Véget ért a Krisztus-hívők egységéért zajlott ökumenikus imahét Váradon is

Ciucur Losonczi Antonius

Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor csütörtök délutáni igei üzenetében úgy fogalmazott: az idei imahét a maga rendellenességében is ugyanazt a célt szolgálta, mint ami az elmúlt években is a lelki szemeink előtt volt, éspedig, hogy a közös imádkozásokon keresztül erősödjön bennünk az összetartozás érzése. Tudatosuljon számunkra, hogy mindnyájan Krisztushoz tartozunk, ugyanannak a nyájnak a tagjai vagyunk, és közösen merjük megvallani a hitünket, kiállni értékeinkért a mai világban. Szükségünk van a lelki megújulásra – ha egy kicsit összehasonlítjuk ugyanis azt az életmódot, melyet a nyugat-európaiak folytatnak manapság azzal a modellel, melyet az Úristen a Szentíráson keresztül az embernek ad, akkor nagy különbségeket és sok ellenmondást tudunk felfedezni, fogalmazott.

„A mai embertől azt várják el, hogy ha lehetséges, ne legyen családja, vagy ha van, ne a hagyományos; szabaduljon meg a fölöslegesnek vélt tehertől, azaz a gyermektől, és ne vállaljon gyermekáldást. Ne legyen identitása, neme, értékrendje és erkölcsi normája, amit követ. És legfőképpen ne legyen kötődése, élő kapcsolata Istennel. Legyen rajta viszont maszk, ne kérdezzen semmit, ne gondolkozzon, higgyen el engedelmesen mindent, és ne közösségekkel, hanem csak saját magával foglalkozzon. Dolgozzon és fogyasszon minél többet ahelyett, hogy az igazsággal törődne. Azok a sikeresek, akik hajlandóak így élni és viselkedni, akik pedig nem, azok elszigetelődnek, és politikailag inkorrektnek vannak nyilvánítva. De ez a divatos ideológia morális csődhöz vezet bennünket, társadalmi katasztrófához, pusztuláshoz és kárhozathoz. Ez az út a hazugság útja, mert nem ez, hanem Krisztus a valódi út, az igazság és az élet. Bűnbánatot tartva, a Bibliát gyakrabban olvasva, nem félve, döntsünk tehát, mert nem lehet egyszerre két Úrnak szolgálni, sem egyéni, sem egyházi szinten” – figyelmeztetett a lelkész.

A szombat délutáni imaheti alkalmon Kardos József unitárius tiszteletes egyházi beszédében kitért arra: a mindennapi életben vannak olyan találkozások, amikor szívesen beszélgetünk valakivel, mert ismerjük és szeretjük őt, az ő jelenléte sokat jelent számunkra, lelki feltöltődést, örömöt eredményez. Vannak olyan találkozások is, melyek semmilyen érzéseket nem váltanak ki, ezeket nagyon gyorsan elfelejtjük. És történnek olyan találkozások is, melyeket legszívesebben elkerülnénk, mert nem tudunk közös nevezőre jutni. Jézus is sok mindenkivel találkozott, és a vele való találkozások változást hoztak az emberek életébe rangtól, társadalmi státusztól, foglalkozástól függetlenül. Megtanulhatták tőle, hogy Isten nem a külsőségek és az aprólékos szertartások istene, hanem a szereteté. Az emberekhez nem gyűlölettel és előítéletekkel, hanem megértéssel és emberséggel kell közeledni. Ha igazságosok és becsületesek akarunk lenni, akkor tehát Isten útját kell választanunk, a felebaráti szeretet gyakorlásával, fogalmazott Kardos József.