Koszorúzásokkal indították az évet

Ciucur Losonczi Antonius

Somogyi Orsolya váradréti RMDSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet: Petőfi Sándor az egyik olyan ismert költőnk, akit Németországtól Kínáig számtalan országban oktatnak, példaként mutatnak be, miközben költészete egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. 1823. január 1-jén született, szülei a Felvidékről származtak, édesapja, Petrovics István mészárosmester, édesanyja, Hrúz Mária mosónő és cseléd volt. Bár Petőfi Sándor Kiskőrösön született (egyes források szerint 1822. december 31-én), szülővárosának gyermekkora színterét, Kiskunfélegyházát vallotta. Ötévesen kezdte tanulmányait, több település összesen kilenc iskolájában tanult változó eredménnyel. Diáktársaságban vidám és oldott tudott lenni, a konfliktusokat lehetőleg kerülte. Komoly alaptermészete változatlanul a magány menedékeként is szolgáló természet iránti szeretetével párosult. Kamaszként a színház bűvöletébe került, 1841–42-ben a pápai kollégiumban tanult, itt lett életre szóló barátja Jókai Mór, innen küldte el első verseit Bajza Józsefhez, az Athenaeum szerkesztőjéhez. E folyóiratban jelent meg 1842-ben A borozó című költeménye, Petrovics Sándor aláírással, Petőfivé csak néhány hónap múltán, a Hazámban című versével vált. Szegény volt, a nyomortól legtöbbször a barátok, ismerősök mentették meg, élt másolásból, francia és angol fordításokból. 1844-ben Vörösmarty támogatta versei megjelenését, és ő ajánlotta be a Pesti Divatlaphoz is, amelynek segédszerkesztőjeként dolgozott.

1846-ban megismerte Szendrey Júliát, a fiatalok 1847 szeptemberében összeházasodtak. E viszontagságos, szenvedélyes szerelem és a boldog házasság lett ihletője legszebb szerelmi lírájának. Az 1847-es esztendő az Arany Jánossal kötött szoros barátság és az Összes Költeményei megjelenésének éve volt. Látogatása Nagyszalontára nemcsak érzelmei mélységének rendezésére volt alkalmas, barátja révén saját tehetségét is mélyíteni tudta. Élete legboldogabb napjaiként emlegette haláláig a szalontai pihenést Aranynál. Az 1848-ban Európán végigsöprő forradalmi hullám, amely márciusban Pestet és Budát is elérte, Petőfit is magával ragadta, megszületett a Nemzeti dal. 1848 októberétől katonáskodott, a hazaszeretet új, lényeges elemmel bővült számára, a honvágy kínzó érzésével. 1849 januárjától Bem seregében szolgált Erdélyben, a július 31-i segesvári ütközetben esett el, halálának pontos körülményei máig tisztázatlanok.

Emlékezés Gulácsy Irénre

A koszorúzás után az egybegyűltek átvonultak Gulácsy Irén közeli emléktáblájához, ezt a főhajtást néhány éve néhai Földes Béla doktor kezdeményezte. Itt elhangzott, hogy Gulácsy Irén író 1894. szeptember 9-én született Lázárföldön. Tizenhat éves korában férjhez megy unokabátyjához, Pálffy Jenőhöz, Esterházy herceg uradalmi mérnökéhez, akivel évekig él a Bánságban; az I. világháború kitörésekor Nagyváradra költöztek, ahol férje a káptalan alkalmazottja. Így nyílik alkalma megismerni a népéletet, a parasztságot feszültségben tartó társadalmi kérdéseket; belőlük meríti majd első két regénye témáját.

Íróként 1919-ben mutatkozott be a nagyváradi Magyar Szó hasábjain Félre az útból c. novellájával, melyet más elbeszélések követtek. Hamarosan a Nagyvárad belső munkatársa, itt közölt riportokat és publicisztikát. A váradi és a kolozsvári színház több színművét mutatja be 1923 és 1925 között; 1924-ben Napáldozat c. színművével megnyerte a kolozsvári színház drámapályázatát, Förgeteg c. regényével a budapesti Napkelet regénypályázatát. Szerepelt a helikoni munkaközösség első marosvécsi találkozójának meghívottai között is. 1928-ban áttelepül tMagyarországra, ahol Fekete vőlegények c. regénye a sikeres írók sorába emelte; 1929-ben elnyeri az MTA Péczely-díját, majd Budapest Székesfőváros Kazinczy- és a Petőfi Társaság Jókai-nagydíját. Távozása után is élő kapcsolatban maradt a romániai magyar irodalommal, Budapest ostromakor vesztette életét.