Végső búcsú Péter I. Zoltántól

Dukrét Géza

Óriási veszteség érte Várad magyar közösségét: április 18-án, 71 éves korában, hirtelen elhunyt Péter I. Zoltán helytörténész, újságíró, elkötelezett városvédő. Nagyváradon született 1949. február 16-án. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a nagyváradi épületgépészeti tervező szakon szerzett diplomát 1970-ben. 1990 után a Budapesti Műszaki Egyetem műemlékvédő szakmérnöki karán tanult.

1970–1994 között a nagyváradi Constructorul Szövetkezet tervezője, majd vezetője. 1994–2009 között a Bihari Napló belső munkatársa, majd a Várad folyóirat főmunkatársa volt. 1994-től a Partium folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Kutatási területe Nagyvárad építészet-története, valamint Ady Endre élete és munkássága.

1990 tavaszán megtudtuk, hogy a Székelyföldön honismereti füzetek jelentek meg. Még akkor összeálltunk hárman, hogy megkezdjük épített örökségünk felmérését és közzétételét. Zoltán vállalta Nagyvárad, Borbély Gábor az Érmellék és én a Hegyköz és a Körösök völgyének kutatását. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nincs Nagyváradon még egy olyan elkötelezett városvédő, aki annyira szívén viselte volna a város műemlék épületeinek állapotát. Napról napra figyelemmel követte a város minden mozgását, minden épületét, s azonnal felhívta az emberek, a város vezetőinek figyelmét, közzétéve a Bihari Naplóba is, ha bármilyen állagromlást vagy szándékos rongálást tapasztalt.

1993-ban együtt alapítottuk meg a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot. Mind a mai napig nem volt egy olyan rendezvényünk, amelyhez ne adott volna tanácsokat. Nem lépett életbe egy terv sem, egy program sem az Ő rábólintása nélkül. Ő volt egyesületünk szürke eminenciása.

Péter I. Zoltán neve fogalom a város műemlékvédőinek körében. Városvédő előadásokat tartott minden fórumon. Sokoldalú munkásságát több mint 32 önálló kötetének megjelenése is igazolja. Több könyvnek volt társszerzője. Számos tanulmánya jelent meg gyűjteményes kiadványokban, évkönyvekben, folyóiratokban. A Bihari Naplóban építészeti jellegű ismeretterjesztő sorozatokat közölt: Vigyázó kövek – 50 rész, Mesélő képeslapok – 175 rész, Múltidéző fényképek – 142 rész, Szakrális építészet Nagyváradon – 25 rész, valamint több száz kisebb helytörténeti, urbanizációs, műemlékvédő, építészeti jellegű újságcikk.

Kulturális örökségünk védelméért, hazánk épített öröksége megóvásában végzett kimagasló munkájának elismeréseként számos kitüntetésben részesült. Megkapta a Magyar Nemzetért emlékérmet, a Magyar Állam 1000 Éves millenniumi emlékérmét, a Pro Partium-díjat, a Podmaniczky-díjat, a Fényes Elek-díjat, a Rimanóczy-díjat, a Magyar Kultúráért Díjat, a Szent László Jubileumi Év aranyozott emlékérmét, a Román Kulturális Minisztérium Kiválósági Oklevelét. Ebben az évben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Életműdíjat kapott.

2009-től, nyugdíjba vonulása után is nagyon aktív tevékenységet folytatott. Tovább írta könyveit, 2019-ben jelent meg az eddigi legátfogóbb leírás Ady Endre életéről, Az Értől az óceánig című háromkötetes, hatalmas műve. Mellette aktív tagja volt társaságunknak és a Bihar Megyei Tanácsnak, az épített örökségért felelve. Utolsó munkája Alexandru Pop Tűztől védett fészek című kötetének magyar nyelvre való fordítása volt.

Nagyon nehéz egy jó baráttól elbúcsúzni. Még fel sem tudtam fogni, hogy mekkora űrt hagyott maga után. Nyugodj békében, Drága Barátom. Soha nem fogunk elfelejteni.