Morális jóvátétel

A Kolozsvári Művészeti Múzeum két termében ünnepélyes keretek között egy nagyon sajátos múltat idéző kiállítást nyílt meg.

Több évtizedes „pihentetés” után falakra, és ennek következtében a nagyérdemű elé kerülhetnek azok a képek, amelyek valamikor a hajdani Kaszinó termeinek falán függtek. Az intézmény jelenlegi igazgatója Lucian Nastasă- Kovács adottságainak megfelelően, minden művészettel kapcsolatos ötletet nyitottan fogad. Ennek köszönhető, hogy Pásztor Csenge Bíborka művészettörténész ajánlatát nem utasította el. Sőt amennyire tudta, támogatta. Sőt megtalálta azokat a személyeket, akik képesek voltak az alapötletet támogatni. Mindazokat az elfekvő, de figyelemre méltó képzőművészeti értéket tartalmazó munkákat, melyeknek egy részét sikerült megfelelő módon restaurálni, kiállítsa. Ennek következtében 10 olyan festményt sikerült kiállítania, melyek a hajdani Mágnás Casino falait díszítették. „A 19. századi erdélyi magyar portrék a Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményében. A Kolozsvári Casino portrégyűjteménye” című kiállítást nyitotta meg  Lucian Nastasă-Kovács, a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója, és Vekov Károly, a Kolozsvári Casino elnöke. A tárlatot méltatta Pásztor Csenge Bíborka, a kiállítás kurátora.

Erdélyi nemesek portréi

Gróf Széchenyi István kezdeményezésére 1827-ben megalapították a Pesti Casinot. Az erdélyi nemes családok figyelemre méltó tagjai 1833-ban Erdély fővárosában, Kolozsváron megalapították, angol és pesti mintára, a Kolozsvári Casinot, amely arra hívatott, hogy az akkori időknek megfelelően tükrözzék a kaszinó tagjainak gondolkodását, fő célkitűzése a kultúra ápolása. Majdnem mindenik, tudása gazdagításának reményében, megjárta a művelt Nyugatot, a Hamza államokat, megismerkedhetett az akkori modern gondolkodással. A történelmi körülményeknek köszönhetően lehetetlen megállapítani, hogyan is nézett ki az akkori Casino. Milyen volt a bútorzata, a falak díszítése. A főhatalomváltás következtében, 1946-ban előbb felfüggesztették, majd megszüntették a Kolozsvári Casino tevékenységét. Kezdetét vette egy nagyon szomorú korszak, melyet a 89-es események próbáltak megváltoztatni. Mivel az útkeresésünk ma is tart. Civil szervezeteink próbálnak lépést tartani az elvárásokkal. Ennek is köszönhető a Kolozsvári Művészeti Múzeum két termében megnyitott kiállítás. A megnyitó alkalmából a rendkívül nagy érdeklődő közönség megtekinthette gróf Széchenyi István portréját, és a következő személyiségek portréit: gróf Bethlen János (1791-1852), gróf Kendeffy Ádám (1795-1834), báró Kemény Domokos (1807-1885), báró Wesselényi Miklós (1795-1850). Báró Wesselényi Ferenc (1810-1885). Bölöni Farkas Sándor (1795-1842), gróf Lázár Miklós (1819-1889), báró Bánffy Dániel (1812-1888), gróf Mikó Imre (1805-1870).

Morális jóvátétel

A kiállítást megnyitó beszédében Lucian Kovács- Nastasă, a Művészeti Múzeum igazgatója kiemelte, az itt látható portrék a XIX. század sajátos festészeti technikájával, stílusával készültek. Ugyanezt a stílust alkalmazták Ausztriában, Magyarországon is. Olyan személyiségekről van szó, akik abban a korszakban hozzájárultak a város gazdasági fejlődéséhez, mint például a vasúthálózat kialakításához, az egyetem létrejöttéhez, a város arculatának alakulásához. A képek restaurálása, a nagyközönség előtti bemutatása morális jóvátétel, hiszen „ezek az alkotások 80 évig nem láttak napvilágot, majd nem száz éve nem látta a közönség”. Beszélt a restaurálás  nehézségéről is. Nehézséget jelentett olyan restaurátorokat találni, akik ismerik ezt a festészeti technikát, stílust. Munkájuk eredményeként a portrékat eredeti formájukban tekintheti meg a közönség.

„Üzenethordozók Erdély múltjából”

Dr. Vekov Károly történész, a Kolozsvári Casino Egyesületének elnöke beszédében hangsúlyozta, nagy jelentőségű ez a kiállítás, hiszen több mint 80 éve nemlátott művészi kincseket tekinthetünk meg. A kiállított 10 festmény több szempontból is jelentős. „ Üzenethordozók egy letűnt korból, egy letűnt korról, Erdély múltjából, az arisztokrácia múltjából.” Az akkori kornak a vezető rétege, a reformpárti nemesek felvállalták a reformokat, próbálták átültetni Erdélyben is. 1833-ban létrejött a Casino, az erdélyi arisztokrácia klubja, egyesülete. Kolozsváron a Deák Ferenc utca 16 szám (ma Eroilor utca) alatt épült a Casino székháza. A tagok saját költsége alapján épült a székház, valósult meg annak belső berendezése, a porcelánok, a falakat díszítő festmények rendelése. Az első portrét a Casino, 1860-ban, gróf Széchenyi István halálakor, rendelte Barabás Miklóstól. A későbbiekben készült portrék azonos méretűek.  A második világháború után, a polgári társadalom értékeinek felszámolásával, töredék anyag maradt meg.

A kiállítás gondolata

Pásztor Csenge Bíborka, kiállítás kurátora kiemelte, hogy három évvel ezelőtt született meg a kiállítás gondolata. Kovács András művészettörténész, Vekov Károly történész vetette fel a kiállítás gondolatát. A Múzeum igazgatója elfogadta a javaslatot és támogatta. Csupán töredéke látható a mai kiállításon annak a portré-anyagnak, ami megtalálható a Művészeti Múzeumban. A Kolozsvári Casino története a törtélem forgatagában sajátosan alakult. Bemutatta, miként alakult a Casinoban levő anyagi és művészi értékek sorsa. 1948-ban az Erdélyi Múzeum Egyesület államosítása után, az Egyesület oklevél, irat és képtári gyűjteménye a Román Tudományos Akadémia birtokába került, az Akadémiai levéltárba. 1971-ben az Akadémiai Levéltárból a képtári gyűjteményt a Bánffy- palotában működő Művészeti Múzeum tulajdonába került. A portrék javarészét a Dokumentációs gyűjteménybe helyezték el. A portrék -Széchenyi- portré kivételével- az alapító tagokat ábrázolták. Rendeltetésük, hogy emléket állítsanak az alapítóknak. A Széchenyi-portré kifejezte a „nemes gróf” iránt érzett megbecsülésüket. A tárlat megnyitóján a leszármazottak is jelen voltak.  A kiállítás egyik érdekessége, hogy a tárlatlátogató olvashatja a képek restaurálásával kapcsolatos tájékoztató anyagot is.

Csomafáy Ferenc