Nagyvárad zenei élete a Thurzó-gyűjtemény tükrében - Amikor növekedett a katolikus befolyás

A török uralom alól való felszabadulás után (1692) gyors fejlődésnek és felvirágzásnak indult mind Nagyvárad, mind az I. Szent László által városunkba telepített egyházmegye, püspökség, valamint a székeskáptalan története.

Szerencsére sok adat megmaradt, és nem pusztult el. A török hódoltságot megelőző időszakról nagyon részletes ismeretei vannak a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyének: 46 püspök, több mint 600 kanonok és székesegyházi oltárigazgató nevét, valamint helyi tevékenységét tartják számon. 1566 utánról pedig további tizenhárom püspökről tudnak részletes információkat, akik névlegesen is viselték a váradi püspöki címet egészen 1660-ig. Váradnak a XVIII. század az újkori zenei élet meghatározó és rendkívüli fontosságú időszaka volt. A helyi püspökök a lelki gondozásra, oktatásra mindig hatalmas vagyonokat fordítottak, de mindig jutott pénz a helyi művészek, és a város művészetének pártolására is.

Benkovits Ágoston

A pálos rendi szerzetes volt az első, aki 1692-ben Nagyváradra érkezik, és aki kinevezett püspökként átvehette az egyházmegye vezetését, alig kétszáz híve számára rendelve el az első katolikus templom építését. Szegényes körülmények között, de szívből, a jövőbe vetett hit lelkesedésével építette az új székesegyházat, biztos reményében annak, hogy lesz még Nagyváradon fölemelkedés, és mindenekelőtt kultúra. Ez lesz sorrendben a második székesegyházunk, amely napjainkban is megvan: az Olaszi református templom szomszédságában, tömbházakkal körbevéve. A kommunista-ateista román állami vezetés 1949-ben elkobozta, és az ortodoxoknak adta át használatra. Így ők beültek oda, és azóta is bitorolják, napjainkban is. (Az első székesegyházat 1618-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem bontatta le, és ennek köveit a vár falaiba való beépítésre rendelte el.)

Csáky Imre

Közéleti szereplése és bíborosi méltósága folytán a család legkimagaslóbb alakja. A későbbi bíboros 1702. december 10-én váradi püspök és bihari örökös főispán lett. Ő is lelkesedéssel építtetett rövidesen új istenhazát (1717–1734). Ez a mai Szent Lászlóról elnevezett újvárosi plébániatemplom. Időrendi sorrendben ez lett a harmadik székesegyházunk. Olyan gazdag művelődési, elsősorban zenei életnek veti meg az alapjait, amely hamarosan a legnagyobb európai zenei központok sorába emeli Nagyváradot.

Báró Patachich Ádám

„A nagyváradi zenei élet korabeli felvirágoztatása a műveszetpártolásáról ismert báró Patachich Ádám horvát származású püspöknek köszönhető, aki a kor legjobb zenészeit foglalkoztatta udvarában” – mondta mindig nagyapám, Thurzó Sándor neves nagyváradi zenei helytörténész, muzikológus. Patachich Ádám 1759 végén kapta meg a kinevezését, de mire a római bulla Bécsbe a felszentelésre megérkezett, a naptárak már 1760-at jegyeztek. A püspök 45 éves volt, amikor 1760 tavaszán mint váradi főpásztor bevonult székhelyére. Beiktatása május 25-én, pünkösd vasárnapján történt. Nevéhez nemcsak az impozáns, monumentális barokk stílusú püspöki rezidencia építése kötődik (Mária Terézia uralkodása alatt a váradi volt Magyarország legnagyobbika), hanem Várad művészeti életének leggyümölcsözőbb korszaka is. Bőkezű mecénás volt, aki nem mellesleg a Zrínyi családdal is rokonságban állt. A mecénási hajlamokkal megáldott püspök szívesen patronálta a művészeteket, és örömmel gyűjtött a püspöki udvarba tehetséges, fiatal művészeket is. Önzetlenül évi jövedelmének negyedét fordította zenei és színházi célokra, valamint nagy könyvtára volt, amit idejövetele után rövidesen megnyitott a nagyközönség előtt, mint nyilvános könyvtárat.

Tudta, hogy Nagyvárad zenei életének felvirágoztatását csakis egy ambiciózus, nagy képességű művész oldhatja meg. A hátsó kocsik egyikében, mely a püspök kíséretét hozta, egy 23 éves, sovány, inkább beteges külsejű, de becsvágytól csillogó szemű fiatalember ült: ez volt Michael Haydn.

Thurzó Zoltán