Napkeleti bölcsek háromfelvonásos drámája

Január 6-án, vízkeresztkor ünnepi szentmisét mutatott be a váradi Székesegyházban Exc. Böcskei László megyés püspök, melynek keretében elvégezte a vízszentelés szertatását. Mahajduda János segédlelkész prédikált. Az evangélium Szent Máté könyvéből szólt.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: vízkereszt, a háromkirályok vagy Urunk megjelenésének napja az egyik legrégebbi keresztény ünnep, mely arról szól, Isten eljött közénk, hogy elhozza az üdvösséget. Isten érkezéséről van tehát szó, aki megmutatta számunkra az országába vezető utat. Erről szól a felolvasott evangéliumi rész, ami bemutatja a háromkirályok látogatásának történetét, mely legalább két dologra hívja fel a figyelmet. Egyrészt felvetődik a kereső királyok kérdése, hiszen azt érdeklődték meg Heródestől, hogy hol van a zsidók újszülött királya? Magatartásuk a mai idők keresztényeire is illik, mert csak akkor tudunk igazán Krisztus követők lenni, ha mi is feltesszük ezt a kérdést, és a hétköznapi rutinunkból kimozdulva elindulunk őt keresni. Másfelől pedig ott van Heródes megrökönyödése, és vele együtt egész Jeruzsálem népének meghökkenése. Ő ugyanis nem Istent kereső és szerető ember volt, hanem épp ellenkezőleg: mindenre képes volt azért, hogy szembe menjen Isten tervével.

Arról is beszélt ugyanakkor a főpásztor: a megszentelt víz a megújulás jele, kifejezője a megtisztulás vágyának, annak, hogy minden alkalmat meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy a megújulás útjára lépjünk, és ellenálljunk mindannak, ami elválaszt Istentől, aki eljöve közénk vállalta az emberi sorsot és a szenvedést is csak hogy üdvözítsen minket.

Őskép

Homíliájában Mahajduda János, a Székesegyház segédlelkésze úgy fogalmazott: a napkeleti bölcsek látogatásának története bármilyen kedvesen vagy idillien hangzik is, tulajdonképpen az ősképe a mindenkori ember élettörténetének, és nem más, mint egy háromfelvonásos dráma, mely a királyok meghívásáról, kalandos utazásáról és célba éréséről szól.

Az elején megtudjuk, hogy ezek a férfiak felfigyeltek egy csillagra, melyben felismerték az újszülött király jelét. Elhatározták, hogy követik, mert ebben látták a hivatásukat. Felvetődik persze a kérdés, hogy mások is meglátták-e ezt vagy sem, illetve ha igen, akkor miért nem keltek ők is útra? Azért, mert ez a három jámbor férfiú valószínűleg ismerte a Szentírást, ezért nyitottak voltak Isten igéje iránt. Emellett az a tanulság is említést érdemel, hogy Isten ismerte a három bölcs élethelyzetét- akik asztronómusok is voltak-, és alkalmasnak találta őket a feladat elvégzésére. Ugyanúgy, ahogy a mi életünkben is bármikor adódhat egy váratlan helyzet: fontos lesz számunkra egy eszmény, vagy például szerelmesek leszünk, és a bizonytalan jövő ellenére nekivágunk a kalandnak a célunk beteljesülése érdekében. Mások pedig kényelemből, félelemből vagy büszkeségből nem követték a bölcsek példáját, azért nem voltak tehát alkalmasak arra, hogy a történet kulcsszereplői legyenek, mert Isten hívására csak alázatos szívvel és lélekkel lehet igent mondani- magyarázta a szentmise szónoka.

A napkeleti bölcsek viszont minden nehézség és veszély ellenére tovább mentek, ahogy nekünk is kitartónak kell maradnunk, még akkor is, ha az életünkben adódik olyan pillanat, amikor korábbi döntésünk helyessége esetleg kérdésessé válik. A csillag egy adott pillanatban eltűnt, a bölcsek pedig épp a leglehetetlenebb helyen, vagyis Heródes palotájában kaptak eligazítást, ami azt jelzi, hogy sokszor a megpróbáltatások vagy a kiábrándulások lehetnek számunkra útmutatóak a következő lépést illetően. Végül a bölcsek célba értek, melytől kezdve más szemmel kezdték nézni a világot, megértették azt, hogy milyen nagy kitüntetésben részesültek. „Aki ugyanis bízik Istenben, egy idő múlva más fényben látja a világot!”- nyomatékosította a tisztelendő.

Ciucur Losonczi Antonius