Lelkeket szabadító rabláncok nyomán

Az igazi szabadság a lélek szabadsága. „Jóságában az Isten elvitt szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, egyik vagy a másik nemzethez való tartozásától, vallási hovatartozásától függetlenül.”

Ez a Márton Áron – gondolat volt a mottója a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum tizedik, jubileumi Hivatások nyomában megyeközi/regionális hittanversenyének. A megmérettetés izgalmai után, a vetélkedő „gyakorlati részeként” utazáson vehettek részt a diákok és kísérőik, ellátogatva a máramarosszigeti Börtönmúzeumba. A zarándoklat célját így fogalmazta meg a versenyt szervező Benedek Ramóna hitoktató: a fiatalok ismerjék meg a nagy püspökök tanúságtételének helyszínét.

A korai indulás és a hidegre fordult időjárás nem szegte kedvünk és lelkesedésünk. A máramarosi fehér téli táj mintha jelezte volna: a lélek csendes tisztaságáé lesznek az elkövetkező órák. Hosszú buszozás után értünk Máramarosszigetre, ahol megtekintettük a börtönmúzeumban berendezett kiállítást. Az emlékezés, a meghatódottság, a hála érzései kavarogtak bennünk a reménnyel, hogy immár csak tárlatok helyszíne maradt az egykori börtön épülete. Lelkünket nyugtató volt a látogatást követő szentmise, melyet Ft. Kiss Albert egyházmegyei főtanfelügyelő mutatott be a máramarosszigeti Borromeo Szent Károlyról nevezett plébániatemplomban. Hálás köszönet a szívélyes vendégfogadásért az egyházközség plébánosának, Ft. Reszler Mihály főesperes úrnak. A hazafelé vezető út tovább gazdagította lelkünk, amikor megálltunk a szatmárnémeti Székesegyházban, ahol Mons. Hársfalvi Ottó általános helynök , a Székesegyház plébánosa várt minket. Megtekintettük a Boldog Scheffler János püspöknek szentelt emlékszobát, és közösen imádkozva helyeztük el a kegyelet virágait a sírjánál.

„Boldogok akik Isten útján járnak és törvényét követik” – hangzott el a zsoltárvers a szentmisén. Szentéletű püspökeink életükkel és halálukkal bizonyították, hogy Isten útján járnak. Mi, egyszerű zarándokok, csak egy kis töredékét követhettük nyomon a hitükért és népükért oly hatalmas áldozatot hozó, boldog emlékű egyházi előljáróink életútjának, mégis „erőt meríthettünk életpéldájukból, lelkületükből, Jézus Krisztusba vetett hitükből és szeretetükből” – vallotta az egyik diák. A továbbiakban a zarándoklaton szerzett benyomásokat megosztó diákok és tanárok vallomásaiból idézünk.

Vallomások

Gondolatok a holtak házában: A ránk bízott örökség... Az egykori boldog jelöltek nyomában indultunk el egy autóbusznyi középiskolás diákkal és az őket kísérő lelki vezetőkkel és oktatókkal, nevelőkkel február 20-a hajnalán a máramarosszigeti börtönmúzeumba, hogy az egykor ott szenvedő püspökeink emlékének adózzunk, együtt imádkozzunk. Lelkem mélyén aggódtam, amikor azon tűnődtem, milyen hatással lehet "a holtak háza" a fiatal lélekre. Mennyit ért meg egy mai tizenéves a múlt rendszer tévedéseiből és kegyetlen igazságtalanságaiból? Felfogja-e, a szenvedésből született értéknek súlyát? Ködös, hideg napra esett ez a látogatás, mintha a börtönlakók szenvedéseit könnyezte volna az ég. Mégis a máramarosi hegyek között inkább a szabadság szépségét tapasztaltuk meg, nem volt mostoha a természet. Mostohaságot csak az ember tud igazán produkálni: a butaság, a kegyetlenség, az Isten nélküli világ mostohaságát. Ezt éreztük, láttuk, tapintottuk a volt börtön falai között. Ám azt is megtapasztaltuk, hogy a ránk bízott ifjak felnőtteket meghazudtoló komolysággal, empátiával és meghatottsággal járták végig a zord folyosókat, cellákat. "Az emlékmúzeum azzal a hittel született, hogy megszüntesse az itt szenvedők egyedüllétét. Ez pedig csak akkor fog megszűnni, ha megszűnik a csend."- mondja Ana Blandiana írónő és békeharcos, a múzeum létrehozója. Úgy éreztem, valahányszor ide zarándokol valaki, mindannyiszor kivesz egy téglát a hallgatás falából és valami mást, valami igazit, valami időtállót: templomot épít belőle. Ám ez nem lehetséges, csak akkor, ha van hozzá lelket megtartó hit. Ilyen hite volt egykor igaztalanul meghurcolt püspökeinknek és reméljük, jutott belőle a sok száz idehurcolt Istenben bízó embernek. Tudjuk, ők a börtön magányában sem csüggedtek és ott segítettek másokon, ahol tudtak. Szívbe markoló volt a börtönudvaron árválkodó szoborcsoport: a "Feláldozottak menete" de lélekemelő volt a börtönkápolnában mondott közös ima, mely által újra megtapasztaltuk ennek összetartó és ezáltal megtartó erejét. (Zalder Éva Mária iskolaigazgató-magyartanár, Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Nagyvárad)

Harmadik éve vagyok résztvevője ennek a versenynek. A díjak mellett megerősítést nyerhettem hitemben és életre szóló barátokat ismerhettem meg. Mindig nagyon sok erőt merithetek az itteni lelki programokból, és abból, hogy Erdély különböző részein élünk egymástól több száz kilométerre és mégis tesvérekként találkozunk. (Illyés Biborka, Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely)

Megérintés és borzalom

Engem nagyon megérintett a zarándoklat és egyben elborzasztott látni azt, hogy milyen embertelen körülmények közepette tartották azokat, akik kiálltak a hitük mellett... Borzalmas még belegondolni is. Viszont egyben érdekes is volt, hisz’ olyan új dolgokat láttunk, amit eddig még sohasem. Örülök, hogy eljuthattam Máramarosszigetre, és megemlékezhettem az ott fogvatartott és meghalt emberekről. (Venkli Virág, Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Nagyvárad)

A börtön nagy hatással volt rám, nagyon meglepett, hogy mennyire megkínozták a rabokat. Csodálkozom, hogy néhányan hogyan tudták kibirni ezeket a nehéz börtönéveket. (Bodor Anita, Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum, Gyimesfelsőlok)

A börtönmúzeum mélyen meghatott minket. Bár tudtuk, hogy az ott raboskodó püspökök, papok, és ártatlan emberek miken mentek keresztül, mégis megdöbbentett minket a kínzási módszerek sokfélesége, a cellák hideg és nyomasztó látványa és a tudat, hogy az emberek miken mentek keresztül. (Jakab Erika, Péter Noémi, Timár Anita, Tamási Áron Elméleti Líceum, Székelyudvarhely)

Jó volt kicsit átélni azt, hogy miként éltek azok az emberek, akik megvallották hitüket. Ha nem teljesen is, de jó volt átérezni azoknak az embereknek a sínlődéseit. (Galaczi Gabriella-Melinda, Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum, Gyimesfelsőlok)

Rám a börtönlátogatás alatt a cellákban elhelyezett képek voltak nagy hatással. Különösképp azok, amelyeken láthatóak a rabok eredeti életerejükben, majd az emellett elhelyezett rabi mivoltukban. A különbség megdöbbentő. A szemükben ragyogó boldogság fénye a második képen könyörgő kétségbeesést mutat. Elszomorító volt látni, hogy mennyire tönkre tudta tenni egy egészséges ember életét a börtön. Hatalmas példa a rabok magatartása a mai kor embere előtt. (Baliga Renáta Katalin, Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum, Gyimesfelsőlok)

Nagyon szépen köszönjük, hogy itt lehettünk és ellátogathattunk a máramarosszigeti Börtönmúzeumba. Megható érzésekkel tértünk vissza a kapucinus kolostorba. Egy életre szóló emlék marad mindannyiunk számára. (Szilágyi Tünde, Tamás-Szóra Timea, Portik Andrea, Gogarasy Mihály Műszaki Líceum, Gyergyószetmiklós)

Élményekben gazdag

Számunkra ez egy igazán élményekben gazdag időtöltés volt. A legjobban a börtön hatott meg minket. Megrendítő volt látni az ártatlan emberek szenvedését. (Balogh Alfréd Ferenc, Ferencz Egon József, Gáll Szabolcs, Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum, Gyulafehérvár)

Nagy élmény volt számunkra a máramarosszigeti börtön látogatása. Sok érdekes, de egyben megrázó dolgot láttunk. (a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai)

A mai napon elég sok dolgot fel lehetett eleveníteni a börtönben. A mai nap jól telt, és nagyon jól érezterm magam. Sok új barátot szereztem. (Molnár Ádám, Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum, Temesvár)

Különböző érzések kavarogtak bennem, amikor betekintést nyertünk abba a börtönmúzeumba, melyben a nagy püspökeink raboskodtak. Belegondolva, hogy azokban a sötét, hideg cellákban voltak napokig odaláncolva, az csak egy apró részlet, amit püspökeink vállaltak a hitükért. (Kussy Erna, Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Nagyvárad)

A mai napon elég sok dolgot fel lehetett eleveníteni a börtönben. A mai nap jól telt, és nagyon jól érezterm magam. Sok új barátot szereztem. (Molnár Ádám, Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum, Temesvár)

A mai nap mondhatni, hogy a verseny lelke volt. Minden szemszögből gazdagodtunk: érzelmeink a börtönben elevenedtek fel, ítélőképességünk a szatmári székesegyházban, ahol a szellemi emléken kívül, Scheffler János személyes tárgyaival szembesültünk. Odaérkezve, a februári esős időben, a börtön látványa és hangulata felelevenítette bennünk az ott rég elhangzott gondolatokat.  Mikor diákszemmel néztük végig, egyszerű, régmúlt idők felelevenítésének tűnt, viszont mikor rabszemmel álltunk szemben a cellákkal, maga volt a megélt, megszenvedett múlt. A mai napon betekintést nyerhettünk mindhárom püspökünk életébe, mindenki szembenézhetett példaképével. (Jakab Orsolya, Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum, Temesvár)

Rám és diákjaimra mély hatást tett a máramarosszigeti börtön. A korhűen meghagyott cellák visszaidézték püspökeink, nagyjaink mindennapi szenvedését. A cellák csendjében megannyi sóhaj, ima, elmélkedésés áldozatvállalás született meg. A kommunista börtönben sinylődő főpapok hűsége minket is biztat a kitartásra és a tanúságtevésre. Nem fontos az Istenért való szenvedés és a halál, fő az, hogy nyugodt lelkiismeretünk szaván keresztül meghalljuk a Gondviselő hangját. (Kocsik Zoltán spirituális - Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum, Temesvár)

Rendkívül tartalmas

Rendkívül tartalmas, kitűnően szervezett - inkább baráti találkozón, mint vetélkedőn - vehettünk részt. Külön fénypontja volt ennek a 10. alkalommal sorra került hivatásébresztő/hivatásfejlesztő rendezvénynek a máramarosszigeti börtönhöz történt zarándoklat, mely nagyszerű alkalom volt arra, hogy a gyerekek a csupán bibliográfiából megszerzett ismereteket tapasztalati szintre helyezhessék, láthassák a verseny anyagában szereplő szenvedések színhelyét, mely - minden bizonnyal - egy egész életre szóló nyomot hagyott a lelkükben. Ezáltal válhat élőbbé a tapasztalat, mélyebbé az érzelem, követendő erénnyé a becsületes kitartás, a meg nem hasonulás, Krisztus Egyházának ügyéért és a hívekért vállalt önfeláldozás. Rohanó, eldigitalizálódott világunkban egy mementónak számított ez a versenybe ágyazott zarándoklat. Ugyanakkor teljesebbé tette a múlt felidézését a Püspök úrral, a meghívott Főtisztelendő atyákkal, emlékező öregdiákokkal tartott beszélgetés, mely a verseny témájául szolgáló boldog és leendő boldog püspökökkel kapcsolatos, közvetlen élményeket, történeteket idéztek a nem is nagyon távoli múltból. Köszönet a szervezőknek, vendéglátóknak a felejthetetlen élményekért! (Dr. Gál László - GMGK-igazgató, főegyházmegyei tanfelügyelő)

Tankó Veronika-Zita