Mi lenne, ha végre nem szemetelnénk?

Ha kilépünk kicsit Nagyvárad központjának forgalmas magjából, és félrevonulunk a Körös-partra, egy teljesen más életszíntér rajzolódik ki előttünk. Sokkal csendesebb, sokkal természetközelibb. Családok sétálgatnak a parton a gyerekeikkel, a kedvesebb szülők talán még azt is hagyják, hogy a gyerekek az arra sétáltatott kutyákkal barátkozzanak. A „kutyások” is itt találkoznak, akik igyekeznek odafigyelni a csintalan állatokra, nehogy ellopják a parton horgászók felszerelését, vagy épp friss fogásaikat. Van, viszont, aki inkább megpróbálja messziről elkerülni őket, ugyanis aki gyakrabban jár arra, sajnos biztosan rajtakapta már az ott horgászókat azon, hogy a sétány szélén végzik biológiai szükségleteiket, ami valljuk be, eléggé illúzióromboló. Továbbá az is ront az idilli összképen, hogy délutánonként pontosan be lehet mérni, éppen hol horgászott valaki (tisztelet a kivételnek), ugyanis „nyomokat” hagynak maguk után, például a csalicsomag zacskóját. Persze nemcsak ők szemetelnek, hanem sokan mások is, akik ott „bandáznak” a parton, viszont a horgászok részéről ez különösen nagy csalódás, hiszen azt gondolná az ember, hogy azok, akik szeretnek sok időt tölteni a természetben, biztosan mind tisztelik is azt, és nem ártanának annak.