Rendhagyó kenyérszentelés Nagyváradon

János Piroska

Az Érmelléki Gazdák Egyesülete, az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezete, a Szent László Egyesület és a Magyar Polgári Egyesület negyedik alkalommal szervezte meg Nagyváradon a kenyérszentelési, illetve -áldási ünnepséget, a járványügyi óvintézkedések betartása okán ezúttal visszafogottabb keretek között, a nagyvárad-újvárosi református templom belső udvarának csendességében.

A rendhagyó alkalmat a kalotaszentkirályi Felszeg Gyöngye Néptánccsoport három táncospárja nyitotta meg néptáncelőadásukkal, majd a szervezők nevében a helyszínen, illetve a képernyők előtt jelen levő közönséget Moldován Gellért Lajos köszöntötte, kiemelvén: augusztus 20. a magyar nemzet legnagyobb ünnepe, valóban örömteli ünnep számunkra. „Azért gyűltünk össze, hogy imádkozzunk, hálát adjunk a mindennapi kenyérért, de azért is, hogy könyörögjünk, kérjük a mindenható Istent, hogy óvjon meg minket minden rossztól” – mondta el. Külön köszöntötte a történelmi magyar egyházak képviselőit: Pálfi Józsefet, a nagyvárad-réti református gyülekezet lelkipásztorát, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorát, Pék Sándor esperest, a Szent László-templom plébánosát, Mátyás Attilát, az evangélikus egyházközség lelkipásztorát, az unitáris egyházközség részéről jelen levő Kardos József lelkipásztort, illetve Erdődi Endre csokalyi görögkatolikus parókust.

„Mindenki a maga korában és életkörülményei között kell helyes válaszokat adjon azokra a kérdésekre és kihívásokra, amelyek adott korban és élethelyzetben jelentkeznek. Örökkévaló mérték és érték szerinti korszakos jelentőségű és helyes válaszokat adni sosem lehetetlen, de nem olyan egyszerű és egyértelmű. István király számára sem mehetett minden olyan egyértelmű és magától értetődő módon, miként az az utókor gazdag hagyományú emlékezetében él. Szent István helyes válaszokat adott, kora bizonytalan körülményei között a megmaradás, a jövő, az állandó, azaz az Isten mellett döntött. Isten előtt álló és élő emberként élt benne kora politikai, szellemi világában, és ezzel a felelősséggel vette komolyan személyes küldetését” – mondta el felszólalásában Pálfi József református lelkipásztor, aki a maga századában szentté avatott király alakját felidézve mutatott rá a Heidelbergi Káté 32. kérdésére, amelyet mindenkinek önmagának kell megválaszolnia: „Hát téged miért hívnak keresztyénnek?”

Pék Sándor esperes plébános Szent Lukács könyvéből idézett: „Ezért mondom nektek, ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit esztek, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. A lélek több, mint az eledel, s a test több, mint a ruha.” A kenyér találkoztat minket Istennel, aki arra int, ne aggodalmaskodjunk, találkoztat világunkkal, hiszen a föld, nap, eső nélkül nem lenne asztalunkon kenyér, de önmagunkkal is találkoztat, akik mindennapi kenyerünket kérjük – mutatott rá az atya.

Kardos József unitárius lelkipásztor a Miatyánk imádság jól ismert sorait idézte: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”. „Ma hálás szívvel tekinthetünk ez asztalra, mivel e kenyerekben Isten gondviselését, áldását, minden emberre kiáradó, végtelen szeretetét látjuk” – emelte ki a lelkipásztor.

„Minden ember szeretné, hogy áldás legyen az életében, Istentől eltávolodva azonban nem lesz áldás. Áldás csak akkor lesz, ha Istenhez visszatérünk és Vele szüntelen, élő kapcsolatban leszünk, ha elfogadjuk az Úristen rendeléseit, és engedelmeskedünk az ő szavának. Azt kívánom, hogy légy áldott, áldott családodnak, közösségednek és nemzetünknek” – mondta Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor.

Ahogy az Isten táplálékká lett számunkra, úgy nekünk is a közösségünk tápláló kenyerévé kell válnunk egymás számára – mutatott rá Erdődi Endre görögkatolikus parókus. Táplálni egymást pedig saját lényünkkel, szeretetünkkel tudjuk – tette hozzá. „A mai világ legnagyobb drámája a magány, az egyedüllét és a lét értelmetlenségének érzése. Táplálnunk kell egymást, hogy el tudjunk jutni együtt és külön-külön a Forráshoz, hogy az Isten szólni tudjon hozzánk, hogy azzá tudjunk lenni, akinek minket teremtett” – hangzott el.

Brugós Anikó és Rejtő Dóra népdalösszeállítással lépett közönség elé, többek között felhangzott az Eljött immár Szent Istvánnak és az Ó Szent István dicsértessél kezdetű csángó népdal. Az ünnepséget a Miatyánk közös elmondásával és a Himnusz eléneklésével zárták. Habár a helyszínen kevesen lehettek jelen, az élő közvetítés által született felvételt péntek délutánig több mint 7600-an látták.

Fotók: Alexandru Nițescu