A Keviép tagadja a román korrupcióellenes ügyészség vádjait

Miklóssy Ferenc, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által korrupciós ügylettel megvádolt debreceni Keviép cég ügyvezetője nyilatkozott szerkesztőségünknek az elmúlt napokban. Az üzletember megalapozatlannak tekinti az ügyészség gyanúsításait.

– A DNA azzal vádolja a Keviép céget, hogy kenőpénzt fizetett 2003-ban Kiss Sándornak, a Bihar Megyei Tanács akkori alelnökének azért, hogy önök nyerjék el a váradi környezetbarát hulladéktároló építésének a jogát. Mi az ön álláspontja e gyanú kapcsán?

– Fontos hangsúlyozni, hogy a váradi hulladéktározó megépítéséről nem írtak ki közbeszerzési eljárást, hanem a nagyváradi önkormányzat egy meghívásos, többfordulós tárgyalásra kérte fel többek között a mi cégünket is 2003 áprilisában. A tárgyalások dokumentumainak egy jó része rendelkezésre áll a váradi önkormányzatnál, amibe tudtommal bele sem nézett az ügyészség. Négy céget hívtak meg, az én információim szerint ezek közül kettő magyarországi cég volt. Magyarországon mi rendelkeztünk a legnagyobb referenciával, az első környezetbarát hulladéklerakót 1991-ben építettük meg Debrecenben, de mindegyik Hajdú-Bihar megyei lerakót mi építettük. Ez teljes egészében Nagyvárad város projektje volt, a megyének ebbe semmi beleszólása nem volt. Az önkormányzat egy bukaresti szakértő céget kért fel arra, hogy értékelje az ajánlatokat. A város megadta, hogy húsz éves üzemeltetési idő alatt havi tizenkét eurót hajlandó fizetni a lerakott hulladék tonnájáért, és ajánlatokat kért, hogy ki milyen műszaki feltételek mellett mennyiért vállalja a tárolást. Ez egy PPP rendszerű beruházás volt, amelyben az üzemeltetőnek saját pénzből kellett megépíteni a hulladéktárolót. A mai napig is, a folyamatos beruházások saját tőkéből történnek.

Több fordulós tárgyalás

– Hogyan zajlottak azok a tárgyalások?

– Az első forduló után a másik magyar konzorciummal kezdtek el tárgyalni a bukaresti szakértő javaslatára, amit rögtön kifogásoltunk, mert úgy ítéltük meg, hogy teljesen jogsértően értékelték az ajánlatokat, hiszen messze a miénk volt a legjobb ajánlat minden szempontból. Az első körben kiválasztott konzorcium semmiféle referenciával nem rendelkezett, ráadásul a konzorcium egyik cége már csődben is volt, és további két éven belül meg is szűnt mindegyik cég. Mivel ez a vállalkozói csoport nem tudott pénzügyi garanciákat letenni, ezért az önkormányzat szeptembertől velünk kezdett el tárgyalni. Több fordulós tárgyalás volt, amelyre szakértő csoportot kellett kirendelni; a várostól hét fő volt benne, de nem volt köztük egyetlen RMDSZ-es sem. Végül a mi szempontunkból lényegesen rosszabb feltételek mellett lényegesen alacsonyabb áron, nagyobb műszaki feltételekkel és egyéb garanciák vállalásával kötöttünk szerződést. Létre kellett hozzunk egy romániai céget, ez lett az Eco Bihor. Végül a város által előzetesen megajánlott 12 euró/tonna helyett 10,5 euró/tonnáért kaptuk meg a lerakót, úgy hogy mindent mi építünk meg. Egyébként én a tárgyaláson és az ajánlattevésben személyesen részt sem vettem. Az első üzemelési évben további engedményt kért és további műszaki feltételeket támasztott a város, például azt, hogy be kell fogadni az építési törmeléket tonnánként öt euróért. Eddig mi mintegy tizenhárom millió eurót ruháztunk be a váradi létesítménybe, és megcsináltuk Románia legkorszerűbb, EU-s normákat kielégítő hulladéklerakóját, és mintegy hatvan embernek adunk munkát.

Telefonlehallgatások

– Milyen kapcsolatban állt ön Kiss Sándorral?

– Én soha semmilyen üzleti kapcsolatban nem voltam sem Mudura Sándorral, sem Kiss Sándorral. A hulladéktároló tudtommal kizárólag a város projektje volt, és amennyire én tudom, Kiss Sándor nem is volt jó viszonyban Petru Filip akkori polgármesterrel, akivel én az utolsó két tárgyaláson találkoztam. Szóval erre az egész ügyre Kiss Sándornak és a megyei tanácsnak semmiféle ráhatása nem volt. A Keviép tizenkilenc éve dolgozik Romániában, és soha egyetlen megyei munkát nem nyertünk. De ezen egyszer már végigvittek bennünket. Ezek az adatok 2003-as lehallgatásokon alapulnak, ugyanis folyamatosan telefonlehallgatások voltak. A Kiss Sándorét, és az én telefonomat is lehallgatták, és azóta is folyamatosan lehallgatják. A DNA-tól meg is kaptuk a felvételeket.

– Ha a megyének nem volt semmiféle ráhatása a váradi hulladéklerakó építésére, akkor miért tárgyalt Kiss Sándorral erről az ügyről?

– Egy olyan kormányhatározatot kellett elfogadni, hogy ez megyei lerakó is, és a projekt következő fázisában elvileg a megye szelektív hulladékgyűjtését is meg kellett oldani, tehát az egész megyéből érkező hulladékot be kellett fogadni a váradi tárolóba. Nekünk ennek kapcsán információkat kellett beszerezni, és a megyének is kellett bizonyos döntéseket hozni, amelyeket, azt hiszem, két évvel később hoztak meg. Mivel Hajdú-Bihar megye sokkal előrébb járt a környezetbarát hulladéktárolás terén, ezért mi elkértük és térítésmentesen a Bihar Megyei Tanács rendelkezésére bocsátottuk Hajdú-Bihar Megye hulladéktárolására vonatkozó EU-s pályázatát, hogy ez alapján csinálják meg az itteni megyei pályázatot is, és most ezt is felróják nekünk, hogy mi odaadtuk ezt az EU-s anyagot. De mi azért adtuk oda ingyen, meg sok minden másban segítettünk, mert ez megyei lerakó is.

Pap István