Harmadik mandátumát kezdte el Szalacs polgármestere

János Piroska

– Jelenleg harmadik mandátumát kezdi meg. Miért is választotta annak idején ezt a hivatást és főleg miért ilyen fiatalon?

– Egy olyan családból származom, ahol mindig a közösségi munkában láttuk az önmegvalósítást, már dédnagyszüleimtől errefele. Dédnagyapám a református egyháznál volt 35 évig gondnok és még vagy 15 évig presbiter, emellett tanácsos a községben, szinte egész életét közösségi munkával töltötte el. Másik dédnagyapám önkéntes tűzoltó volt. Minden felmenőm szalacsi származású, úgyhogy én se szerettem volna elmenni a településről. Kerestem a megoldást, hogyan tudnék itthon hasznos munkát folytatni. 2012-ben már egy jó ideje Cseke Attila szenátori irodájában dolgoztam, nagyon sokat tevékenykedtem annak idején a községben is, illetve azelőtt is a Nagyváradi Magyar Diákszövetségben. Többen megkerestek 2012-ben, hogy induljak és váltsam le az akkori vezetést. Fiatalos lendülettel indulok neki a harmadik mandátumnak, hiszen annak ellenére, hogy már nyolc és fél éve polgármester vagyok, még mindig csak 32 éves, és vannak kollégáim, akik ebben az életkorban, illetve olyanok is, akik ennél idősebb korban kezdik, és ők is érzik magukban a lendületet. Nem mondhatom azt, hogy belefásultam volna. Lehetséges, hogy 12–16 év elég lesz hozzá, de addig, amíg úgy érzem, hogy van hozzá energiám, és ameddig az emberek úgy látják, hogy jól végzem a munkámat és nem váltanak le, addig csinálom, teszek azért, hogy fejlődjön ez a község.

– Mit tart a legnagyobb kihívásnak a munkája során?

– A legnehezebb a béke megteremtése, illetve fenntartása. Ezentúl persze vannak másfajta prioritások is, hiszen az embereknek megélhetés kell ahhoz, hogy ne néptelenedjen el a település. Folyamatosan vállalkozókat, befektetőket keresek. Van angol nyelvű prospektusunk, amit kiküldtünk a világ több pontjára. Nem egy olyan időszak jön, amikor gazdasági fellendülés lesz, sőt, valószínű, hogy válság elé nézünk, de függetlenül ettől, meg kell oldani a munkahelyhiány problémáját, hogy ne vándoroljanak el külföldre a fiatalok. Talán ez a legfontosabb, amivel foglalkozni kell, ami nem feltétlenül a polgármester feladata, de az ő problémája, mivel ha nem oldja ezt meg – nemcsak itt, hanem bárhol máshol – akkor maholnap nem lesz kinek, kiért dolgozni.

– Az idei választáson a szavazatok több mint 83 százalékát szerezte meg. Miben látja sikerének titkát?

– A legfontosabb az emberekkel való közvetlen kapcsolattartás. Én se számítottam ennyi szavazatra, az ember egy idő után „elkopik” és nem lehet mindenkinek mindig a javára tenni. Kiemelném, hogy az idei választáson nagyon nagy volt a részvételi arány nálunk, annak ellenére, hogy nagyjából tudták, mi lesz az eredmény. Az emberek érezték annak fontosságát, hogy beleszóljanak a dolgok alakulásába és véleményt nyilvánítsanak. Ez annak volt köszönhető, hogy minden délután, munkaidő után, háztól házig mindenkihez betértünk és elbeszélgettünk. Az emberek elmondták a kisebb problémáikat, ám ami nekünk kicsinek tűnik, az nem biztos, hogy a polgárnak is az, például egy kiégett utcai égő, egy sáros utca, egy telekkönyvezés. Ezeknek a problémáknak a kilencven százalékát a választás napjáig meg is oldottuk, volt olyan is, amihez csak egy kis jószándék és odafigyelés kellett. Vannak olyan gondok is, amelyek orvoslása jelenleg is folyamatban van.

– Milyen tervekkel indul neki az új mandátumnak?

– A liberális párt minden tekintetben megnyerte a megyét és az RMDSZ-nek hátrább kell lépnie, mivel elég rossz eredményt ért el a megyében, több ezer magyar szavazat román pártok és az amúgy is esélytelen Néppárt irányába ment. Nincs vezető tisztségünk sem a megyénél, sem Nagyváradon, és szerintem az intézményekben is ki fogják tenni a magyar vezetőket. Úgyhogy túl sok lehetőségünk nincsen ahhoz, hogy fejlesszük a községet, csakis az európai uniós pályázatok maradnak. Ebben is elől járunk amúgy, hiszen a községben az egy főre jutó európai uniós támogatás eléri a 3000 eurót. Jelenleg egy természetvédelmi pályázatot futtatunk Hortobággyal közösen. Most a terv a megkezdett pályázatok befejezése, és megpróbálni minél több uniós forrásra szert tenni, mert messze vagyunk a nagyvárostól, a megye szélén sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, mint például Bihar, Bors, vagy Szentmárton, ahol nagy ipari parkok, nagy befektetők vannak.

– Egy korábbi cikkben a tervek között említette a Komáromi-kúria kertjében kialakítandó kalandparkot. Erről beszélne bővebben?

– A kalandpark a kúria kertjében készül, egy, a hortobágyiakkal közös projektünk részeként. Ez is egy nagyon sikeres kezdeményezés, hiszen a mi támogatásunk több mint egymillió euró, ami a projekt költségvetésének háromnegyed részét jelenti. A projekt keretében – amit Hajdú-Bihar vezetőségének, illetve Bihar megye RMDSZ-es vezetésének köszönhetünk – készül el a kalandpark, a látogatóközpont, restauráljuk az 1800-as évek elején épült négylyukú hidat, amely a hortobágyinak a „kistestvére”, Romániában az egyik legrégebbi, ma is álló közúti építmény.

– Szalacs az elmúlt időszakban leginkább az ötfrakciós szelektív hulladékgyűjtésről vált híressé, tavaly decemberben ennek kapcsán át is vehette a Nagyváradi Közösségi Alapítvány egy kitüntetését, a „vezető, aki megváltoztatja a világot” titulust. Miért kötelezte el magát a természetvédelem mellett?

– Úgy gondolom, hogy valamilyen változást kell hozni, és legtöbbször csak beszélnek a változásról. Voltam a környezetvédelmi minisztérium egy olyan előadásán, amelyre megérkeztek a benzinfaló autókkal, mindenki elmondta, milyen fontos a környezetvédelem, s közben az asztalokon ott voltak a félliteres műanyag palackok. Ezzel szemben, hogyha nálunk van egy ilyen esemény, akkor üvegkancsóban van a víz, a kávéhoz való tej, a kávét pedig nem egyszerhasználatos pohárból, hanem csészéből isszuk. Azért mondom el mindezeket, mivel úgy gondolom, ezektől a dolgoktól indul el az egész. Amikor nekikezdtünk a szelektív hulladékgyűjtésnek, először az iskolában mondtuk el a gyerekeknek, hogy miért is fontos ez, később már ők kezdték el tanítani a szüleiket.

A következő generációnak egy tisztább, élhetőbb helyet szeretnénk hagyni. Nem azzal teszünk jót a gyerekeinknek, ha veszünk nekik egy táblagépet, vagy kapnak egy új játékot, telefont, hanem azzal, ha hagyunk nekik tiszta ivóvizet, tiszta termőföldet, és tiszta, belélegezhető levegőt. Ehhez az kell, hogy ne engedjük be a szennyvizet az árokba, ne hajigáljuk szét a szemetet a természetben, és ne égessük el az összes műanyagot, hiszen a műanyagégetéssel dioxinok és furánok kerülnek a levegőbe, amik rákot okoznak. Nem a világhírért kezdtünk neki, a község mentalitását akartam megváltoztatni és ezzel sikerült is egyfajta példát mutassunk. Most ezt a rendszert – amit mi két éve megvalósítottunk – bevezetik az egész megyében.

– Végezetül mit üzenne azoknak, akik nem önre szavaztak, illetve azoknak a kihívóinak, akiket sikerült legyőznie?

– Mindenképpen partnerséget ajánlottam a választások előtt is mindegyiknek, és arra is felhívtam a figyelmüket, hogy a kampányidőszakot és a választás vasárnapját követően jön egy hétfő is. A helyi PSD-s jelölt ezt meg is értette, az egyik tévécsatornának együtt is adtunk interjút. Most nem sikerült bejutnia a helyi tanácsba, nem kapott csak megközelítőleg ötven szavazatot, de ettől függetlenül jó a viszony. A Néppárttal egy kicsit nehezebb a békét megtartani. Nehéz annak a kéznek békejobbot nyújtani, ami nem olyan rég még orrba vágott. Én azt üzenem nekik, hogy ettől függetlenül én továbbra is a békét keresem és ha a közösségért, a községért akarnak dolgozni, akkor bármikor partner vagyok benne. A keddi beiktatáson is elhangzottak ezek. Alpolgármestert választottunk, tizenkét RMDSZ-es, egy néppártos tanácsos, az alpolgármester pedig 13 szavazatot kapott, tehát remélem, hogy innentől arrafele lesz hajlandóság az együttműködésre. Ha nem is lesz, ekkora többséggel így is tudunk előrehaladni, ha akarnak, csatlakoznak ehhez a csapathoz, de lehet maradni ellenzékben is, ám utóbbiból sem a helyi közösség, sem a magyarság nem nyer semmit.

A borítóképen: Horváth Béla szalacsi polgármester