A zenei íráshordozók kezdetei Európában és Nagyváradon

A Váradon működő káptalani iskolákban és kolostorokban nem csupán tanították a zenét, hanem komoly másolóműhelyek is működtek. Ezért fontosnak tartom, hogy megismerjük azt a fejlődési ívet is, amely a zenei információkat őrző adathordozókat illeti.A középkori Magyar Királyságban, valamint Európában az írást és a zenei gyakorlatokat kétfajta értelmezésben ismerték: pogány és vallási alkalmazásban. A könyv jelen korunkban ismert strukturális formája kényszerű okok miatt kellett átalakuljon egyre komplexebb struktúrájúvá. Először a papiruszsásból készített papiruszt kell megemlítenem, mert ez volt akkortájt az első írásra/rögzítésre alkalmas felületű anyag. Viszont az ezt olvasók nagy részét mindig is nehezítette a volumen szerkezete, amely, miután le kellett tekerni, egyszerre csak egy mondat áttekintését tette lehetővé. Szóval kezdetben a papirusz és a tekercsek voltak használatban, de tartalmi terjedelmük szűkössége miatt más lehetőségeket kellett keresni. A korai középkorban ettől függetlenül Európában is elterjedt, de az alapanyag hozzáférhetetlensége miatt hamarosan elvesztette jelentőségét, így más anyagokkal próbálták helyettesíteni. A komolyabb adattárolók iránti igény, és ennek alapgondolata egy ókori görög városban kezdődött, Pergamonban. Itt találták fel a kényszerű helyzet okozataként a pergament, amely gyakorlatilag cserzett állati bőrből fehérített, vékonyított, és kétoldalas írásra alkalmas lapokat eredményezett. A pergamenlapokat, a korábbi tekercsekkel ellentétben, immár „könyv formában” lehetett használni. Ezután a következő lépés az addigi tekercsforma felváltása volt a mai könyvalakra. A könyvek és a kódexek pedig összehajtott lapokból, és az így keletkezett füzetek összekapcsolásával készültek. Ilyen összehajtott és ezután fűzött lapokból álltak az antifonálék, a breviáriumok és a kódexek is. A kor haladtával, valamint a népek kereszténnyé tételének folyamatában teljes mértékben a vallási/zenei célokra használt szertartási könyvek és kódexek léptek előtérbe.

A kódexek és utódaik

A kódexek az akkori Európában általánosan elterjedtté a IV. században váltak. A könyvmásolás (is) a római kultúra leáldozásával az egyház kezébe került. A kódexek nagyon aprólékos kidolgozással, kézzel készültek, és roppant nagy idő/pénzigényes módon. A kódexek (zenei is) elterjedését a kereszténység történetéhez kell kössük. A kódex szó eredetileg fa- és viasztáblákra vonatkozott, csak később nyerte el mai jelentését. A papiruszról pergamenre történt fokozatos áttéréssel párhuzamosan terjedt el a könyvforma is. A korábban általánosan használt papirusz nem volt alkalmas könyvek készítésére, mivel inkább tekercsek formájában alkalmazták. A legszebb és leginkább díszes kódexeket később is mindig pergamenre készítették. Kötése általában bőrrel bevont, fém kapcsokkal összefogott két fatábla volt. A neve is innen származik. A tartalmilag is értékesebbeket néha arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítették. Fontos előnye közé tartozott a terjedelem, mivel mindkét oldalára lehetett írni, így takarékoskodni lehetett egyfelől az anyaggal, ugyanakkor maximalizálni az információmennyiség sűrítését is.

Sajnos a középkori Magyarországról, de még Váradról sem maradt fönn sok liturgikus kódex, antifonálé, breviárium a tatár-, és későbbiekben törökjárás okozta pusztítások, valamint a kezdeti állami belviszályok okozta állapotok miatt. Gyakran pusztítanak el templomokat, kolostorokat, és ezzel egyidejűleg könyvtárakat a rablóhordák. Az egyház folyamatosan ki volt téve ezeknek a behatásoknak, és minden tekintetben jelentős veszteségeket szenvedett el. Emiatt úgy gondolom, hogy egy-egy forrás megismertetése szakmai szemmel nagyobb értékbeli érdeklődésre tarthat számot a kedves olvasók részéről, főleg ha bemutatok a továbbiakban pár zeneileg fontos Váradi kódexet is.

Használati tárggyá válnak

A 12–13. századtól kezdve a népesség növekedése és a gazdasági fejlődés miatt az egyház kulturális monopóliuma csökkenni kezdett Váradon. Növekszik az írni, olvasni tudók száma is, ez pedig kihatott a könyv alakjára, írására, funkcióira is: csökken a díszítés, szaporodnak a rövidítések, javul a lapszámozás és a tárgymutató. Gyakorlatilag a kódexek és könyvek egyházi luxustárgyból használati tárggyá válnak. A zene- és hittanoktatás eljutott az egyszerű emberekhez is. És ugyanakkor más dolgok is helyet kaptak a közéletben. A középkori Várad adathordózóinak története kizárólag az egyházi keretekben alakult egészen a XVI. század közepéig. Ekkor a reformáció véget vetett ennek a kizárólagosságnak, és nyitott egy új utat a laikus könyvtárfejlődés számára is. A kódexírás, -másolás, -szerkesztés Váradon a XVI. századig, gyakorlatilag Gutenberg találmányáig virágzott. A németországi, mainzi patrícius családból származó Johannes Gutenberg (1400 körül – 1468) már az 1430-as évek végén kísérletezett a nyomtatással, de nyomtatványai csak az 1440-es évekből maradtak ránk. A feltalálás pontos időpontja így ismeretlen, a könyvtörténeti kutatók ezért az 1440-es évet fogadták el nemzetközi közmegegyezéssel.

Ezzel a forradalmi újítással viszont eljön a teljes joggal említhető média kora is: a könyvnyomtatás tömegtermelési folyamattá válhatott, szemben a zárt használattal. Ezzel megszületett a könyv végleges strukturális formája is. De ne szaladjuk ennyire előre, hanem nézzük meg az elkövetkezőkben az ezt megelőző kódexek virágkorát, és a Váradi zenei kódexek történetét.

Thurzó Zoltán