Jó kezdet után visszaesnek

Jónak mondja a váradi építészképzést egy oktató – igaz, a dicséret olyantól jön, aki abban a tanintézetben tanít, amit dicsér. Ugyanakkor szürkének látja a jövőt.

Jók a váradi képzésből kikerülő építészek, mármint a fiatalok, a pályakezdők, mégsem biztos, hogy fenn lehet tartani ezt a trendet. Ezt hangoztatta az Építészeti Biennálé egyik szakfórumán egy helyi illetékes. Mint arról hírt adtunk, Nagyváradon tartják a második ilyen biennálét, amely 15-én kezdődött, és 23-ig tart, ennek keretében tartottak konferenciát a várban az építészek. Itt szólalt fel Andrei Luncan, aki Nagyvárad főépítészeti posztját töltötte be a Petru Filip-éréban, és Filip egyik legközelebbi bizalmasa is volt, nevéhez pedig olyasmik is fűződnek, mint a sokak által bírált módon átépített Fő utca, vagy a város közepén engedélyezett nagybani lerakatok, benzinkutak, a tömbházak közé felhúzott templomok. Luncan ezúttal azonban egyetemi tanári minőségében beszélt.

Oktatói gondok

Úgy vélte, hogy a Nagyváradi Egytemen képzett építészek jók, „ugyanakkor mindig is másféle iskolára törekedtünk itt, mint Bukarestben, a váradi építészeti iskola külön fajta”. A különbség szerinte abban áll, hogy „az itteniek munkái pontosabbak, ám talán formavilágukban találni némi javítanivalót”. Ugyanakkor nem látja túl fényesen, hogyan folytatódhat ez a – szerinte – jó itteni képzés. Mint jelezte, „szürkének látom a jövőt”. Ezt pedig azért, mert szerinte jogszabályi gondok vannak, amelyek miatt egyre nehezebb stabilan alkalmazni az egyetemen jó oktatókat. Ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy akik itteniek és itt is végeznek (na meg itt is maradnak), azok munkájukkal segítsék Váradot. A biennálén is kiállítottak terveket a fiatalok munkáiból, amelyek között vannak itteni vonatkozásúak is, például – ahogy Luncan fogalmazott – „a velencei életkörülmények javítását célzók”. Őt követően a fórumon például egy fiatal építész is felszólalt, aki itt végzett, majd a Nagyváradi Egyetemen oktatást is vállalt. Ő azt hangsúlyozta, maga is és kollégái is készek „beépülni a város életébe” munkáik révén, ha erre igény van.

Szeghalmi Örs