Szentáldozás a székesegyházban

Vasárnap a 11 órakor kezdődött szentmisén 20 gyermek első alkalommal járult szentáldozáshoz a váradi Székesegyházban.

A gyermekeket mons. Fodor József általános helynök készítette fel. A hagyományoknak megfelelően a menyasszonyoknak, illetve vőlegényeknek öltözött elsőáldozók (6 fiú és 14 lány) szüleik, hozzátartozóik kíséretében a Kanonok sorról elindulva vonultak be a Székesegyházba, ahol többen közülük aktívan is közreműködtek az ünnepi szentmisén.

Bevezető gondolataiban Mons. Fodor József általános helynök arra hívta fel a figyelmet: ez egy örömünnep mindannyiunk számára, hiszen a gyermekek második alkalommal találkoznak Krisztussal. A hittanórán már megtanulták, hogy az első találkozásukra akkor került sor, amikor megkeresztelték őket, de arra nem emlékezhetnek, legfeljebb, ha a szüleik beszéltek róla, vagy meg lett örökítve videón. Egy jel volt, hiszen a pap bácsi közben azt mondta: „menjetek el az egész világra és tanítsatok minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, és Isten lelke szállott feléjük. Aztán eltelt 8–10 év, és most ünnepélyes keretek közt ismét találkoznak Krisztussal a kenyér színe alatt, az oltáriszentségben, hogy a szívükbe fogadják őt.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Elmélkedésében a vikárius hangsúlyozta: a gyerekek ősz óta jártak hittanórára, a vakációt kivéve minden szombaton, és nem panaszkodhat rájuk, mert rendesek, szófogadóak, engedelmesek. Most lezárult egy fejezet az életükben, felteszik úgymond a koronát eddigi munkájukra, hogy reménnyel, hittel és szeretettel közelítsenek Krisztushoz, ahogyan annak idején az apostolfejedelem, Szent Péter is tette.

Jellemző jelenetek

A Szentírásból ezután három részt, jellemző jelenetet idézett Jézus életéből. Az egyik az volt, amikor Jézus megkérdezte az apostolaitól, hogy kinek tartják őt az emberek, illetve ők, mire Péter azt válaszolta, hogy ő az élő Isten fia. „Most tőletek is megkérdezi, egyenként: te kinek tartasz engem? Hiszed-e, hogy jelen vagyok az ostyában, hogy táplállak téged?” – magyarázta az elsőáldozóknak. A másik jelenet a csodálatos kenyérszaporítás után zajlott, amikor Jézus kijelentette: olyan eledelt adok nektek, melyet ha esztek, sohasem fogtok éhezni, olyan italt, melyet ha isztok, sohasem fogtok szomjazni. És az apostolok megértették, hogy „neked örök életet adó igéid vannak”. A harmadik jelenet helyszíne a Genezáreti-tó partja volt, amikor Péter megkérdezte Jézustól, hogy miért érdeklődik többször is afelől, hogy szereti-e őt, hiszen ő mindent tud, így azt is, hogy szereti. „Krisztus tőletek is megkérdezi: ti szerettek engem?” – hívta fel az első áldozók figyelmét a vikárius, aki ezután a szülőkhöz fordult, arra kérve őket: ne csak most, hanem máskor is vigyék gyermekeiket Isten házába, az egész év folyamán, példát mutatva nekik, hogy majd mikor felnőnek, és nekik is lesznek családjaik, hasonlóan cselekedjenek.

Ciucur Losonczi Antonius