Kiskereki múlt és jövő között

Borczi Máté

A „Váradi Regestrum” 1220-ban említi először a települést, ami nyilvánvalóan már azt megelőzően is létezett. A református templomban, bár a szokásosnál többen jelentek meg, mégsem okozott nehézséget a járványügyi intézkedések betartatása. Oroszi Kálmán tiszteletes Jeremiás könyvéből vett igerészre építette mondanivalóját: „Igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.” A lelkipásztor kronológiai sorrendben felidézte a gyülekezet életében végbement azon történéseket és döntéseket, amelyek amellett, hogy előbbre vitték a közösséget az erkölcsösség, a jellembeli tisztaság megőrzésében, a ma élők számára is példaként szolgálhatnak. „Az egyházi és a világi vezetésnek egyetértésben kell munkálkodnia, oly módon, hogy függetlenségük mindenkor megőriztessen” – osztotta meg a korabeli „intelmeket” a hallgatósággal Oroszi Kálmán. Végezetül a vezetőkért, az egyházért való imádkozásra buzdított a lelkipásztor, hogy azok a közösség javára, Isten dicsőségére szolgálhassanak.

A templomi együttlét után a jelenlévők a falu központjában lévő turulmadaras emlékműhöz vonultak, ahol koszorúkkal, virágokkal adóztak a világháborúban elesettek emlékének. A tiszteletadást megelőzően a község polgármestere, Nyíri Sándor a 800 éves falu történetéről szólva kitért arra is, hogy a település a tatárjárás idején költözött a mai helyére, a nagyobb védelmet nyújtó erdős vidékre. Kiskereki az évszázadok során számos névváltozáson esett át, más írásmódban, de a jelenlegi nevén 1479-től ismert. Az ottani lakosság mindig befogadó közösség volt, a török dúlás idején Apáti és Véd lakosainak adtak otthont. Tették mindezt úgy, hogy mindig is egységben maradtak, ekként őrizve meg magyarságukat az évszázadok során – mondta Nyíri Sándor, majd reményét fejezte ki, hogy szeptember 27-én ennek az egységnek ismét bizonyítékát adják majd a község lakosai.

A Bihar Megyei Tanács elnöke, Pásztor Sándor a 800 éves helytállást méltatta, mint mondta, Kiskerekinél sokkal népesebb települések feladták etnikai egységüket. Ez büszkeséggel kell eltöltsön mindenkit – fogalmazott. Az ünnepi beszédek után először a megyei tanács elnöke koszorúzott, a polgármesteri hivatal részéről Nyíri Sándor és Szabó Zoltán alpolgármester, a helyi RMDSZ képviseletében Deák Sándor, Pál Ferenc, Sárkány Levente és Szilágyi Sándor tanácsosjelöltek, míg a Bocskai István Általános Iskola képviseletében Zsigmond Levente és Nyíri Elza tisztelgett az emlékmű előtt.

A Himnusz közös éneklése után a játszótér átadása következett. Az avatószalag átvágása előtt Nyíri Sándor – aki a turulmadaras emlékműnél a múltba röpítette mondandójával a hallgatóságot – a jövőbe tekintve reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező 800 év is a megmaradásukról fog szólni. Az eseménysor legmeghatóbb pillanataként visongó gyermeksereg özönlötte el a játszóteret, mintegy megerősítve a polgármesternek az eljövendő 800 évre vonatkozó reménységét.