Magány ellen Bihari Napló: lapunk „hozta össze” a szerelmeseket

Pikó Stefánia

Lapunk társkereső hirdetéseit 40 és 77 év közötti olvasóink adták fel, egy harmincas kivételével, többségük pedig férfi, de számos nő jelentkező is akadt. A rövid szövegek között néhány kiemelt preferenciát is találtunk, volt például egy 72 éves hölgy, aki főzni szerető férfit keresett, lapunknak is elárulta, szerinte nagyon fontos, hogy társa is kivegye részét a házimunkából. Néhány jelentkezővel beszélgetett, ismerkedett, de október óta „még semmi komolyat nem talált”. Mikor arról kérdeztük, hogy az ismerkedés ellenére miért nem alakult még ki kapcsolata valakivel, azt válaszolta, hogy nem szereti a szakállas, bajuszos férfiakat, sem a kék szeműeket. Hozzátette, hogy nem is hirdet többször, mert a férfiak úgysem vágják le a szakállukat. Júliusban és októberben igen konkrét elképzeléssel, határozottsággal hirdetett az a férfi, aki komoly, csinos, házias nőt keresett, aki vidékre tudna hozzá költözni – ám ő nem vette fel a telefont. Egy, a kora tekintetében nem túl közlékeny hölgy valódi, őszinte férfit keresett, „akinek nem mellesleg autója is van”. Előfordult ugyanakkor, hogy a leírások alapján épp egymáshoz illő nő és férfi hirdetése került ugyanazon lapunkba. Például az egyik nyári számunkban egy lakással, autóval rendelkező 70 éves úr jelentkezett komoly kapcsolatot keresve, ugyanitt 67 éves nő keresett váradi urat. Telefonon csak utóbbit sikerült elérni, elmondása szerint azonban csak vidékről jelentkeztek érdeklődők.

Rengeteg a haszonleső

Általában jellemző, hogy a hirdetők komoly kapcsolatra vágynak, élettársat keresnek. Sokan közülük arra panaszkodtak, hogy bár számos jelentkező akadt, nem sikerült komoly kapcsolatot kialakítani, mivel a legtöbben inkább csak az anyagi előnyöket szerették volna kihasználni. Egy diószegi hölgy (67) is erről számolt be, akinek Nagyváradon lakása van, de egy szeptemberben hirdető úr is hasonló tapasztalatokról mesélt. „Elköltöttem egy csomó pénzt a randikra a cukrászdákban” – mesélte, és hozzátette, hogy pontosan 63 hölgy jelentkezett, de mindegyikőjüket csak a három lakása, a magánháza, és az autója érdekelte, vagy komolytalanok voltak, és pajzán kérdésekkel bombázták.

Nyitni kell a külvilágra

Beszélgetéseink alkalmával néhány olyan társkereső történetét is megismerhettük, akik erőteljesen szenvednek az idős kor magányától, köztük egy látáskárosult férfi is, aki kénytelen egyedül boldogulni a hétköznapokban, az olvasók ugyanis inkább ápolásra jelentkeztek, nem lehetséges társként. Egy hölgy is hasonlóképpen járt, akinek inkább csak háziasságát szándékozták kihasználni. Hozzátette, hogy jó volna, ha a városban eseményeket, találkozókat szerveznének a nyugdíjasok számára, mivel szerinte az az egy meglévő klub nem elég. „Itt a ház, a gazdaság, de semmiben nem találom az örömöt, egyedül vagyok” – magyarázta egy 57 éves társkereső férfi. A magány ellen a szakértők elsősorban azt tanácsolják, hogy a társaságra vágyók ne várjanak, ne zárkózzanak be, hanem nyissanak a külvilág felé. Lapunkban hetente hirdetünk meg akár ingyenes eseményeket is, ezekre érdemes figyelni, de az apróhirdetések között is találtunk boldog befejezéseket.

Akik megtalálták a boldogságot

Július közepén egy 50 év körüli férfi komoly barátnőt keresett, amikor felkerestük, boldogan mesélte, hogy lapunkon keresztül rátalált a szerelem, és ma már együtt is él párjával. Bizakodón tekint a jövőbe, hasznosnak, nagyon jónak tartja a társkereső rovatot, de friss kapcsolatáról nem óhajtott részletekbe bocsátkozni. Október közepén egy hatvan év körüli férfi keresett társat a városban, nekünk pedig boldogan mesélt újdonsült párjáról, akivel néhányszor találkoztak, majd össze is költöztek. Mosolyogva dicsérte ügyes, rendes, házias párját, mígnem ő is közbeszólt, hogy mindent éppen ne áruljon el kettejükről, legyen elég annyi, hogy boldogok együtt.