi autonómia iránti igényt. Ennek kapcsán Tőkés László megjegyezte, hogy soha nem is csinált titkot az EMNT abból, hogy harcol a romániai magyarság kollektív jogainak elismertetéséért, illetve az autonómia kivívásáért, de egyrészt ezt a többségi nemzettel egyetértésben, Románia függetlenségének és szuverenitásának, valamint az európai normáknak a tiszteletben tartásával kívánják elérni, másrészt pedig a zászlópernek lényegében semmi köze ehhez. Mindezek tükrében „nagy elégtétel számunkra az, hogy az európai törvényszék igazat adott nekünk, és megerősítette a véleménynyilvánítás szabadságát. Ez nagy siker mindazoknak, akik harcolnak a szimbólumaikért. Reméljük, hogy ez a döntés precedensértékű lesz minden olyan vitában, melynek tárgyát magyar zászlóink és nemzeti szimbólumaink használata képezi” – fogalmazott Tőkés László.

Indoklás

Az ügyben a volt püspököt képviselő Kincses Előd ügyvéd ismertette az EJEB indoklásának részleteit. Az elmondottakból, illetve magából a peranyagból kiderül, hogy az EJEB gyakorlatilag szétszedte az alperes, azaz a román állam érveit. A romániai bíróságok nem indokolták meg kellőképpen azt, hogy miért utasították el a felperes azon állítását, hogy a szóban forgó zászlók nem a tevékenységét hivatottak reklámozni, hanem saját identitásának egyfajta megnyilvánulási formái. Továbbá a hazai bíróságok döntésük során nem tettek különbséget a kereskedelmi reklám és a politikai reklám, vagy a nyilvános vitához hozzájáruló reklám között. Az EJEB megítélése szerint a hazai bíróságok nem végeztek semmilyen elemzést az érintett zászlók tényleges tartalmáról, és nem hoztak kézzelfogható példákat azokra a tevékenységekre és eseményekre vonatkozóan, amelyeket a zászlók állítólagosan reklámoztak. Nem vették figyelembe Tőkés Lászlónak a tárgyalt időszakban EP-képviselői státuszából eredő jogait. Ráadásul az alperes egyes kifogásai a zászlókitűzés ellen kifejezetten politikai jellegűek, ami szintén azt támasztja alá, hogy a zászlók valójában nem a kereskedelmi, hanem a politikai diskurzus részét képezik, emiatt jogos az aggály, miszerint sérült Tőkés László szabad véleménynyilvánításhoz való joga. Sőt, ha el is fogadnánk azt, hogy ezek valóban reklámzászlók, a romániai bíróságok akkor sem adtak magyarázatot arra, hogy mi volt az a sürgető társadalmi szükséglet, ami indokolta a zászlókitűzés büntetését. Az sem derül ki a romániai jogszolgáltató intézmények döntéséből, hogy miért csak a Partium és Székelyföld zászlóit minősítették reklámzászlónak, a többi kitűzött lobogót pedig nem. Azzal is érvelt a hazai bíróság, hogy az engedély nélkül kitűzött zászlók veszélyeztetik a közbiztonságot, de arra nem hoztak bizonyítékot, hogy évekig, míg álltak a lobogók az iroda falán, bármilyen közbiztonsági problémát jelentettek volna a hatóságok számára.

Valóban precedens?

Végezetül Kincses Előd elmondta, hogy a 16 ezer eurós erkölcsi kártérítést az EJEB nem ítélte meg Tőkés László számára, egyrészt azért, mert úgy ítéli meg, hogy maga az ítélet elégséges erkölcsi elégtétel, másrészt pedig a zászlók a hazai bíróságok ítélete után is évekig a helyükön maradtak. Mindenesetre a 2112 euró perköltséget az állam meg kell térítse Tőkés Lászlónak. Arra a kérdésükre, hogy mennyiben lehet ez valóban precedensértékű ítélet Romániában, például a székelyföldi magyar polgármesterek ellen a magyar zászló kitűzése miatt indított perekben, Kincses Előd azt válaszolta, hogy közintézmények esetében más törvény a mérvadó, így rájuk nem vonatkoztatható ez a döntés, de magánszemélyek esetében az EJEB ítélete útmutató lehet, azaz a romániai bíróságok is figyelembe kell vegyék, ha netán azért akarnának valakit megbüntetni, mert a lakóházára kifüggeszti például a Székelyföld lobogóját.