A provincializmus anatómiája

A Kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában tartott sajtótájékoztatón Tompa Gábor, igazgató- főrendező annak a reményének adott hangot, hogy az Új év legalább olyan izgalmas lesz, mint az előző év, és értékes, fontos produkciók kerülnek a nagyérdemű közönség elé.

2015. január 7.-én tartják meg a Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása-című darabjának bemutatóját, mely „work in progress” jellegű előadás lesz. A szerző a darabot 1956-ban írta. Ettől függetlenül, több mint fél évszázaddal később, mégis a ma embere számára is van mondanivalója. Ezért a színházak szívesen játsszák. Bizonyításként említette, a Bochumi színházban (Németország) e hónap végén fogják bemutatni. Jelezvén, hogy a két színház között csereelőadást lehetne tartani. A német színház nemrég lett az Európai Színházak Uniójának tagja.

A darab egyetlen olyan drámai alkotása a szerzőnek melyet tragikomédiának nevez. A Güllen nevű kisváros, melyben a cselekmény zajlik, korrupt, a provincializmus anatómiája. Bosszú története, szerelmi háttérrel.

45 év után a világ leggazdagabb asszonya Claire Zachanassian (Stief Magda) visszatér a kisvárosba, gondoskodik arról, hogy csődbe jusson. Felajánlja a város megmentését egy milliárdért, ha bizonyos feltételét teljesítik. A történet súlypontja elmozdul. Kiderül, hogy az egész város megvásárolható.

Az öreg hölgy látogatása olyan történet, amely rendkívül jól tükrözi azokat az írói adottságokat, mellyel a drámaíró rendelkezik. Európában, egy kisvárosban játszódik a történet, amelyet eluralt a pénz hatalma. A kisváros békés lakói olyant tesznek, amit soha magukról nem gondoltak volna el.

Friedrich Dürrenmatt e reprezentatív műve megdöbbentő erejű példázat arról a társadalomról, amelyben a pénz ereje mindenható.

Felvetődik a kérdés, hogyan válhat romlottá az egész közösség. A néző érzékelheti a kisváros anatómiáját.

2015. január 7.- én megtartandó előadás bemutató kellene, legyen. Viszont objektív okok miatt, Orbán Attila vette át Ill szerepét, a tanár szerepét Viola Gábor alakítja. Mivel nem akarták az Új évet halasztással kezdeni, ezért úgy határozott a vezetőség, hogy a próbafolyamatban levő előadást mutatják.

A rendkívül kedves, lebilincselő előadó Bodor Johanna az előadás koreográfusa. Kolozsváron született, majd Bukarestben képzett balett táncos. Családjával, 1985-ben, települt át Magyarországra. A Győri Balett társulat, majd a Szegedi Balett tagja. 1993 óta Magyarországon és külföldön szabadúszóként dolgozik. Koreografál és vendégszólista több táncszínházban, filmekben és színházakban prózai szerepet is játszik. Az Interferenciák alkalmából már ismerhettük. Hiszen könyvét mutatta be. A darab koreográfiáját az ő felfogásában adják elő, ami a rendezői koncepcióból ihletődött. Számára az arányok nagyon fontosak. Úgy véli, sikerült megtalálnia az előadáshoz illő mozgásrendszert, stílust. Prekoncepció nélkül jött a színházhoz.

A jelmeztervező Carmencita Brojboiu, a szűk költségvetésnek köszönhetően, a kosztümöket second hand üzletekből, turkálási módszerrel, válogatta össze. Olcsón vásárolta a ruhákat. Elmondta, hogy szeme előtt volt a szerepet alakító színész. Ruhákat keresett a szereplőknek. E tevékenysége két hetébe került. A sárga színű bőrből cipőket is készítettek. Ezek a változás első jelei.

A zeneszerző Vasile Şirli, Tompa egy mondatából indult ki: „A vonat soha nem érkezik meg.” Az előadás zenéje lényegében a zaj, a dallam és a zenei gondolatnak a keveréke. De fiatalkori emlékei is zenei magfogalmazásra kerültek.

Tompa Gábor kérdésfeltevése az volt: Mi az, ami mai szemmel színházilag másképpen van? Visky András dramaturg szerint a szövegnek van egy moralizáló jellege. Amint mondta: Mi más úton haladunk. Több lehetőség volt arra, hogyan valósítsák meg a szöveget. Lehetett volna antik tragédia formájában, vagy a brechti stílusban. Végül is az egzisztencialista változatot választották. Azt mutatják be, a zárt közösség hogyan él. A 2007-ben bekövetkezett világgazdasági válságnak gyökere nem a pénzügyi válságban, hanem a szolidaritás hiányában van. A provincializmus paradigmája a szolidaritás hiánya. A román társadalom sem szegény. A szegénységet a szolidaritás hiánya okozza. Globális világban nincs semlegesség.

Tompa Gábor szerint a sajtó is részesévé válik ennek a korrupciónak, megvásárolható. A kormány, személyiségek a közvéleményt akarják befolyásolni.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent dramaturg számára a szöveg lerövidítése, Visky András azt mondta, értelmezésről van szó. „Én a darabot a létező előadás dokumentumának tekintem.” A darab nem dokumentum, hanem javaslat, beszélgetés. A dramaturg azt a kompozíciót keresi, ami az előadással kongruens. Egy jó darab, véleménye szerint, nyitott, hagyja, hogy önmagunkat megtaláljuk.

A darabot fordította Fáy Árpád. Rendező: Tompa Gábor. Dramaturg: Visky András. Díszlettervező: Helmut Stürmer. Jelmeztervező: Carmencita Brojboiu. Maszkok: Varga- Járó Ilona. Zene: Vasile Şirli. Koreográfus: Bodor Johanna. A darab főszerepét Stief Magda játssza, további szerepekben: Biró József, Kántor Melinda, Farkas Loránd, Sigmond Rita, Dimény Áron, Fogarasi Alpár, Balla Szabolcs, Marosán Csaba, Orbán Attila, Kicsid Gizella, Bodolai Balázs, Imre Éva, Bogdán Zsolt, Szűcs Ervin, Váta Loránd, Viola Gábor, Keresztes Sándor, Molnár Levente, Laczkó Vass Róbert, Buzási András, Sinkó Ferenc, Csutak Réka, Laczó Júlia, Vatány Zsolt, Albert Csilla és Vindis Andrea alakítják.

A fentiekből láthatjuk, a színház világa rendkívül színes és változó, melynek célja a közönség igényeinek minél jobb ismerete.

Csomafáy Ferenc