Bartók-, Liszt-, Kodály-zeneművek

Vasárnap este a szegedi szimfonikus zenekar vendégszerepelt városunkban. A legnagyobb magyar zeneszerzők közismert alkotásait hallhattuk az Enescu–Bartók hangversenyteremben.

Talán az időpont nem volt a legmegfelelőbb (vasárnap este), vagy a városban szervezett más rendezvények miatt, de nagyon kevés érdeklődő volt jelen a Váradon vendégeskedő szegedi filharmonikusok hangversenyén. Pedig a zenei est nagyszerű volt, egy nagyon sikeres hangverseny részesei lehettek mindazok, akik nem hagyták ki ezt az alkalmat, hogy Bartók, Liszt és Kodály alkotásait meghallgassák.

Elsőként Bartók Béla (1881–1945) magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató szerzeménye, a Magyar képek című zenekari mű hangzott el. Bartók 1931-ben néhány korábban írt, különféle sorozatokból válogatott zongoradarabját meghangszerelte és újabb ciklusba fűzte, ebből keletkezett a Magyar képek című zenekari mű. A mű tételei: Este a székelyeknél, Medvetánc, Melódia, Kicsit ázottan, Ürögi kanásztánc. A szegedi szimfonikusok előadását nagy tapssal fogadta a kicsi, de annál lelkesebb közönség. A továbbiakban Liszt Ferenc (1811–1886) magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár, a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője Les Préludes című szimfonikus költeménye hangzott el a szegedi zenekar előadásában. Liszt kapcsolatot létesített a zene és az irodalom között, ezzel egy új műfajt teremtett: a szimfonikus költeményt. Összesen 13 szimfonikus költeményt írt, az utolsó kivételével mindet 1848 és 1858 között. Ezek közül csendült fel a legismertebb, a Les Préludes, a több mint félszáz tagból álló szegedi szimfonikus zenekar kitűnő tolmácsolásában.

Kodály-művek

Szünet után Kodály Zoltán (1882–1967) magyar zeneszerző, zenetudós, népzenekutató két műve, a Fölszállott a páva – variációk egy magyar népdalra és a Galántai táncok csendültek fel a szegediek előadásában. A közismert népdal szövegét először Ady Endre idézte az 1907-ben kiadott Vér és arany című kötetében, majd Kodály Zoltán 1935-ben a Somogy vármegyei Surd községben talált rá a dallam eredeti, énekelt változatára, s ez a zeneszerzőt egy férfikari variáció megírására inspirálta. Majd felkérésre 1937-ben megalkotta a mű zenekari változatát, ennek bemutatójára 1939. január 23-án Amszterdamban került sor. Ezt a csodálatos kompozíciót hallgathattuk meg a szegedi szimfonikus zenekar tolmácsolásában. Majd a Galántai táncok csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben. Kodály Zoltán 1933-ban, a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának 80. évfordulójára komponálta ezt a máig igen népszerű szimfonikus művét, bemutatója ugyanabban az évben volt. És hogy miért galántai? Nos, ő maga írta a Galántai táncok elé, hogy gyermekként hét szép esztendőt töltött el Galántán (ma Szlovákiához tartozik), ahol édesapja állomásfőnök volt. Az ottani népzene ihlette meg ennek a csodálatos műnek a megalkotására.

A hangverseny karmestere a Liszt-díjas Gyüdi Sándor volt. A mintegy kétórás koncerten egy nagy tudású szimfonikus zenekar játékát hallhattuk, több kiemelkedő szólóval. A hálás közönség hosszan tartó tapssal köszöntötte a szegedi filharmonikusok nagyszerű előadását.

Dérer Ferenc