Bűzügy: a tehetetlenség ördögi köre

Az illetékes intézmények, valamint maga az érintett cég szerint is törvényesen működik Nagyvárad határában a Nutripork disznóhizlaldája. A polgárok azonban ezt egészen másképp látják – ebből lett aztán egy parázs hangulatú vita múlt kedden.Baljós árnyak övezték azt a közvitát, amelyet a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség (APM) a Bihar Megyei Prefektúra székhelyén szervezett meg múlt kedden, noha úgy tűnik, korábban szerette volna minél inkább titokban tartani az eseményt és egy eldugott helyszínen megrendezni azt. Baljós jel volt az is, hogy kedden már a közvita megkezdése előtt tüntetett váradiak egy csoportja a prefektúra Széchenyi (Traian) téri épülete előtt a Nagyvárad határában működő Nutripork disznóhizlalda ellen, ezt a létesítményt teszik ugyanis felelőssé azért, hogy a város Őssi és Rogériusz lakónegyedeit időnként orrfacsaró bűz árasztja el. Nem csoda hát, hogy több mint száz, egyes becslések szerint százhúsz, mások szerint több mint százötven ember jelent meg az eseményen a prefektúra és egyben a Bihar Megyei Tanács gyűléstermében, többeket a bejárat előtt álló csendőrök be sem engedtek a gyűlésterembe, mondván, hogy az már megtelt.

Szépséghibák

A délután négy órakor kezdődött közvita moderátora Mare Timea, a környezetvédelmi ügynökség engedélyeztetésekkel foglalkozó szolgálatának a vezetője volt, ehhez az intézményhez fordult a Nutripork újabb engedélyért azok után, hogy lejárt a 2007-ben kapott, tíz évre szóló integrált környezetvédelmi engedélye. A közvita elején a Nutripork cég tevékenységének környezetvédelmi jelentését ismertette Gabriela Vicaş, a tanulmányt elvégző Acormed cég nevében. Az elemzésből, pontosabban abból, amit a közvitán megjelentek engedtek neki elmondani, az derült ki, hogy a disznóhizlalda számos beruházást eszközölt a szagok eltüntetése, tompítása érdekében, ezért a jelentés a Nutripork működési engedélyének a meghosszabbítását javasolja. Az elemzésnek két komoly szépséghibája van: az egyik az, hogy a jelentés társszerzője az az Olimpia Mintaş, akit nemrégiben neveztek ki az APM igazgatójává, vagyis most az általa vezetett közintézmény kell jóváhagyjon egy olyan dokumentumot, amelyet szintén ő jegyzett magánvállalkozóként. A másik szépséghiba az, amit a közvitán Mircea Gelu Budau, a Bihar Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság volt vezetője így fogalmazott meg Vicaş szavainak a hallatán: „Amit ön elmondott, az tökéletes, de mondja meg, miért bűzlik mégis a város? Mondja meg, miért szennyeznek?”

Elszabadult indulatok

Az indulatok már a közvita megkezdésétől elszabadultak, a moderátor kezéből hamar kicsúszott az irányítás, mint ahogy Vicaş mondandóját is folyamatosan félbeszakították a feldühödött emberek. „Maga fog itt öt órán át beszélni, aztán már mehetünk is haza, mert vége a közvitának” – torkolta le az időhúzással meggyanúsított jelentéstevőt az egyik ingerült fiatalember. Felsorolni lehetetlen, mi mindent vágtak hozzá a polgárok az intézmények képviselőihez, de többen inkompetensnek nevezték őket, akik összejátszanak a Nutriporkkal. „Nem akarunk bezárt ablakok mögött élni!”, „Tíz év alatt semmiféle beruházást nem csináltak!”, „Nem várunk még tíz évet!” – csak néhány idézet az elhangzottakból. A polgárok zöme azt kérte számon, hogy a Nutripork nem alakított ki ún. zöld sávot, azaz olyan erdős részt, ami megakadályozná azt, hogy a szagok a város felé terjedjenek, illetve azt is tudni vélték, hogy nincs meg a törvényben előírt ezer méternyi távolság a disznóhizlalda és az első lakóépületek között.

Pilátusok

A jelentéstevő cég képviselője, és a környezetvédelmi ügynökség, valamint a Bihar Megyei Közegészségügyi Igazgatóság (DSP) illetékesei is azzal védekeztek, hogy a törvény nem ír elő mértékegységet a szagok mérésére, úgyhogy egész egyszerűen nem lehet megállapítani azt, hogy mi bűzlik, és mi nem. A környezetvédelmi ügynökséget képviselő Timea Maret folyamatosan kérdőre vonták az emberek, amiért nem mérik a szagokat, amiért nem büntetik meg a szennyező létesítményt, sőt, licencet adnak a Nutriporknak. Timea Mare mindegyre csak ezt hajtogatta: „Mi nem mérünk szagokat!” „Mi nem adunk ki licenceket!” „Mi nem bírságolunk!” Mindezek hallatán felháborodottan kérdezte az egyik polgár: „Minek hívtak ide minket, ha nem tudnak semmit sem megoldani?!” Felszólalt az közvitán Florin Birta, Nagyvárad alpolgármestere is, aki idézett abból a válaszból, amit az Országos Környezetvédelmi Ügynökség küldött a hivatal megkeresésére, és amelyben szintén az szerepel, hogy nem létezik mértékegység a szagok mérésére, ez az emberek szaglásának kifinomultságától függ. „Gúnyt űznek belőlünk” – vonta le a következtetést az alpolgármester, aki elárulta, hogy az évek során több ezer reklamáció érkezett a polgármesteri hivatalhoz a disznóhizlalda ellen, ilyenformán az újraengedélyeztetésről szó sem lehet. A polgármesteri hivatal azt várja a környezetvédelmi ügynökségtől, hogy konkrét intézkedésekkel álljon elő, amelyeket megadott határidőkön belül ültessen is gyakorlatba. Florica Cherecheş parlamenti képviselő is többször hozzászólt, felháborodásának adva hangot amiatt, hogy az illetékes intézmények úgy tesznek, mintha nem is lenne semmiféle probléma. Az ő tudomása szerint az első lakóépületek nem ezer, hanem 861 méter távolságra vannak a disznóhizlaldától.

Ellentámadások

Amikor már az alpolgármester és a parlamenti képviselő is kérdőre vonta a környezetvédelmi ügynökséget, Timea Mare visszatámadt: „Alpolgármester úr, mondja meg nekem, hogy a nagyváradi polgármesteri hivatal miért adta negyvenkilenc évre koncesszióba a Nutriporknak a telket?” Birta azt válaszolta, hogy a koncessziós szerződést Szentandrás önkormányzata kötötte a Nutriporkkal, mert akkor a telek még ehhez a községhez tartozott, és amikor Várad területe bővült Szentandrás felé, átvette a telkeket, de a Nutripork-szerződést nem akarta átvállalni, viszont egy jogerős bírósági döntés kötelezte a várost erre. „Erről most hallok először, miért nem informálták erről eddig az ügynökséget?” – reagált erre Timea Mare. Felszólalt a közvitán a Nutripork képviselője is, aki leszögezte, hogy a vállalat csak azt hajtja végre, amire a törvény kötelezi. Hozzátette, hogy nem minden szagot kell automatikusan a Nutripork rovására írni, és megjegyezte azt is, hogy a cég betartotta a távolságokra vonatkozó előírásokat, felhívva a figyelmet arra, hogy nem a cég költözött közelebb Nagyváradhoz, hanem, mint azt Florin Birta éppen itt, a közvitán elismerte, a város terjeszkedett Szentandrás irányába.

Tehetetlenség

A közvita utolsó részében, látva, hogy kollégája kezéből végképp kiesett az irányítás, az ügynökség másik munkatársa, Dorin Borota vette át a szót, kifejtve, hogy az ügynökségnek van egy mobil laboratóriuma, amivel lehetne a szagokat is mérni, csakhogy a Környezetvédelmi Minisztérium 2005 óta nem ad pénzt annak működtetésére. „Akkor adunk mi pénzt!” – fortyant fel az egyik polgár. Egyébiránt a nagy hangzavarban alkalmunk volt néhány szót váltani Dorin Borotaval, aki megjegyezte, hogy az integrált környezetvédelmi engedély megadása azt jelenti, hogy egy sor intézmény és hivatal véleményt alkot arról, hogy a kérvényező teljesíti-e a különböző előírásokat, és ha ezek egyike sem, például sem az Erdészeti Hivatal, sem a Közegészségügyi Igazgatóság sem emel kifogást, akkor a Környezetvédelmi Ügynökség sem tehet semmit.

Javaslatok

Mivel a teremben lévők is érzékelték azt, hogy az állami intézmények nem tudnak, vagy nem akarnak tenni semmit a probléma megoldása érdekében, több javaslatot is megfogalmaztak, ami szerintük kimozdíthatná az ügyet a holtpontról. Valaki megjegyezte, hogy a Környezetvédelmi Őrség néhány évvel ezelőtt már megbírságolta a Nutriporkot, amiért nem alakította ki a zöld sávot. „Tehát a környezetvédelmi ügynökségnek tudnia kell azt, hogy van-e zöld sáv vagy nincs! És azt is tudnia kell, megvan-e a törvényben előírt távolság!” Volt, aki azt javasolta, hogy pereljék be a Nutriporkot, és menjenek el akár az európai szintű jogszolgáltató intézményekig, egy másik polgár pedig helyi referendum szervezését követelte a váradi önkormányzattól, de erre a felvetésre Florin Birta nem reagált. Az egyik hozzászóló azt javasolta, hogy az APM műszaki elemző bizottságában, amely az újraengedélyeztetésről dönt, kapjanak helyet a civil szféra képviselői is. Bogdan Bealcovschi, aki a felháborodott polgárok önjelölt képviselőjeként lépett fel a közvitán, azt javasolta, hogy záros határidőn belül az ügynökség szervezzen egy másik közvitát, amelyen gyűjtse össze az újraengedélyeztetésre vonatkozó összes érvet és ellenérvet, „és győzzenek meg minket arról, hogy miért adják meg az engedélyt a Nutriporknak”. Mare Timea erre reagálva elmondta, hogy e kérésekkel Bukaresthez fordulnak segítségért. A közvita több mint három óra után ért véget anélkül, hogy a felek álláspontja egy jottányit is közeledett volna egymáshoz.

Pap István