Lemerülő lelkierőnk feltöltésre szorul

Herczeg Mária

Csak pajzsunk van, fegyverünk egyelőre nincs ellene. Így nem tudhatjuk a vírus mikor fúj takarodót, mikor térhetünk vissza a rendes kerékvágásba. Jelenleg minden korosztálynak súlyos gondjai vannak, mert számtalan munkahely szűnt meg. A tanuló vagy pályakezdő fiatalok egy része sem tudja merre induljon, mert a jövőben olyan új szakterületek jelennek majd meg amelyeket ma még nem is ismerünk. Sajnos – úgy tűnik – manapság nem sok embernek van jövőképe.

Tetézve a pandémia-gondokat, naponta értesülünk olyan katasztrófákról, amelyek nyomorba taszítják az ott élőket, halálos áldozatokat is követelve. Könny gyűl az ember szemébe látva a képernyőn a pusztító árvizeket, erdőtüzeket, földrengéseket, a kilátástalanságot az emberek tekintetében, akik mindent elveszítettek. Ilyenkor az a szorongó érzés fog el, hogy a Fennvaló büntetni akarja az emberiséget. Figyelmeztetni akar arra, hogy vegyük észre környezetünk aggasztó jeleit, amelyek egyértelműen mutatják természet-adta javaink hatalmas mértékű eltékozlását. Úgy is fogalmazhatunk, hogy létünk négy alapeleme összefogott ellenünk. Mert a LEVEGŐ egyre szennyezettebb, főleg a nagyvárosokban és iparvidékeken. Szomorú tény, hogy világszerte soha nem pusztított ennyi tűz mint az utóbbi években. Kék bolygónkon a VÍZ is szennyezett; a folyók mindenféle szeméttel, a tengerek, óceánok olajjal, műanyaghulladékkal. A FÖLD is gyakran reng, van ahol egész városokat dönt romba. Mindezt átgondolva, beláthatjuk, hogy környezet-tudatosabban kell élnünk. Óvnunk kell élő világunk épségét, tisztaságát.

A létbiztonság szempontjából is óriási a fenyegetettség: késelések, gázolások, lövöldözések, gyújtogatások. Ennyi bűnözést nem látott a világ csak mióta számos ország a nyakába kapta a migránsáradatot.

Amikor megannyi gond és megszorítás terhe alatt élünk, óriási szükség van a lelkierőnkre, amely mint egy energiaforrás biztosítja állóképességünket. Sajnos ebben a nehéz időszakban, lelkierőnk lemerül és feltöltésre szorulna. Mert az nyilvánvaló, hogy a stressz, a kilátástalanság lemeríti, az öröm, a nyugalom feltöltené lelkierő forrásunkat. Ezért meg kell találnunk az örömöt, a kiegyensúlyozottságot szeretteink révén, a családban és virtuális kapcsolatainkba, amíg a világ meg nem változik körülöttünk. Mert elméletileg hullámvölgy után felfelé ívelő időszak következik.

Mi, kisemberek, csak a fegyelmezettségünkkel tudunk hozzájárulni a védekezéshez. De övezze tiszteletünk és megbecsülésünk az első vonalban küzdőket és az oltóanyag előállításán munkálkodókat. Addig is, amíg egy biztonságos világra ébredünk vigyázzunk magunkra és egymásra, a remény jegyében.

Borítókép: illusztráció