Huszonöt esztendő egy előadásban

A 6. Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál első estéjén előadandó színdarabot, a Titkok egy hálószobából-t Jan de Hartog az 1950-es évek elején írta, ám a mű mit sem vesztett aktualitásából. A kétszereplős érzelmes vígjátékról ezúttal Szarvas Attila színészt kérdeztük.

– Mennyire áll közel Önhöz a színdarabban alakított szerep?

– Van benne némi tapasztalatom, férj vagyok, illetve mindenféle szituáció, ami ebben a darabban előfordul, az benne van az életben is. Gondolok itt a gyerekneveléstől kezdve mindarra, míg a gyerekek ki nem repülnek a családi fészekből. Igazából közel áll hozzám, és nem volt vele nehéz azonosulni. Az pedig csak megkönnyíti a dolgot, hogy én a csodás feleségemmel játszom, ezáltal ez nekem valahol nagyon közvetlenné válik. Sokat segít, hogy vannak olyan helyzetek, amit az ember magáénak érezhet. Van is a darabban egy érdekes rész, amikor a saját esküvői fotónkat használjuk fel. A próbafolyamat is nagyon jó volt, tulajdonképpen Berni volt a rendező.

– Ha jellemezni kellene a karaktert, milyen típusba lehetne besorolni?

– Igazából ez egy író, kissé elvarázsolt, nem egy földhözragadt ember, önmagával van elfoglalva, kissé önző, az élet apró dolgai elmennek mellette. A gyerek nő, mint a dudva, az asszony majd „kigyomlálgatja”, ő meg elvan az életben, teszi a dolgát, van egy-egy hobbija. Valójában az a jó, hogy mindenki rá tud ismerni ezekre a hétköznapi szituációkra. Aki családban, házasságban él, az szerintem sok közös nevezőt fog találni a darabbal. Jó pár helyen játszottuk már, s mindig visszakaptuk az ismerősöktől, hogy voltak helyzetek, ahol magukra ismertek.

– Van-e esetleg kedvenc jelenete, amit kiemelne?

– Nagyon szeretem a darabot, de talán a legkedvesebb jelenet az, amikor aggódva rohanok be feleségemhez, mivel még a fiunk nem érkezett haza az éjszakai buliból. Egyaránt vannak benne vidám és drámai jelenetek is, néhol zenével színesítve.

Egy házaspár története

– Ön szerint mi a színdarab aktualitása? Mit mondana az embereknek, miért érdemes megnézni a művet?

– Ez egy kimondottan könnyed kikapcsolódási lehetőség, és a színdarabnak pont az a lényege, hogy bár nem mostanság íródott, de témája örök érvényű, nem lehet azt mondani, hogy csak egy bizonyos korszakra jellemző. Ez valóban egy házaspár az esküvőtől kezdődő, a gyerekek felnőtté válásáig való története. Mindenki talál benne olyan részt, vagy történetet, amiben magára tud ismerni és tud vele azonosulni. Ez olyan jó a színházban, hogy ráismerhetünk: ez velem is megtörtént. Esetleg nosztalgiázunk rajta. Olyan jelenetek ezek, amelyeket mindenki átélt, vagy átélhet.

János Piroska