Kényszervakáción is fontos a napirend kialakítása

János Piroska

Bár a pedagógusok igyekeztek a diákokat otthon megoldható feladatlapokkal elengedni, ahol pedig lehetőség van, folyamatosan online feladatokat biztosítanak a számukra, mégis fontos kérdés marad a gyerekek napi programjának beosztása. A pedagógusok, szülők az online térben is próbálják egymást hasznos tanácsokkal ellátni, a közösségi oldalt böngészve például olyan rendhagyó „házi feladat”-ajánlásokra is bukkantunk, mint interjúkészítés egy családtaggal, térképrajzolás a lakásról, esetleg a cipőpucolás megtanulása. Csengeri Bicsak Arankától, a Szacsvay Imre Általános Iskola tanítónőjétől megtudtuk: ő napi szinten tartja a kapcsolatot a szülőkkel, másodikos kisdiákjainak feladatokat osztott ki, elmondása szerint ugyanakkor ez a korosztály még nem annyira aktív felhasználója az online világnak, aminek a szülők örülnek is.

Az élet otthon, munkával és gyerekkel

Az új helyzet a munkahellyel rendelkező szülőknek is nehéz. Kollégánk, aki egy óvodás korú gyerek édesanyja, otthonról dolgozik. „Körülbelül két hete zártak be az óvodák, így azóta szinte otthoni elkülönítésben élünk a két és fél éves gyermekkel. A megszokott, jól kiszámítható rend felborult, már nincsenek pajtások, akikkel játszani lehetne, csak anya vagy apa van, akik elég sokat dolgoznak még itthonról is. Próbáljuk felváltva végezni a munkát, hogy tudjunk érdemi időt is tölteni a kicsivel, és ne csak a napi rutinfeladatok – evés, fürdetés, altatás – során kapjon száz százalékos figyelmet. Itthon nem tudjuk pótolni az óvodai légkört, kezdünk kifogyni a kézműveskedéshez szükséges alapanyagokból, maradnak többnyire a színes ceruzák. A gyerek sokat játszik a legóival, az építőkockáival és a barkácskészletével, rengeteget énekelünk és olvasunk, a leporellókat magától nézegeti, de igényli, hogy valamelyikünk ott legyen és magyarázzon, ne csak a képeket kelljen nézni. Főleg napközben problémás a helyzet, amikor a legtöbb munka van, és amikor még ő is nagyon aktív. Délelőtt az erkélyen szívunk magunkba egy kis friss levegőt és D-vitamint, ekkor körülbelül másfél órán keresztül idesüt a nap, de itt nincs sok játéklehetőség, hamar megunja. A lehető legkevesebbet járunk ki, természetesen gyerek nélkül, és főként, ha a halaszthatatlan ügyeket kell intézni vagy be kell vásárolni. Utóbbihoz hozzáfűzném, hogy mi hiába ülünk több napig otthon, ha egy héten egyszer vagy kétszer a boltban, a pénztárnál állva kapjuk el a vírust, mert az ott várakozók nem tartják be a legalább egy méteres távolságot, vagy azt a kérést, hogy akinek nem muszáj, ne hagyja el az otthonát. Minél tovább kapálózunk a rendelkezések ellen, annál tovább fog tartani ez a helyzet. Ideje félretenni az egoizmust, a »csak én számítok« gondolkodásmódot, és ne azzal teljen el egy egész nap, hogy egyik boltból vagy bevásárlóközpontból a másikba rohanunk, ezzel is kitéve magunkat, családunkat és környezetünket a betegségnek. Hiszen arról még nem érkezett sehonnan hír, hogy a vírus miatti karanténhelyzetben bárki is éhen halt volna.”

Mit mond erről a pszichológus?

A napi program kialakításával kapcsolatosan Bartha Krisztina pszichológustól megtudtuk: „A gyermekek számára nagyon fontosak a rutinos cselekvések. Ezek biztonságérzetet adnak nekik, úgy érzik, hogy az őket körülvevő világ rendezett, hogy a felnőttek képesek irányítani az életet. Éppen ezért az otthon töltött idő során is szükséges a napok és a hetek megtervezése. A gyermekek korától függően érdemes konkrét időben kelni és feküdni, ha a felkelés kitolódik, akkor a lefekvés is későbbre kerül, ami nem szerencsés a gyermekek biológiai órája szempontjából és a felnőttek életére sem gyakorol jó hatást, ha nekik napközben dolgozniuk is kell. A szülők fáradtsága türelmetlenséghez, családi konfliktusokhoz vezet, ezért érdemes továbbra is egy tartható ébredési és alvási időpontot kijelölni. Napközben mindenképpen legyen tanulás. Ebben a gyermekeket oktató pedagógusok is segíthetnek, ismerve a szülők körülményeit, de ha nem is kapnak konkrét iskolai feladatokat, akkor tanuljunk együtt. Ma már léteznek remek tanulásra alkalmazható applikációk, vagy, ha ezekhez nem férünk hozzá, akkor kerüljenek elő a könyvespolcokról a mesekönyvek, ifjúsági regények. Jusson idő a szabad játékra, nagyobbaknál a barátokkal való online kapcsolattartásra. Sportoljunk együtt vagy menjünk sétálni, kerülve a játszótereket és a személyes találkozást másokkal. A mozgás ebben az időszakban (is) nagyon fontos, hiszen a bezártságból adódó felgyűlt energiákat muszáj levezetni, különben frusztrációhoz, türelmetlenséghez vezet. Vonjuk be a gyermekeket a házimunkába, legyen feladatuk reggel az ágyvetés, szellőztetés, napközben valamilyen egyéb segítség apának vagy anyának. Legyen a napirendben közös családi tevékenység, társasjáték, filmezés, beszélgetés. Az arányok nyilván attól függnek, hogy milyen idősek a gyermekek: a kisebbek számára a több játék és a közös tevékenység a fontosabb, a nagyobbaknál a tanulás és a szabadidő. Legyünk ugyanakkor rugalmasak, próbáljuk az eltervezett napirendet működtetni és, ha valami nem megy jól, alakítsuk át mindaddig, amíg a család minden tagjának megfelel, és kényelmes, biztonságos.”

Borítókép: illusztráció