„Számomra ez egy küldetés, szolgálat volt”

Micaci Cristiannak, a váradi Római Katolikus Püspökség pasztorálasszisztensének az Erdélyi Mária Rádió képviseletében lehetősége adódott rá, hogy kísérje Ferenc pápa romániai látogatását. Kollégák vagyunk, így tegeződős interjú következik a részletekről.

– Korábban adódott-e lehetőséged arra, hogy személyesen találkozzál Ferenc pápával?

– Ferenc pápával eddig személyesen, szemtől szembe nem találkoztam. Viszont már ismertem őt azáltal, hogy szerdán besegítek a Mária Rádiónak, fordítom az audienciákat. A rádió élőben közvetíti ezeket, és ha szabad úgy fogalmaznom, én vagyok ilyenkor a Szentatya magyar hangja. Ezt átveszi a Mária Rádió több magyar nyelvű szerkesztősége is, szerte a Kárpát-medencében. Ilyen értelemben tehát talán kijelenthetem, hogy egy kicsit ismertem Ferenc pápát, az ő tanításait. Több éven keresztül végigkövettem ezeket a katekézissorozatokat, és egy picit beletekinthettem az ő gondolatmenetébe, az ő gondolatvilágába. Ettől függetlenül nagy élményt és izgalmat jelentett számomra annak tudata, hogy akkor most személyesen is találkozhatok azzal, akit ilyen formában követtem és megismertem.

– Hogyan kerül bele valaki a pápát kísérő médiacsoportba, a sajtósok közé?

– Bármelyik újságíró kérheti az akkreditációt az ilyen apostoli utazások alkalmával. Nyilván aztán a vatikáni sajtóiroda dönti el, hogy kik követhetik végig nyomon ezeket a látogatásokat. Ugyanakkor mindig van egy állandó médiacsapat, amely a pápát kíséri. Ennek tagjai többnyire a nagy hírügynökségeknek a munkatársai. A CNN-nek, az ABC Newsnak vagy a Catholic News Agencynek, és sorolhatnám így tovább, az újságírója mindig jelen van a pápai utazások során. Ezen kívül pedig a meglátogatott országnak az újságírói közül is felvesznek néhányat, akik kérik az akkreditálást. Ebben az esetben Romániából nyolcan voltuk, vagyis akik a romániai sajtót képviseltük. Heten kereskedelmi médiumoktól, én pedig az Erdélyi Mária Rádió képviseletében. Ami a nemzetiségi elosztását jelenti az újságíróknak, jelen volt még a magyarországi RTL Klub stábja, úgyhogy összesen hárman voltunk magyarok ezen az úton. Én amúgy a Romániából érkezők közé voltam besorolva, mivel a szervezők nem tettek annyira különbséget, hogy akkor most Romániából vannak román és magyar nemzetiségű újságírók is.

– Mikor láttad először közelről a Szentatyát?

– Minket, újságírókat előtte már felszállítottak a gépre, az operatőrök előkészítették a kamerákat. A gépen találkoztunk tehát először Ferenc pápával. Ez nem volt egy spontán találkozás. Nem úgy történt, hogy akkor hirtelen megláttuk őt, és meglepődtünk, hogy „Úristen, itt van a pápa!”. A két szektor, ahol a pápa és ahol az újságírók tartózkodnak, el van különítve. Az első részben vannak ugyanakkor a közvetlen stábjának a tagjai, a testőrei stb., és a repülőgép második felében ott ülnek az újságírók. Van egy pillanat az utazás során, amikor a pápa hátrajön. A vele való találkozás tehát nem egy meglepetésszerű valami, hanem előre be van tervezve. Nem okozott számomra meglepetést a hozzáállása. Úgy alakult a vele való találkozás, mint amilyennek valamennyien ismerjük őt. Nagyon közvetlen személyiség. Odajött hozzánk, és egyenként mindenkivel kezet fogott. Mindenkinek meghallgatta a mondanivalóját, és válaszolt attól függően, hogy ki mit mondott el neki. Meg is lehetett őt ajándékozni, én a Felix Terra kötetet nyújtottam át.

Feltöltődött energiával

– Hogyan reagált?

– Megköszöntötte, átvette, gyorsan belelapozott, és továbbadta a stábjának. Én elmondtam, hogy ajándékba hoztam neki a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye örökségét megörökítő katalógust. Körülbelül ennyire jutott idő.

– Olaszul beszéltél vele?

– Igen, olaszul beszéltem vele. A személyes találkozásnak a végén, miután kezet fogott velem, azt mondotta, hogy megköszöni a munkánkat, tehát a médiának, a sajtósoknak a munkáját. Így zajlott az első, személyes találkozásom Ferenc pápával.

– Azt javasolom, hogy akkor most ugorjunk egy kicsit előre az időben. Ismét a repülőgépen vagytok, de már útban visszafelé. Mennyire tűnt fáradtnak három intenzív programokkal teli nap elteltével a Szentatya? Végül is egy 82 éves idős emberről van szó…

– Olyan volt, mint aki feltöltődött energiával, friss és üde. Miközben nekünk, az őt kísérő újságíróknak, az alig három-négy órás éjszakai alvások után már alig volt erőnk és kitartásunk, ő úgy jelent meg ezen a záró sajtótájékoztatón, hogy nagyon élénken odafigyelt a kérdéseinkre. Azzal vezette fel az egészet, hogy pont a kommunikáció világnapja van, június 2-a, és hogy napjainkban a kommunikáció visszaesőben van, úgy általában, mert egy olyan világot élünk, amikor a kommunikáció, a kapcsolattartás felszínes, nincs egy mély párbeszéd. Ezért arra hívta meg az újságírókat, hogy legyenek az igazi kommunikációnak a tanúi, a tanúságtevői. Ez volt a bevezető üzenete Ferenc pápának, és utána következtek a kérdések.

Mint említettem, nagyon-nagyon figyelt. Mikor a kérdésemet feltettem, végig a szemembe nézett. Volt egy kis jegyzetem, amit a telefonomból olvastam fel úgy, hogy néha ránéztem, néha meg rápillantottam a Szentatyára, és ilyenkor azt tapasztaltam, hogy végig figyelt. Az volt az érzésem, amikor válaszolt, hogy bármennyire is ott voltak a kamerák, a fényképzőgépek, a mobiltelefonok, és természetesen ő is tudta, hogy a válasza nemcsak annak szól, aki kérdezi őt, hanem az egész világnak, mégis, mikor beszél és válaszol, rád néz. Olyan, mintha személyesen neked mondaná. És nemcsak az én kérdésem, hanem minden kérdés nagyon érdekelte a pápát. Odafigyelt, nem az volt, hogy monotonon válaszolt. Amúgy az első találkozáskor is ugyanígy történt. Fel sem merült a részéről, hogy akkor ez most egy protokoll, és minél előbb essünk túl rajta. Aki két percet akart beszélni vele, azzal két percet beszélt, aki csak kézfogást igényelt, azzal csak kezet fogott. Egyáltalán nem érzékeltem a részéről tehát azt, hogy minél hamarabb túl akart volna lenni rajta. Megvárta, míg mindenki elmondta azt, amit akart. A sajtótájékoztatón is figyelt, sőt voltak dolgok, amit külön kihangsúlyozott.

Erdély szépsége

– A tudósítások általában külön kiemelték azt, hogy Ferenc pápa Erdély szépségeit ecsetelte…

– Tényleg nagyon jólesett azt hallani, hogy Ferenc pápa spontán módon Erdély szépségeit dicséri. Igaz, hogy a prédikációjában úgy beszélt, hogy Erdély Romániának a része, és hogy mivel gazdagítja Romániát Erdély – amit mi tudunk persze –, viszont abban a pillanatban, a repülőgépen, kifejezetten Erdély szépségeiről beszélt. Ez engemet, ott abban a pillanatban, amikor hallottam, nagyon meghatott.

– Hogyan élted meg Ferenc pápa csíksomlyói látogatását? Arra utalok ezzel, hogy nektek nem kellett gyalogolnotok…

– Igen, én másként élhettem meg Ferenc pápa csíksomlyói jelenlétét, az ottani szentmiséjét. Ha lehetséges volna, kipróbálnám a zarándoklati részt is, vállalva azt az áldozatot, amit a zarándokok vállaltak, a sok gyaloglást, az esőt, a sarat, a kellemetlen időjárást. Mert hogy ilyen formában is megközelítsem ezt a történelmi eseményt, az számomra nem adatott meg. Nyilván vannak előnyei és hátrányai is annak, hogy most én ilyen formában érkeztem meg Csíksomlyóra, arra az eseményre, amelyre legalább húsz éve vártunk, és aminek az előkészítése egy egészen hosszadalmas folyamat. Amiben sok embernek a munkája benne van, és sok minden, apróbb vagy nagyobb részletek másképpen alakultak, mint ahogyan korábban azt a szervezők eltervezték. Ha lehetséges volna, kipróbálnám tehát azt a másik fajta jelenlétet is Ferenc pápa csíksomlyói szentmiséjén.

Szolgálat

– Ha néhány évtized múlva visszaemlékezel az elmúlt napokra, mit fogsz mesélni az unokáidnak?

– Azon túl, hogy én, Micaci Cristian, személyesen találkoztam Ferenc pápával, mindenképpen ott van a szolgálatnak a szerepe. Történetesen most pont én voltam ott, de szerintem nem azon van a hangsúly, hogy ki az a személy, aki ezen az apostoli látogatáson végigkísérte Ferenc pápát az erdélyi magyar sajtó képviseletében, hiszen akár más is lehetett volna. A lényeg azon van, hogy ott volt egy embere a katolikus magyar sajtónak a stábban, azon túl, hogy nekem nyilván egy életre szóló, egyedülálló élmény volt összességében véve a Ferenc pápával való személyes találkozás. Ott lenni a repülőgépen, a sajtósok közt és tapasztalatot szerezni akár. Ott lenni Csíksomlyón, amikor Ferenc pápa ott misézik, ennek az emocionális töltete. Mindezek felejthetetlenné teszik számomra ezt az élményt. De ezen túl, hadd hangsúlyozzam ki ismét azt, hogy nagyon éreztem a küldetést, hogy ez egy szolgálat volt, és hogy mennyire fontos volt az, hogy az erdélyi magyar katolikus sajtónak egy képviselője ott legyen. Egyrészt azért, hogy tudósítson, másfelől pedig azért, hogy a külföldi újságírókkal beszélve kicsit jobban ismertesse a kontextust. Nagyon sokat utaztunk együtt, például szombaton háromszor repültünk, összesen öt órát ültünk közös autóban Marosvásárhely és Csíksomlyó között. Nagyon sokat beszélgettünk, igyekeztem megszólítani a francia, német, olasz, angol nyelvcsoportú újságírókat, mindenkit a saját anyanyelvén. Felmérni egy kicsit azt előtte, hogy mit tudnak rólunk, utána pedig azt, hogy miként látták az eseményeket.

– Milyen volt a hozzáállásuk?

– Nagyon különböző volt a hozzáállásuk. Volt, aki jól dokumentált volt, és volt, aki nem igazán tudott részleteket, és nem is nagyon érdekelte a kontextus. Volt, aki csupán azt a feladatot kapta a szerkesztőségétől, hogy az eseményről szóló beszámolót továbbítsa, és akadt, akinek az egész kontextust fel kellett mérnie, dolgoznia, és ilyenformában kellett leadnia az információt. De hadd áruljak el egy kulisszatitkot. A kollégák, amikor odaértünk Csíksomlyóra, értékelték a kegytemplom szépségét, de amikor mutattam nekik, hogy a hely, ahová valójában megyünk, az ott van fent, a hegyek közt, a fejüket fogták, és egy kicsit hüledeztek. Aztán mikor megérkeztünk, esett az eső, és köd ereszkedett a nyeregre. Mentünk fel a kaptatón a kisbuszokkal, az egyik beragadt, és a csendőröknek kellett kihúzniuk. A külföldi kollégák ilyet még sohasem láttak, ezért azt kérdezgették: miért kellett pont ide, az erdő közepébe, a vad természetbe hozni a pápát? Ahhoz vannak ugyanis szokva, hogy városok központjába viszik. Mikor azonban leszálltunk, és meglátták a tömeget, szembesülve azzal, hogy az emberek a kedvezőtlen időjárás ellenére is ott várnak már órák óta, akkor valószínűleg rádöbbentek arra, hogy az ott levőknek tényleg mindennél fontosabb az, hogy a pápával ott találkozzanak, azon a szent helyen, Csíksomlyón.

Ciucur Losonczi Antonius