Merjünk igazi betlehemet ,,építeni„ az életünkben

Ciucur Losonczi Antonius

Utalva arra, hogy a püspöki palota belterében, az emeletre vezető lépcsők aljánál egy üres jászol látható, Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy ez lehet a reménynek, a várakozásnak, de ugyanakkor a szegénységnek, az ürességnek a kifejezője is, ami arra vár, hogy Isten az Ő megtestesülése által gazdaggá tegyen. Sajnos a mai világ és sokszor a mi éltünk is üres: ahogyan Raniero Cantalamessa, egy ferences szerzetes, a pápai ház szónoka pontosan megfogalmazta, minden deszakralizálódott, a legnagyobb lárma vesz körül bennünket és a profán kezdett megszokottá válni. Úgy tűnik tehát, hogy nincs semminek értelme, ha azonban a jövőbe tekintünk, és Krisztust választjuk útitársunknak, akkor minden megváltozhat. Akár arra is visszagondolhatunk, hogy milyen jó volt régen, amikor boldoggá és széppé tették az életünket a hagyományok, és tényleg betlehemet állítottunk, a szívünkbe fogadva a Kisjézust.

Azt is kiemelte ugyanakkor a főpásztor, hogy a karácsonyt megelőzte az angyali üdvözlet, egy találkozás, amikor Isten valójában nemcsak Máriát szólította meg, hanem minket is, valamennyiünket. A megyés püspök arra kérte a jelenlevő tanárokat, hitoktatókat: Isten szeretetére neveljék a rájuk bízottakat, hivatásként élve ezt meg, és tekintsék küldetésüknek azt, hogy Isten egy feladat teljesítésére hívta őket, ez adjon egy pluszt a munkájuknak.

Az iskola munkaközösségének nevében Konrád Katalin igazgató viszonozta az ünnepi köszöntést. Szabó Ervin spirituális ajándékot adott át a főpásztornak, ezzel fejezve ki a hálát az iskolának nyújtott anyagi, erkölcsi és egyéb jellegű támogatásért.

A meghitt hangulatot fokozta Ilisz Dominik csodálatos zongorajátéka: a Művészeti Líceum diákja, Fekete-Jámbor Erzsébet tanárnő tanítványa Beethoven (32. variáció), Chopin (Nocturne) és Liszt (La Campanella) szerzeményeit szólaltatta meg. A közös ünneplés kötetlen együttléttel ért véget.

(Fotók: Micaci Cristian/RKP)