Egy rossz stratégia kemény kritikája

A nagyváradi városvezetés által előterjesztett, 2014–2020-ra vonatkozó városfejlesztési stratégia valójában egy nem létező közigazgatási egységre vonatkozik, és ez csak az egyik hibája a sok közül, hangzott el a témában szervezett szerdai váradi sajtótájékoztatón.

„Ez egy kiábrándító anyag, amelyik gyakorlatilag nem veszi figyelembe azt, ami a városban 2011 óta történt” – kezdte a Nagyvárad fejlesztési stratégia-tervezetét érintő kritikáját Ritli László Csongor a szerdai sajtótájékoztatón, majd így folyatta: „Nem találunk olyan projekteket ebben a stratégiában, amelyek más projektek megvalósítását vonnák maguk után. Nincs egy megszabott irány a tervezetben, mely jelezné, hogy merre kívánják fejleszteni a várost a következő hat évben. Egyetlen, a jövőre vonatkozó konkrét elképzelést vázolnak fel, ez pedig Nagyvárad és Szentmárton település feltételezett fúziója, csakhogy az még egy nem létező közigazgatási egység, márpedig nem lehet stratégiát kidolgozni egy nem létező közigazgatási egységnek”.

Ritli László hozzáfűzte, az sem derül ki a tervezetből, hogy helyi, vagy a metropolisz övezetre vonatkozó stratégia-e. Ha ez utóbbi, akkor viszont teljes mértékben hiányzik belőle az, hogy a nem váradi közösségeknek mik az elképzeléseik a következő időszakra. Ritli László Csongor bejelentette: javasolni fogják, hogy vegyék ki a tervezetből a város és Szentmárton fúziójáról szóló részt, hiszen előbb referendumot kell tartani mindkét településen arról, hogy kívánják-e ezt az egyesülést. További kritikaként fogalmazta meg, hogy a stratégia továbbra is mellőzi azokat, akik hosszú évtizedek óta aszfaltozatlan utcákban élnek, ehelyett az önkormányzat kiterjeszti a város belterületét, és az újonnan a városba bevont területeket fejleszti.

Régi adatok, ósdi terv

Huszár István helyi tanácsos felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezetben például a munkanélküliségre vonatkozó adatok 2011-ből valók, a telekkönyvi adatok 2009-esek stb., ami gyakorlatilag kizárja annak lehetőségét, hogy a tervezetet a város reális állapotát és szükségleteit figyelembe véve dolgozták ki, míg Ritli László leszögezte: egy településfejlesztési stratégiának a szükségletek felméréséből, és az ezekre a szükségletekre kidolgozott projektekből kell állnia, nem pedig mindenféle projektekhez kell szabni a szükségleteket, mint tették azt a váradi stratégia kidolgozói.

A konkrétumokra áttérve Ritli hangsúlyozta azt, hogy nem szerepel a dokumentumban semmilyen kitétel arra vonatkozóan, hogy mit akar kezdeni a város a felújított várral, nem mond semmit a gondokkal küzdő Rulikowski temetőről, meg sem említi a Nagyváradi Egyetemet, de egyetlen más, a városban lévő felsőoktatási intézményt sem, egyáltalán nem foglalkozik az egyetemistákkal, pedig az egyetemek stratégiai partnerei kellene legyenek a városnak. Huszár István megjegyezte, hogy Nagyváradnak világbajnok atlétái vannak, viszont a váradi atléták Debrecenbe járnak át edzeni, mert itthon nincs egy rendes futópálya, ezért elengedhetetlen lenne a Sportiskolával együttműködve kiépíteni a váradi sportlétesítményeket, és szükség lenne egy 25 méteres medencére a gyerekek úszás-oktatásához. A környezetvédelmi elképzelések is hiányoznak, például az, hogy mit szándékozik tenni a város a zagytározóval, és más környezeti problémákat okozó területekkel, mondta Huszár.

Ritli László Csongor nemmel válaszolt arra a kérdésünkre, hogy szerepel-e valami a stratégiában a Debrecennel való határon átnyúló együttműködés terén. Ritli végezetül kifejtette, hogy a városfejlesztési stratégiát addig kell elfogadni, amíg az Európai Unió meghirdeti a 2014–2020-as költségvetési időszak keretösszegeit, amelyből kiderül, hogy Románia mekkora anyagi támogatásra pályázhat abban a költségvetési időszakban. A városi fejlesztési stratégia megléte elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy Nagyvárad uniós forrásokra pályázhasson.

Pap István