Századik születésnapján köszöntjük Mózes Teréz etnológust

Századik életévét tölti ma Mózes Teréz: a magyar műtörténész, néprajzkutató, a történettudományok doktora Szilágysomlyón született 1919. november 6-án. A Nagyváradi Körösvidéki Múzeum, amelynek Mózes Teréz sokáig munkatársa volt, a szerkesztőségünkbe eljuttatott külön közleményben köszönti a jelenleg Izraelben élő etnológust.

– Élete során Mózes Teréz a szenvedéseit, kínjait, örömeit azok teljes egészében élte meg – írják a visszatekintésben. – Megjárta az auschwitzi, a riga-kaiserwaldi, a stutthofi, gutaui koncentrációs táborokat, ezekben a lágerekben vesztette el családjának egy részét, egy-egy darabot önmagából, ezek előtt pedig 30.000 zsidóval együtt megtapasztalta a nagyváradi gettó borzalmas körülményeit.

„Ilyesmi nem feledhető és nem is bocsátható meg. (…) Nem érzek gyűlöletet azok leszármazottai iránt, akik megkínoztak minket.

Ők nem vétkesek azért, amit szüleik tettek. Jelenleg az a gondolat foglalkoztat, mit tehetek azért, hogy hasonló szörnyűség ne történhessen meg” – nyilatkozta egy korábbi interjúban, amelyben arról kérdezték, hogy gyűlöli-e azokat, akik tönkretették az ifjúságát. Erről, a gyűlöletre való képtelenségéről vall emlékiratában is (Bevérzett kőtáblák).

Az utolsó koncentrációs táborból történő szabadulása után úgy döntött, Romániában marad. Az 1919-ben Szilágysomlyón született Mózes Teréz családjával még gyerekként költözött Váradra, zsidó neveltetésben részesült már kora gyerekkora óta. Nagyváradon a zsidó leánygimnáziumban, majd az Oltea Doamna Líceumban végezte tanulmányait.

A néprajz szerelmese

Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett művészettörténeti, néprajzi, valamint francia nyelv és irodalom szakon képesítő oklevelet (1949), majd Bukarestben doktori címet egy, az észak-erdélyi népviseletről írt értekezése által. Egész életét a néprajznak, illetve az ország nyugati részén élő, azon belül a váradi zsidóság történetének kutatására szentelte.

Fiatal korától lenyűgözte a népművészet világa: „Gyerekkorom óta tetszett a piacok hangulata, ahol román, magyar, szlovák, rutén parasztemberek népviseletbe öltözve hozták portékáikat, élelmiszereket, kerámiákat” – nyilatkozta. A Körösök Népi Alkotások Regionális Házának igazgatójaként (1955–1964) kiemelkedő a környék népi mesterségeinek megmentéséért tett erőfeszítése. Hasonlóan járt el akkor is, amikor a Körösvidéki Múzeumban hozzájárult a Néprajzi Osztály létrehozásához, amelyet 1967-től vezetett is.

Az osztályon jelenleg 20.000 tárgyat birtokolnak, sok ezek közül Mózes Teréz elhivatott munkásságának köszönhetően került a múzeum tulajdonába. Az időtálló állandó kiállítások is az ő nevét dicsérik, és önzetlenségét mutatja az is, hogy a Körösvidéki Múzeumnak ajándékozta hatalmas néprajzi könyvtárának egy részét, illetve kerámiagyűjteményét, a megyei könyvtárat pedig általános orvosi könyvekkel gyarapította.

100 hang Mózes Terézért

Reprezentatív tárgyakat adományozott ugyanakkor a nemrégiben megnyitott Nagyváradi Zsidó Történeti Múzeumnak, ahol, a születésnap alkalmából 100 hang Mózes Terézért címmel ünnepséget szerveznek ma, november 6-án, 14.30 órától.

A rendezvényen Az emlékezés nagykövetei című programban részt vevő diákok száz részletet olvasnak fel Mózes Teréz Bevérzett kőtáblák című emlékiratából.

A századik születésnap alkalmából Mózes Terézt ezúton is köszönti a Körösvidéki Múzeum és a Nagyváradi Zsidó Történeti Múzeum munkaközössége, a projektben részt vevő gyerekek, továbbá a Bihari Napló szerkesztősége is.