Némi értelmezés és tévelygések (II. rész)

Ha a levetkőzés titok, akkor az, az arrogáns ember bűnös kedvtelése és teljesen másképp állnak a dolgok a tízparancsolat hátterének ismeretében: megszegésük nem vezet a máglya általi halálhoz, hanem a gátlástalanság általi lezuhanáshoz, melyet az a 6000 történelmi év biztosít, melyeket Cernea úr nem élte át és emiatt talán azt hiszi, hogy nem is léteznek. A tízparancsolat parancsoló ereje velejárója annak, lehetetlen felfogni és ”tudományosan” kutatni; a tudomány sémákkal működik, viszont az emberi rend nem. Az emberi rend tudományos szabályokhoz való adaptálódási probálkozásai a legszörnyűbb pokolképeken túli megsemmisülést és visszfejlődést okoztak, legfőbbképp a Cernea úr által meg nem élt 6000 év utolsó részében. Ahhoz, hogy vaddisznónk eretnekségeitől óvjuk az embereket, azt javaslom a tisztelt olvasóknak, hogy egy rövid értelmező utazást tegyünk az egyetemes rend oszlopai között, melyeket a tízparancsolat jelképez:

Én az Úr vagyok, a te Istened, az első parancsolat fele, inkább az egész törvénytömb bevezetője. Fontos, mivel kiállítójának abszolút és természetfeletti létét rögzíti és ez a túlvilági jellemző tulajdonképpen az egésznek az üzemanyaga: bármennyit is fog vájkálni az emberi agyban, nem fogja a törvényeket világi érvekkel ledönteni. Folytatva, miszerint rajtam kívűl más Istened ne legyen, egy megfogadnivaló tanács: minthogy az abszolútot képzeletbeli szeletekre osszuk, hiába próbálkozva megfejteni, akkor inkább egy egészként fogjuk fel, mely számunkra elérhetetlen. Mert valójában, így is van.

Ne csinálj magadnak faragott képet, szintén az abszolúthoz köthető: az emberek óvakodjanak attól, hogy olyan dolgokat imádjanak és kövessenek, melyeket ők maguk is alkothatnak. Ezek közül a legfrissebb az értelem és ideológia melyeket - az úgynevezett ”évszázados vallások”alkotott meg, mélységesen tudományosak és a világot bevérezték. A köztük és ”vallásos fundamentalizmus ” közötti külömbség a következő: a vallás egy transzcendensként elkönyvelt és abszolút eredetű rendet hoz, tehát egy olyan titok övezi, mely szándékosan kétértelmű arcot ölt. Téves értelmezése szerencsétlenséghez vezethet, de téved az, aki értelmezését vállalja: tehát jobb, ha egy olyan világrendet alkotunk, amelyben a máglyán égetések az inkvizítorok által elkövetett erkölcsi átváltozásokat jelentik, egy olyan világ helyett, amelyben a koncentrációs tábor vagy a Gulág nem tévedések, hanem az ideológiai sémában történő helyes gondolkodás logikus és elkerülhetetlen következményei. Ezért, az inkvizítorok és az inkvizíció könnyebben megbocsájthatóak mint a totalitarizmus, mivel ez utóbbiak nem tértek el egyáltalán a követendő úttól, hanem ellenkezőleg, teljes mértékben annak szentelték magukat. Nagyon fontos ez a különbség, mivel az emberi lény hibaként foghatja fel a Rosszat, de nem viseli el az életet egy olyan világban, melyben nem a tévedés, hanem a hit, a kitartás és az engedelmesség szüli a rosszat. Ahhoz,, hogy ellentétes irányba egyensúlyozzák a kisiklásokat, az a parancsolat, hogy Isten nevét hiába fel ne vedd, egy figyelmeztetés, hogy ne öltöztesd az abszolút igazság fényébe a világi eszméket és érdekeket, például ne jelentsd ki a saját, titoktól és ismeretlentől való félelmedet mint egy egyetemes jót, melyet mindenkire rá kell erőltetni, hogy a fejlődést elérjék.

Az emberi lény úgy van megalkotva, hogy elfelejtse azokat a dolgokat, melyeket nem juttatnak időnként eszébe. A hetedik nap megtisztelése nem egy meghívás pihenésre, hanem elmélkedésre megfelelő feltétel megalkotása. Ahogy a fentebbi sorokból következtethetjük, az abszolút érzés megtartása alapvető a személyes rend és közrend fenntartásához, és ahhoz, hogy felfrissítsük, az idő hetedrészének eltöltése a metafizikára gondolással egy helyes időtartam, mely nem zavarja meg a mindennapi élet szükségeit és munkáját.

Gabriel Miloia