Másfél évig a gyermekei nélkül

Az apa átcsempészte gyermekeit a határon, Nagyváradra hozta őket, s miután letartóztatták gyermekrablás vádjával, a nagymama tüntette el őket. Több mint másfél év után, több mint két hete kerültek vissza édesanyjukhoz. Íme a történetük.

Fábos Mónika és élettársa először január közepén keresték fel a szerkesztőségünket. Mint megtudtuk, a hölgy 2014 nyara óta harcol a gyermekeiért, s beszélgetésünkkor már hetek óta nem tudott semmit sem hétéves kisfia, sem ötéves kislánya hollétéről. A nagyon fiatal, nagyon szomorú anyukával és élettársával később is beszéltünk. Mónika elmondta, hogy férje, Sz. F. Németországban eltűnt a gyermekekkel. Mint utóbb kiderült, átcsempészte őket a határon, Nagyváradra hozta őket. Azóta nemzetközi és hazai eljárás nyomán két jogerős ítélet is született arról, hogy a gyermekek vissza kell kerüljenek hozzá, de mindezek dacára nem vehette át őket. A helyzet egyre reménytelenebbnek látszott.

A dolgok akkor sem fordultak az édesanya javára, amikor az apát tavaly decemberben letartóztatták - a gyerekeknek ugyanis ugyanaznap ismét nyomuk veszett. A beszélgetésünket követő hetekben kerültek meg, de hiába jöttek el értük sokadjára Németországból, ezúttal Nagyváradon állami gondozásba kerültek, s a gyámhatóság visszautasította a kiadásukat.

Előzmények

Amint Fábos Mónika elmondta, férjével 2007 augusztusában házasodtak össze Dániában, s több éven át Németországban éltek. A kisfiuk 2008-ban, a kislányuk pedig 2010-ben született meg. Közben a kapcsolatuk megromlott. „A férjem agresszívvé vált, verte a gyerekeket, egyre többbször. Játékfüggő volt, egész nap a monitor előtt ült, a gyerekeknek nem volt szabad pisszenniük sem. Amikor zavarták a játékban, megverte őket. Ha hangosak voltak, ha ledőlt, ha leesett valami – ugyanaz volt a vége. A játéktársaival is üvöltözött, nem tudott veszíteni. Mint ahogy most sem tud” - emlékezett vissza az édesanya. Férje, Sz. F. azért is egyre idegesebb volt, tette hozzá, mert segélyekből élt, a folyósítás időszaka pedig a végéhez közeledett, egyre gyakrabban kérdezték tőle a munkaügyi hivatalnál, hogy mihez kezd, milyen tervei vannak. Mónikában közben megérlelődött a döntés, hogy elhagyja a férfit és 2014 január 27-én egy németországi anyaotthonba költözött a gyermekekkel együtt, ahol biztonsági okokból titokban tartották a címét – s mivel azt, hogy a férfi veri a gyerekeket, fényképek és videofelvételek is bizonyították, a rendőrség hivatalból eljárást kezdeményezett ellene gyermekbántalmazásért.

Eltűntek

A férfi később beadta ugyan a kérvényt a felügyeleti jogra, de mint az előrelátható volt, nem kapta meg, havonta csak egy-két alkalommal volt láthatási joga, felügyelettel. Viszont, mivel egy ideje rendesen viselkedett, az édesanya bizalma fokozatosan megnőtt, s hagyta, hogy a gyermekek több időt töltsenek vele. A kisfiú születésnapján a gyerekek az apjuknál aludtak, kevéssel később, a kislány szülinapja alkalmából ugyancsak azt beszélték meg, hogy egy napig nála lesznek. De következő nap, amikor Mónika jelentkezett a gyermekekért, a kölni, bérelt lakásban nem talált senkit. Mint később megtudta, a szomszédok a férfit június 20-án látták utoljára ott, s a lakástulajdonos utóbb arról tájékoztatta, hogy a férfi lemondott az albérletről.

Át a határon

Amint időközben kiderült, a férfi a gyermekekkel Nagyváradra utazott. Nehéz magyarázatot találni arra, hogy hogyan tudta őket áthozni a határon, mondta Formittag Sebastian ügyvéd, aki először foglalkozott az üggyel, hiszen a gyermekek német állampolgárok és az írataik nem voltak náluk. Az apa Nagyváradon óvodába és iskolába íratta őket, s mindeközben az édesanya semmit nem tudott a hollétükről.

Fábos Mónika ezalatt több jogi eljárást is kezdeményezett, tudtuk meg az ügyvédtől, egy gyorsított eljárást Németországban, melynek nyomán nagyon hamar ítélet született, ezt viszont érvényesíteni kellett Romániában is, valamint Bukarestben egy nemzetközi eljárást gyermekrablás miatt.

„Keresem az unokáimat!”

Közben a németországi rendőrség kérésére a gyermekeket nemzetközi keresési listára tették, az édesanya és a rokonok pedig többek között egy ismert közösségi portálon is közétették, hogy eltűntek. A hírverés eredményesnek bizonyult, rövidesen kiderült, hogy édesapjukkal annak nagyváradi házában vannak mindketten. Ugyanakkor folyamatban voltak a nemzetközi jogszolgáltatáson, illetve hazai törvénykezésen alapuló eljárások, s végül tavaly mindkét perben szinte azonos időben született döntés, mindkettő ugyanazt mondta ki: az apának vissza kell adnia a gyermekeket az édesanyának. Úgy tűnt, hogy már csak napok kérdése, és minden megoldódik. El is jöttek ismét Váradra élettársával, a váradi végrehajtó viszont szabadságon volt, az eljárás csak hetek múltán indulhatott el. Két hét múlva ismét eljöttek, de az apa az ügyvéd levelére azt válaszolta, hogy szabadságon van a gyermekekkel. „Ez viszont hazugság volt, pár óra múlva ott volt az autója a ház előtt”, mondta az édesanya.

Rohamrendőrökkel

Másnap mégiscsak sikerült megszervezni egy találkozót a gyermekekkel az apa lakásában, melyen a szülők mellett a végrehajtó, az akkori ügyvéd, néhány rendőr, és két gyámügyi szakértő is részt vett. Az elképzelés az volt, hogy az anyuka elviszi a gyermekeket, de ez nem valósult meg. A gyerekek nem adtak egyértelmű választ, a kislány ment volna, a kisfiú viszont nem. Pedig többször is megkérdezték őket. Így végül nem történt semmi változás.

Rá egy hétre újabb találkozó zajlott, ezúttal nem közrendőrök, hanem rohamrendőrök biztosították a felügyeletet. Ekkor a gyermekek még határozottabbak voltak: szeretnék, ha az édesanyjuk velük lenne, de nem akarnak Németországba menni, mondták. A gyerekek egy adott pillanatban azt is állították, hogy az anyuka jelenlegi élettársa bántalmazta őket. „De ez nem igaz, felnőtt fiam van, és soha nem merült fel ilyesmi vele kapcsolatban. Csak szigorú vagyok és következetes” - mondta beszélgetésünkkor Acsádi Gábor, Mónika élettársa. A találkozó során a végrehajtónak feltűnhetett valami, s megkérdezte a gyerekeket: mondta-e nekik az apukájuk, hogy mit kell mondaniuk. „Igen, apu elmagyarázta, mit kell mondjunk” - válaszolták mindketten. „Ekkor a végrehajtó már látta, hogy nagy a baj, s pszichológiai megfigyelés alá helyezte a gyerekeket” -részletezte Mónika.

Ismét eltűntek

Tavaly decemberben az apa ellen nemzetközi körözés indult gyermekrablás miatt. December 14-én délután kapták az értesítést, hogy jöjjenek a gyermekekért, estére már Váradon is voltak, de csak annyit tudtak meg, hogy az apát aznap letartóztatták, másnap pedig azzal szembesültek, hogy a gyámhatóság sem tudja, hol vannak. Úgyhogy elmentek az óvodába, ahol a dadus elmondta: kevéssel korábban egy úriember jött értük, az apuka telefonon utasította őket, hogy adják ki a kislányt. A kisfiú tanítója pedig arról számolt be: SMS-ben értesítette őt nemrég az apuka, hogy hagyja a kisfiút elmenni a férfivel, aki érte jött (mint utóbb kiderült, mindkét gyermeket az apának ugyanaz a barátja vette át). Újabb eredménytelen órák a rendőrségnél, melyet követően az édesanya és élettársa egy autóból figyelték az apa váradi lakását, de nem jutottak semmire. „A rendőrségnél azt a választ kaptuk, hogy ha nem tetszik, ahogy ők dolgoznak, keressük őket mi úgy, ahogy mi akarjuk” - emlékszik vissza Mónika.

Bizonytalanságban

Heteken keresztül ismét semmit nem tudott arról, hogy hol vannak a gyermekek – mi ekkor beszéltünk először az édesanyával. Csupán sejteni lehetett, hogy a nagymama vitte el őket valahová. A gyakori utak Németországról Váradra és vissza, a bizonytalanság, a folyamatosan meghiúsuló remények egyre inkább megviselték. Az édesanya és élettársa mindannyiszor felpakolták az autót mindenféle játékkal és mindig úgy jöttek, hogy most már aztán tényleg a gyermekekkel fordulnak vissza.

Végül a rendőrség információink szerint más nyomozóra bízta az ügyet, aki rövid idő alatt rájuk talált – néhány házzal odébb, egy szomszédjuknál laktak a nagymamájukkal együtt. Viszont közben egy törvényszéki határozat alapján a gyerekek állami gondozásba kerültek, s a gyámügy visszautasította a kiadásukat.

Különleges intézkedés

A Bihar megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság lapunkhoz továbbított hivatalos tájékoztatása szerint a speciális intézkedésre azért volt szükség, mert a két gyermek szülők nélkül tartózkodott Bihar megye területén, s az intézkedésről a Bihar megyei Törvényszék döntött. A gyermekek a későbbiekben rendszeresen találkoztak az édesanyával. „A gyermekek akkor hagyhatják el a központot, amikor az illetékesek ezt eldöntik és velünk is tudatják” - szerepel a Puia Lucian Călin vezérigazgató által aláírt hivatalos válaszban.

Az is feltevődött, hogy a rendőrség miért nem lépett fel aktívabban a találkozók során. Kérdésünkre írásban kaptunk választ. A lényeg: Ilyen esetekben a rendőrség szerepe az, hogy felügyeljék a végrehajtást, nem avatkozhatnak bele annak menetébe.

Állami gondozásban

A gyerekek végül mintegy két héten keresztül voltak állami gondozásban, február 8-án az intézmény illetékesei váratlanul átadták őket az édesanyának. Mónika elmondta: olyan végzés alapján részesítették a gyerekeket sürgősségi felügyeletben, amely egyúttal, tévedés folytán megvonta tőle a szülői jogot is, de ezt az ügyvéd gyors közbelépésének köszönhetően sikerült megszüntetni. „A gyámhatóságon, amikor elmentünk bemutatni ezt a papírt, az igazgató kirakott bennünket, arra hivatkozva, hogy bejelentés nélkül mentünk. A gyermekek látogatását minden alkalommal kérvényeznem kellett” - emlékezett vissza. „Végül a nagykövetséghez fordultunk, s egyúttal feljelentettük a gyámhatóságot két német állampolgár fogva tartásáért. Egy héttel később a gyámhatóságnál tudatták velünk, hogy vihetjük a gyerekeket” - mesélte Fábos Mónika. „Örülünk nagyon, hogy hazajöttek, a kisfiú köhögött, s azt mondta, hogy sok rossz gyerekkel voltak együtt és fáztak, de most már minden rendben” - mondta. Mint hozzátette, ezúton is szeretne köszönetet mondani ügyvédjének, Ieran Dragoşnak.

Az apa jelenleg letartóztatásban van gyermekrablás vádjával, a per folyamatban van, s gyermekbántalmazás miatt már korábban bűnügyi eljárás indult ellene. A nagymama ellen szintén bűnügyi eljárást kezdeményeztek, a vád ugyancsak gyermekrablás.

Vélemény

A gyámhatósággal kapcsolatos történtekről Ieran Dragoş ügyvéd kérdésünkre a következőket írta: bár a kiskorúakat azonnal át kellett volna adni az édesanyának, a gyámhatóság (DGASPC) hibásan egy olyan eljárást kezdeményezett, mely a román állampolgárságú gyermekek sürgős elhelyezését teszi lehetővé – holott a gyermekek német állampolgárok és az édesanyjuk jelen volt, hogy átvehesse őket.

Kérvényeit a DGASPC munkatársai minden alkalommal visszautasították a „gyermekek legjobb érdeke” jelmondattal, s személyes és telefonon folytatott beszélgetéseik is eredménytelenek voltak.

„E hozzáállás nyomán tájékoztattuk az intézményt, hogy büntetőjogi panaszt teszünk ellene, ezt a Megyei Rendőrségnél február másodikán jegyezték be. Valószínűleg dacból, a DGASPC munkatársai továbbra sem változtattak álláspontjukon, viszont most már más indokokat említettek, bizonyos dokumentumok hiányát, melyek viszont náluk voltak. Február elseje és nyolcadika között mindenféle törvényes alap nélkül ott tartották a kiskorúakat. Végül is egy megkésett, de figyelmesebb elemzés nyomán megváltoztatták az álláspontjukat és átadták a gyermekeket édesanyjuknak. Az, ami egy egyszerű formalitás kellett volna legyen, különböző okok miatt széleskörű intézkedéseket igényelt a részünkről, melyek eredménye viszonylag hamar mutatkozott meg, azért csak viszonylag, mert az az idő, amelyet egymástól elválasztva töltöttek, sem a kiskorúaknak, sem az édesanyának nem tűnt rövidnek.” -áll a válaszban.

Neumann Andrea