„Nem kellünk a focinak”

Csak emlékeztetőül: a labdarúgó IV. Liga 8. fordulójának vasárnap délutáni mérkőzése, az Alsókocsobai Izvorul–Érmihályfalvi Unirea találkozó a 35. percben félbeszakadt. Mint azt Valer Vancea, a Bihar megyei Labdarúgó-egyesület elnöke, az összecsapás megfigyelője elmondta, „az Unirea trénere, Dan Dobai a neki felmutatott piros lap ellenére nem hagyta el a pályát, ezért a szabályoknak megfelelő három perces várakozási idő letelte után a meccs játékvezetője lefújta az összecsapást”. Ennyit az előzményekről…

„Nem vagyok büszke…”

Hogy teljes képet kaphassunk az eseményekről, tegnap az ügy egyik érintetjét, Dan Dobait kerestük meg, aki elmondta: „semmi bajom a bírókkal, a megfigyelőkkel, az ellenfél játékosaival, a vasárnapi gesztusom – amiért egyáltalán nem vagyok büszke – jelzésértékű azok felé, akik nem nézik jó szemmel, hogy Érmihályfalván többen is odatették magukat, s elkezdték húzni a labdarúgás szekerét a versenyképesség, az eredményességhez vezető úton. Nagyon sajnálom, hogy ilyen drasztikus lépéseket kellett foganasítanom, de a nyolc forduló során felgyülemlett, a csapat, a támogató és az ellenem irányuló hadjárat miatt döntöttem így. Tudom, hogy a mihályfalvi emberek, a csapat mellett jóban-rosszban kitartók, s az Unirea labdarúgói nem érdemelték meg ezt a fajta megnyílvánulást, de így nem mehetett tovább” – nyilatkozta Dobai.

Folytatják

A szakvezető hozzátette: „azt kell hinnem, hogy nem kellünk a bihari labdarúgásnak, éppen abban az időszakban, amikor a kézilabda-, a röplabda-, a kosárlabda- és a másodosztályú labdarúgócsapatnak nincs pénze, többüket a megszűnés réme fenyegeti. Mi megpróbáltunk tenni valamit, s úgy érzem ezt a mihályfalvi emberek, sportszeretők meg is érdemlik. Alig két hónap leforgása alatt – szakemberek egyöntetű véleménye szerint – a IV. Liga szintjén a legszebben és jobban játszó csapatot alakítottuk ki, s ez valaki(k)nek nagyon nem tetszik, mint ahogy az sem, hogy ne ’adj Isten a bajnoki rangsor élén álljunk. Azt nem állítom, hogy nem folytatjuk, de ha továbbra is ekkora nyomást gyakorolnak ránk, el kell gondolkodnunk a hogyan továbbról, mert semmi értelme Don Quijote után szabadon, szélmalomharcot vívjunk…”