Álarcosbál

A Kolozsvári Nemzeti Román Opera bemutatta Giuseppe Verdi „Álarcosbál” című operáját.

Az Álarcosbál című operát G. Verdi életének legtermékenyebb alkotói korszakában, 1859-ben alkotta. A szövegkönyvet Antonio Somma írta. A kezdeti akadékosságokat legyőzve, diadalmasan meghódította a világ valamennyi jelentős operaházát. Kolozsváron először a Hunyadi téri épületben csendült fel a mű. Tartalmánál fogva mindig is a fiatalok kedvenc operája volt. Talán ennek is köszönhető, hogy a Kolozsvári Nemzeti Operaház igazgatója, Florin Estefan ambiciózus elképzeléseibe is beillik a darab színre állítása.

Az Álarcosbál című előadás az Opera 2001 Társulat produkciója, parádés szereposztással.

Szereplők: Marius Vlad Budoiu (Riccardo), Florin Estefan (Renato), Carmen Gurban (Amelia), Andrada Ioana Roşu (Ulrica), Oana Trîmbiţaş (Oscar- debüt), Horaţiu Ruşti (Silvano), Beniamin Pop (Samuel), Simonfi Sándor (Tom), Florin Pop (bíró), Andrei Şofron (Amelia szolgája).

Az előadást a világhírű kínai származású osztrák karmester Jin Wang (meghívott), vezényelte. A hírnevét a nemzetközi zenei élet 92 zenekarával való együttműködése is megerősíti. Az opera kórusának vezetője Corneliu Felecan, rendező Radu Lucaciu.

A klasszikus stílusú művészi rendezés, a díszlet, a koreográfia, a szereplők közti viszonyok érzékeltetik a XVII. századvégi hangulatot, amelyben a szenvedélyes szerelem, a barátság, ármánykodás, az árulás, összeesküvés uralja a kormányzó palotáját és környezetét.

Un Ballo in maschera

„Un Ballo in maschera” G. Verdi 22. alkotása. Világpremierje 1859. február17.-én az a római Teatro Apolloban volt. A premier elég nehezen születik meg. Verdi eredetileg Nápolynak szánta, de a darabot nem engedélyezik. Rómában a pápai cenzúra sem kíméletes. Erős volt a politikai „áthallás”. Át kellett dolgoznia a szövegkönyvet. Eredetileg a főhős III. Gusztáv svéd király volt, akit 1792-ben egy Ankarström nevű hadnagy, a stockholmi udvari bál kellős közepén, meggyilkolt. A történetet át kellett helyezni Bostonba, ahol egy nem-létező birodalom kormányzójának történeteként bemutatni. Riccardo- tehát a svéd király, Renato király- gyilkos Ankarström, segítőtársai átvedlettek Samuellé és Tommá. A szövegkönyvben nincs semmilyen politikai vonatkozás.

Az opera cselekménye Bostonban és környékén történik, a XVII. század vége felé, a kormányzó palotájában, Ulrica jósnő tanyáján, sziklás hegyvidéken és Renato otthonában.

Felejthetetlen előadás

A díszlet érzékletessé teszi a kor hangulatát, teret adva a szereplők közti kapcsolatok kibontakozására, melyet meghatároz Verdi zenéje. Vendég karmester Jin Wang temperamentuma, zenei felkészültsége az apró felvillanó zenei motívumok, melyek végül egy izgalmas imitációs szakaszon át finoman szőtt polifonikus alakzatban torkollnak. Zubog a szenvedélyes szerelem, a határtalan barátság, a kormányzói palota népes közönsége, a kérelmezők hada körében. A kórus képes a felvenni azokat az árnyalatokat, amelyek benne vannak Verdi dallamvilágában. Nem véletlen a vendég karmester meghívása. Jin Wang tudja pontosan, a zenekar, mire képes. Ennek következtében olyan árnyalatnyi hangzások jönnek össze, ami az előadást felejthetetlenné teszik.

A függönynek fel kell mennie

A bemutató estje azzal kezdődött, hogy bemondták, a Renato szerepét alakító Florin Estefan, indiszpozíciója ellenére, mégis vállalja az előadást. Minden rendben is volt.

A néző érzékelte, hogy Ulrica jósnő tanyáján vagyunk. Meg akarják tudni a jövendőt. Valahol háttérben a tűz parázslik. Végül Riccardo előtt elhangzott a jósnő szörnyű figyelmeztetése: „Jó barátod fog megölni. Az, aki először kezet fog veled.”

Az akasztófák hegyén vagyunk. Minden sejtelmes, minden borzalmas, de egy szerelmes Nő mindenre képes. Ekkor hangzik el: „Együtt a búval tűnne a boldogság is, a feledés megöli a szerelmet.” Végre Riccardo és Amelia tanúk nélkül találkoznak, bevallják egymás iránti érzelmüket.

A harmadik felvonást hosszú ideig tartó szünet előzi meg. A teremben ülő nézők türelmesen várnak. Ismervén a darabot, tudom, a változás valamilyen okból elhúzódik. Valami kell, történjen a leeresztett függöny mögött.

Nem vagyok rest, és besurranok az öltözőbe. Florin Estefan (Renato alakítója), az Operaház igazgatójától megtudom, az indiszpozíció sajnos jelzett, nem tudja folytatni az előadást. A Renato szerepét Fülöp Márton fogja tovább énekelni, akit otthonról hívtak be (ahol éppen labdarugó mérkőzést nézett). Skálázás a taxiban, közben az operában már várják, a kosztüm kikészítve, csak be kell öltözni. Hangszóróba bemondják a szerepcserét.

A függönynek fel kell mennie.

A siker frenetikus. A közönség hosszantartó tapssal fejezte ki elismerését a rendkívüli előadásért.

Csomafáy Ferenc