Plakátok a nagy háborúból

A Holnap után fesztivál keretében nyitották meg az első világháború idején készült, a nagy háborúhoz kacsolódó plakátokból álló kiállítást április 16-án, csütörtökön délután.

A tárlatot, melynek anyagát Katona Anikó válogatta az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) I. világháborús plakátjainak fakszimile nyomataiból, a nagyváradi színház páholyelőcsarnokában rendezték be. A csütörtök délutáni tárlatnyitón dr. Boka László irodalomtörténész, az OSZK tudományos igazgatóságának vezetője mondott bevezetőt, kiemelve azt, hogy főként plakátanyag, de hangzó anyag is látható, hallható ezen a tárlaton. A továbbiakban Boka László kifejtette, hogy az első világháború egy olyan „eseménysor, mely az európai propaganda történetében origónak számít; egy olyan korszak nyitánya volt, melyben a történelmi pillanat megértette a közvélemény formálásnak minden korábbinál fontosabb, jelentőségteljesebb hatását, értékét, felelősségét. A szavak háborújánál is fontosabb a képek háborúja, mert amit a fronttól távol lévők, a hátország a sajtó révén hírül adott, elképzelni tudott, azt képi ábrázolások eleve értelmezték is neki. (…) A képes világ, mely e háborúból dokumentumszerűen ránk maradt, nem az eredeti háború hű lenyomata. Sokkalta inkább az otthoni társadalmi viszonyoké, s később már a politikai gépezeté, azé a propagandáé, mely a háború során indul el és alakul, teljesedik ki. (…) Az új háborús helyzet főszereplőjévé ekkor válik a plakát, mint műfaj. A plakát számított ugyanis a kor legmodernebb és leghatásosabb tömegkommunikációs eszközének.”

Új műfaj

Mint Boka László elmondta, a plakát, mint műfaj, „az 1870-es években Nyugat-Európa nagyvárosaiban született, első virágkorát a szecesszió stílusjegyében a századfordulón élte. (…) A plakáttal a kezdetek óta rangos képzőművészek foglalkoztak, akiknek nagy publicitást és jó kereseti lehetőséget is kínált az új médium. A vele foglalkozó grafikusok specializálódtak a műfajra. Az 1910-es évek elején már a politika is felfedezte a plakátot, mely korábban inkább a kereskedelem eszköze volt. Új típusokat is létrehozott a világégés plakátművészete. Új témákat, például a pénzgyűjtést, a hadisegélyezést, a jótékonysági akciókat. A sokféle feladat mögött kirajzolódik az általános cél, fenntartani a háború társadalmi támogatottságát, amely egyre nehezebb feladat lett az összes hadviselő országban. A különböző nemzetek háborús propagandáját tanulmányozva egyértelmű, hogy az eufemizmusra, álságos és patetikus ábrázolásra, vagyis a manipulációra való hajlam mindenhol jellemző attitűd volt. (…) A propaganda a civil lakosságnak egyfajta lelki egyesülését akarja szolgálni a kombattáns katonasággal. A mostani tárlat egy piciny szeletét idézi meg mindennek. A bemutatásra kerülő anyag nem csak az elesett hősök tragédiáját és kiszolgáltatott életét, hanem sokkalta inkább a hátországban zajló politikai történések lecsapódásait mutatja be. Azt a képet igyekszik visszaadni, ami az otthoni közhangulatot és annak fokozatos elkomorodását, pszichózisát magyarázza.” Végül az irodalomtörténész hozzátette, hogy ez a kiállítás reményei szerint egy újabb állomás, ami az OSZK és a Szigligeti Színház együttműködését erősíti.

Pap István