„Péter I. Zoltán értünk volt”

János Piroska

„Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére” – alapozta Pál apostol korintusiakhoz írt második levelének 4:14–15 terjedő verseire igei szolgálatát a megemlékezésen Csűry István, a Nagyvárad-Őssi Református Gyülekezet lelkipásztora, az egyházkerület püspöke. Péter I. Zoltánról mindaddig azt gondoltuk, hogy a miénk, mígnem jött a hír, hogy ő már nincsen többet közöttünk – fogalmazott a lelkipásztor. Értékes élet volt az övé, ami értünk volt. A közösségi feladatokat vállaló, szorgalmas ember Várad-ismerete, Ady-szeretete, könyveinek kiadása által rengeteget gazdagodhattunk. „Péter I. Zoltánt azért küldte közénk Isten, hogy a kegyelem sokasodva sugározzon körülöttünk” – mutatott rá a lelkipásztor. A sírkövén János evangéliuma 14. fejezetének részlete olvasható: „Én élek és ti is élni fogtok”. „Egész életén keresztül hordozta ennek a kegyelemnek az üzenetét, amelyet mindig meg tudott éreztetni az övéivel” – jegyezte meg Csűry István püspök.

Az igehirdetést követően Dobos Imre színművész Ady Endre Szeretném, hogyha szeretnének című versét adta elő, majd a felszólalók sorát Dukrét Géza helytörténész, az elhunyt barátja nyitotta meg. Péter I. Zoltánnal az 1990-es évek kezdetétől együtt dolgoztak, a Székelyföldön megjelent honismereti füzetek megjelenését követően megkezdték Bihar megye épített örökségeinek felmérését. „Nincs Nagyváradon még egy olyan elkötelezett városvédő, aki annyira szívén viselte volna a város műemléképületeinek állapotát” – jegyezte meg. 1991. május 11-én együtt vettek részt az Erdélyi Kárpát Egyesület újraalakuló gyűlésén, majd később létrehozták ennek Bihar megyei osztályát. 1993-ban megalapították a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot, amelynek nem volt olyan rendezvénye, amelyhez Péter I. Zoltán tanácsot nem adott volna – idézte fel Dukrét Géza helytörténész.

„Ő volt egyesületünk »szürke eminenciása«, neve fogalommá vált a műemlékvédők körében.” Több mint harminckét önálló kötete, számos tanulmánya jelent meg, 2009-es nyugdíjba lépése után is aktív tevékenységet folytatott, tavaly látott napvilágot óriási műve, a háromkötetes Ady-életrajz, Az Értől az Óceánig címmel. Egy örök vidám embernek ismerte meg, aki soha nem panaszkodott, és mindenben segítette – zárta szavait.

„Ő volt közöttünk a boldog békeidő”

„Nagyon egyszerűnek tűnik így kimondva, de Péter I. Zoltán nagyon jó ember volt” – fogalmazott Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője, rámutatva: bármihez fogott, az mindig nagyon jó volt, és emberi oldaláról is nagyon jó ember volt. „Sokszor kérdeztem őt, hogy miért áll le 1918- 1919-nél. Azt válaszolta, hogy ő a monarchia korára, a boldog békeidőkre akar koncentrálni. Ő volt közöttünk a boldog békeidő.” Úgy köszöntek rá 1990- es évek a forradalom után, hogy a romániai magyar kultúrában szinte a semmiből kellett építkezni. Érvényes volt ez a sajtóra, a helytörténet-írásra és a műemlékvédelemre is – mutatott rá Szűcs László. E három területen alkotott jelentőset Nagyváradon a 71 évesen elhunyt Péter I. Zoltán, Podmaniczky-díjas újságíró, író, helytörténész, aki jóval túl a negyven éven, a Budapesti Műszaki Egyetem műemlékvédő posztgraduális szakán folytatta tanulmányait. Ez időben jelent meg egyik fontos műve, Nagyvárad építészeti emlékei a barokktól a szecesszióig címmel, amelynek nagy sikerű folytatása volt a Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége, ez utóbbi bővített, javított kiadásán dolgozott utolsó óráiban is. Meghatározó szereplője, alakítója volt a város kulturális mindennapjainak. Számtalan írása jelent meg a Várad kulturális folyóiratban, tevékeny maradt a műemlékvédelem terén, megyei tanácsosként alázattal tette kötelezettségét.

„A megosztott világban könyvei és személyisége összehozta, integrálta az embereket. Az idősebbek azt mondták, rokonszenves, a fiatalok szerint jófej. A lant letéve, a pipában nem izzik fel többé a parázs. A kultusznak immár nem krónikása, hanem a részese” – fogalmazott a folyóirat főszerkesztője.

Nagybetűs Ember

Péter I. Zoltán tudásához hatalmas szerénység párosult – mondta el Szabó Ödön parlamenti képviselő. Amit mondott a városról, épületről, térről, nem kellett leellenőrizni, mert az biztos úgy volt. Bár nem erre a pályára készült, ezen a pályán az egyik a legnagyobb minőségét hozta a szakmának. Mindenhez és mindenkihez, amihez és akihez köze volt, megszeretett, hűséges maradt, ez pedig közösségi és baráti kapcsolataira is érvényes – tette hozzá.

„Egy igazán nagybetűs Ember volt, akinek – úgy gondolom – nem volt ellensége. Nem tudok olyan embert, aki ne úgy tekintett volna rá, mint akire érdemes figyelni, könyveit elolvasni” – jegyezte meg. „Felelősséggel tartozunk ez örökség továbbadásáért, azért, hogy ne feledjük el őt, hogy megkezdett munkáját bevégezzük.”