A temető nem a halál, hanem a szeretet helye

Ciucur Losonczi Antonius

Pék Sándor esperes-plébános arra hívta fel a figyelmet: ebben a furcsára alakult esztendőben, mindenszentek délutánján és halottak napjának előestéjén Jézus haláláról hallottunk az evangéliumban. És valóban, a legnagyobb igazság és a legtisztább forrás, amihez fordulhatunk, és amit szemlélhetünk, nem más, mint Megváltónk halála.

Az első, amit látunk, az az, hogy ez egy imádságos halál volt. János evangélista beszámol arról, hogy Jézus utolsó szava a „beteljesedett” volt. Nagyon fontos, hogy ez járja át a mi lelkünket. Persze, hogy szépek a virágok, és hozzátartozik a világítás ehhez a naphoz, de a leglényegesebb az imádság. Legyen szó azokról, akik a Rulikowskiban vannak eltemetve, vagy máshol, akár a távolban eltemetett családtagjainkról, barátainkról, ismerőseinkről, az egyetlen igazi dolog, amit tehetünk az az, amit Jézus is tett, ez pedig az imádság, ne feledkezzünk meg tehát erről.

Bevégeztetett – ha most fellapoznánk Szent János evangéliumát, akkor nagycsütörtök este ugyanezt a görög szót találnánk, amikor az evangélista arról ír, hogy Jézus mindvégig szerette őket. És ugyanez a szó szerepel a Torában is, amikor a liturgikus szolgálatba állás imáját hirdetik. Milyen szép, hogy ezt veszi át a katolikus egyház: amikor valakit pappá szentelnek, akkor az illető a halál jelképeként a földre fekszik, mert az addigi élete bevégeztetett egy teljesen odaadó szeretetáldozatban. És szintén felemelő, hogy Jézus halálára és feltámadására kereszteltek meg bennünket. Vagyis mindannyian, hívek és papok egyaránt el vagyunk jegyezve Istennek a végsőkig elmenő szeretetével. Ez a keresztény élet, a bevégeztetett szeretet. Legyen szó bármilyen drámai halálról, fájdalmas búcsúzásról, elszakadásról vagy elszakításról, a háttérben nincs más, mint Istennek a végsőkig, a halálig kitartó szeretete. Ezért mindig más minőségű egy keresztény ember gyásza és fájdalma, mint egy hitetlené.

Azt is kiemelte a tisztelendő: Jézus halála teremtett köztünk közösséget, hozta létre az egyházat. A halál tehát nem rabol, hanem közösséget teremt. Közösséget Istennel – ez egyértelmű, de közösséget ember és ember között is – és ez a hitélet. A kapcsolataink ezért egyszerre természetesek – azokkal az emberekkel, akikkel találkozunk, és természetfelettiek – azokkal, akiket nem érzékelünk, mert már nincsenek köztünk. És érdekes módon a halálról elmélkedünk egy temetőben, ami tulajdonképpen nem a halál helye, hiszen nem sokan halnak meg pont ott. „A temető valójában sokkal inkább a szeretet helye, hiszen a szeretet visz ki bennünket oda, hogy szeretettel természetfeletti kapcsolatokat építsünk” – fogalmazott.

Borítóképünkön: A nagyváradi Rulikowski temető Steinberger kápolnájánál imádkoztak elhunytjaikért