Nagyszalontán járt Áder János magyar államfő

Csütörtökön Szőcs Géza kormánybiztos a nagyszalontai református templomban megnyitotta az Arany János-emlékévet. A városházán Áder János köztársasági elnök mondott beszédet. A közjogi méltóság később elsétált a költő szobrához, majd onnan a Csonka-toronyhoz.

A Magyar Tudományos Akadémia kihelyezett gyűlését a nagyszalontai városháza dísztermében Áder János, Magyarország államfője nyitotta meg. Arra hívta fel a figyelmet: számunkra az 1817 és 1882 közötti évtizedek (ekkor élt Arany) öröksége egy csendes, szerény ember élete, aki kerülte a nyilvánosságot, és óvatos aggodalommal tekintett a kéretlen népszerűségre. Mégis részesévé vált a 19. század legnagyobb vállalkozásának, a magyar nemzet újraalapításának. Társa, ihletője, barátja, hátországa volt mindazoknak, akik olyan új hazát akartak teremteni, mely szebb a réginél. Ez az új haza azonban éppúgy épült csöndes, hűséges, igaz szóból, mint hangos tiltakozásból. Éppúgy épült az erkölcsös munka lassú eredményéből, mint a tömör és sürgető jelszavakból. Éppúgy épült Arany János költészetéből, mint a szabadság, a közteherviselés eszményéből, vagy az iparosodás, a tulajdonjog, a fejlődés mindennapi valóságából. Még a hazaszeretetében is olyannyira szerény volt, hogy régmúlt korok hőseivel mondatta el, mit jelent tartozni valahova, vagy meghalni valamiért. Otthonosabban mozgott ugyanis a verseiben teremtett világban, mint magában a való életben.

Arról is beszélt a közjogi méltóság: Arany János költészete és munkássága nélkül szegényebbek lennénk. Magatartásával azt üzeni számunkra: az is részese lehet a heroikus küzdelmeknek, aki nem harcol az első sorban, csak ír, de maradandót. Hogy nem csak karddal és harci kürttel lehet a nemzetet szeretni, hanem szent aggodalommal is. Hogy a méltósággal, szerényen végzett munka is ér annyit, mint a zajos siker. Úgy vélte: evilági halhatatlanságra csak alkotó ember képes. Olyan, aki műveiben, halála után is velünk marad, mert maradandót hozott létre. Azt is megemlítette az államfő: Arany János olyan korban élt, amikor Magyarországon összesűrűsödött a történelmi idő, amikor "bátor hangjukat hallató, újító szellemű, áldozatra képes hazafiak döntöttek úgy, hogy kezükbe veszik a haza sorsát".

Reménnyé váljon

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke, az emlékév egyházi fővédnöke Arany János szavaival kérte, hogy "reménnyé váljon az emlékezet". Úgy vélte, az Arany János lelkületét hordozó emberekre van szükség, és akkor nem kell félni a holnaptól, és a holnaputántól.

"Reményünk van, mert reménytelenek voltunk sokáig. Ehhez olyan emberek kellenek, akik hiszünk a feltámadásban, Krisztus feltámadásában és a magyar nemzet feltámadásában" - fogalmazott az egyházi elöljáró.

Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára azt a tizenkét évet idézte fel, amikor Arany János látta el az akadémia főtitkári tisztségét. Elmondta: fontos érdemei voltak abban, hogy az akadémia a magyar tudomány szervezőjévé vált. Az akadémia nagyszalontai kihelyezett ülése további programjában többek között az Arany-ősök nagyszalontai letelepedéséről, az Arany János-arcképek ikonográfiájáról, a költő kiadatlan jegyzeteiről szerepeltek tudományos előadások (Dánielisz Endre: Az Arany-ősök letelepedése Szalontára; Korompay H. János: Az Arany János által 1834-ben készített prédikáció; Hász-Fehér Katalin: Az Arany-arcképek ikonográfiája; Dávidházi Péter: Egy szalontai utazás válságköltészete: a Leányomhoz; Szörényi László: Arany János kiadatlan jegyzetei a Nagyszalontán őrzött Szakál Lajos-verskötetben; Csörsz Rumen István: „...mely a dal megfoganhat”, Arany János Dalgyűjteménye (1874), mint ihletforrás).

Áder Jánost amúgy kisebb tömeg követte a sétáján, miközben Dánielisz Endre helytörténész magyarázott neki. Több tucatnyian várták azt is, hogy megtekintse belül is a Csonka-tornyot, hogy aztán integessenek neki, fényképet készítsenek róla.

Ciucur Losonczi Antonius