Nincs brüsszeli hatáskör a kisebbségvédelemre

A vitát, amelyet az interneten figyelemmel lehetett

követni, Tabajdi Csaba, az MSZP

EP-delegációjának vezetője, az

EP-n belül működő Nemzeti

Kisebbségügyi Intergroup elnöke

kezdeményezte. Barrot mind a

vitanyitó felvetésre adott

válaszában, mind a vita

összefoglalásakor kiemelte: az EU

tagállamai nem adtak felhatalmazást,

jogkört az unió végrehajtó

testületének a kisebbségvédelem

ügyeiben való eljárásra,

ezért a kisebbségekről való

gondoskodás minden tagállam saját

teendője és felelőssége. Azt

azonban megígérte az Európai

Bizottság alelnöki rangú

igazságügyi főilletékese, hogy

minden olyan esetben, amikor diszkriminációra

derül fény, a Bizottság keményen

fel fog lépni, mert erre uniós

előírások adnak jogalapot. A

diszkriminációs helyzetről

jelentést készít az EU alapjogi

ügynöksége is - tette hozzá. A

nemzeti kisebbségek, a romák és a

bevándorló közösségek

európai szintű védelméről

folytatott élénk eszmecsere több

résztvevője sajnálattal

állapította meg, hogy

határozathozatalra ezúttal nem kerül

sor, a problémákat nem

állásfoglalás-tervezet, hanem csak az

Európai Bizottsághoz intézett

kérdések sora veti fel.  "Mikor

számítanak a kisebbségi

jogsértések belügynek, és mikor

nem? A koppenhágai kisebbségvédelmi

kritériumok csak a tagjelölt országokra

vonatkoznak, vagy a tagállamokra is?

Szükség van-e egy átfogó,

kötelező érvényű

európai uniós kisebbségvédelmi

szabályozásra? A szubszidiaritás

alapján az

autonómia/önkormányzatiság

segítheti-e a többség és

kisebbségek közötti

feszültségek oldását? Az Alapjogi

Ügynökség prioritásként

fogja-e kezelni a kisebbségi ügyeket

munkája során? A(z Európai)

Bizottság a regionális és

kisebbségi nyelveket is beleérti-e az

uniós többnyelvűségi

politikába? Tervezi-e a Bizottság

egységes uniós normák

kidolgozását az új,

bevándorló kisebbségek

integrációja tekintetében? Minden

tagállamnak ratifikálnia kellene-e a

Kisebbségvédelmi Keretegyezményt

és a Nyelvi Kartát?" - volt

olvasható a kérdések közt.

    A témában

pártpolitikai csatározásokon

felülemelkedő összefogás alakult ki a

magyar EP-képviselők között. A

fideszes Gál Kinga, az SZDSZ-es Szent-Iványi

István, a szlovákiai néppárti

Bauer Edit, a romániai néppárti

Sógor Csaba, az erdélyi Tőkés

László egyaránt felszólalt a

vitában. Csatlakozott hozzájuk többek

közt Michl Ebner dél-tiroli, Ignasi Guardans

Cambó katalán, Henrik Lax

svédajkú finn, Tatjana Zdanoka

lettországi orosz és Mikel Irujo baszk

EP-képviselő.

    Több román és

néhány más országbeli

EP-képviselő ellenezte a területi

autonómia gondolatának

felvetését. A románok

különösen nagy számban

méltatták saját országuk

kisebbségi politikáját. Egy

szlovák képviselő arra utalt, hogy

Szlovákiában éppen ezen a napon

fogadtak el törvényt a földrajzi neveknek

a tankönyvekben kisebbségi nyelven

történő

feltüntetéséről. Egy másik

azt panaszolta fel, hogy a magyarországi

szlovákoknak sokkal kevesebb a joguk, mint a

szlovákiai magyaroknak.

    A vita a jól ismert

törésvonalak mentén zajlott: a

kisebbségi jogok szorgalmazói úgy

vélekedtek, hogy konszenzusos alapon, az

úgynevezett szubszidiaritás elvét

követve - vagyis a lakossághoz mindig a

lehető legközelebb eső

döntéshozatali szintre törekedve -

mód nyílhat az

autonómiatörekvések

teljesítésére. Mások ebben az

állami egység felbomlásának

veszélyét látták,

elzárkóztak a kisebbségi

kollektív jogok

érvényesítésétől,

és arra szorítkoztak, hogy a

kisebbséghez tartozó egyénnek is joga

van a hátrányos

megkülönböztetéstől mentes

életre. Több felszólaló

úgy vélekedett, hogy egyes uniós

előírások - Barrot

álláspontjával szemben - igenis adnak

jogalapot az EU-szintű kisebbségvédelem

kidolgozására. Volt, aki a még

hatályba nem lépett lisszaboni

szerződés azon pontjára hívta fel

a figyelmet, amely véleménye szerint

hivatkozási alap lehet majd az uniós

szintű fellépéshez.