Nyelvcsere jelenség

Vannak események életünkben, melyek fontosak, még akkor is, ha egyeseknek nem, melyeket a nagyvilág tudomására kell hozni. Ahhoz, hogy a tényekre valóban felfigyeljenek, a mondanivalót a legeredményesebben, akkor tudjuk közölni, ha angol nyelven is elmondjuk.

2012-ben jelent meg a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gondozásában Vilmos Tánczos „Language Shift among the Moldavian Csángós” című könyve.

A közel 342 oldalas, kisbetűkkel szedett könyv a csángók lélekszámáról, nyelvi és nyelvhasználati problémáiról értekezik, igen értékes módon. Elemzi a magyar nyelvi kompetencia kérdését, különböző tényezők függvényében.

A könyv, térképpel együtt, a szerző nyelvészeti- etnográfiai tanulmányait, a moldvai csángók nyelvcsere jelenségével kapcsolatos esszéit tartalmazza.

A könyv Előszóból, 8 fejezetből és Összegezésből tevődik össze, melyben röviden összefoglalja a könyv tartalmát.

Az Előszóban a szerző tisztázza, milyen értelemben beszél a csángókról. Amint mondja, a moldovai csángó kifejezés Románia Moldva nevű ország részében élő, csaknem teljes romai katolikus népességét jelenti.

Ennek a kisebbségnek legnagyobb része magyar eredetű, amely Moldvába különböző történelmi korszakokban XIII- XIV. században, illetve a XVIII. században telepedett be.

Nagyszámú nyelvészeti, etnográfiai, történelmi kutatás létezik a kérdéssel kapcsolatban. De amint kiderül, A moldvai csángók bibliográfiája-című írásból a tanulmányok legnagyobb részét magyar nyelven írták. Kevés a román vagy más nyelven megjelent tanulmány. Ezt a hiányosságot akarja csökkenteni a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, amikor angolul adott ki két könyvet a moldvai csángókról, az egyik Tánczos Vilmos „Language Shift among the Moldavian Csángós” című könyve.

A szerző azt akarja, hogy ne csak a magyar közösség, hanem a nemzetközi szakirodalom is gazdagodjon a csángók életével, szokásvilágával és sajátos egyedi kultúrájával.

A moldvai csángókkal kapcsolatban különböző álláspontok léteznek, léteztek. Ezeket az álláspontokat sorjázza.

Tánczos Vilmos hivatkozik az úgynevezett „kommunista” korszakban hangoztatott felfogásra. Létezett az a felfogás miszerint, a csángóknak román eredetű gyökereik vannak, melynek következtében román eredetű kultúrával rendelkeznek.

E felfogás szerint a magyar csángók atipikus románok, különböznek az ortodox többségtől, mert római katolikus hagyományaik vannak. Az elmúlt korszak ideológusai nem akarják elismerni a csángó kultúra jellegzetességeit. Szerintük a román nyelvet használják, az archaikus tájnyelvet csak a családban használják.

Ennek a felfogásnak a szellemében nem is létezik, „csángókérdés”, mert Ők románok.

A könyv „ A moldvai csángók- demográfiai, etnikai és nyelvi asszimilációs kérdések”- című fejezete a csángó nép eredetéről, a nyelvi beolvadás folyamatának okairól, illetve az Európai Tanács Románia számára adott Ajánlásáról szól. Rámutatva arra, hogy a moldvai csángók eredetileg magyar eredetűek, lélekszámuk megközelíti a negyedmilliót. A 2002-es népszámlálás szerint is: 232. 045 fő.

A moldvai csángók által beszélt hagyományos nyelvet a magyar nyelv archaikus változatának tekinti.

A moldvai csángók asszimilációs folyamata eredménye- ként a magyar nyelv eltűnőben van.

A szerző elemzi az asszimiláció okait. Az archaikus nyelvet leértékelik, nemcsak a hivatalos közegek, hanem maguk a csángók is. Az Európai Tanács 2001-ben elfogadta az 1521-es számú Ajánlást, amely kötelezővé teszi Románia számára a moldvai csángók hagyományos kultúrájának és nyelvének védelmét.

A második fejezet a moldvai csángók magyar nyelvismeretéről szól. A szerző elemzi, miért csökken a magyar nyelvet ismerők száma. Az okokat a modernizáció folyamatában látja, az elektronikus civilizációban. A nagymértékű mobilitás Moldvában is észlelhető. Ennek következtében a hagyományos kulturális értékek eltűnőben vannak. Ezt a jelenséget akkulturációnak nevezi.

A munkaerő migrációja következtében a népesség száma csökken. Mivel új kommunikációs formák jelentkeznek a moldvai csángók körében, ennek következtében egy transznacionális tudat alakul ki. A migráció következtében megváltoznak a hagyományokhoz, az anyanyelvhez kapcsolódó szokások, viszonyulások. A szülők a gyermekeiket románul akarják taníttatni, mert a tájnyelvet csökkent értékűnek tekintik.

Dr. Tánczos Vilmos meghatározza a nyelvi kompetencia szintjeit, illetve azoknak jellemzőit. Különben 4 nyelvi kompetenciaszintet különböztet meg. A nyelvismeret fontosságát elemezve bemutatja, miként asszimilálódtak a csángók, hogyan románosodtak el.

1994- 1996 között a moldvai csángók ¾-e a román többséghez asszimilálódik nyelvében. Az ¼ bizonyos szinten beszéli a magyar nyelvet. Elemzi a moldvai csángók nyelvismeretét települések, generációk szerint.

Bemutatja a kutatási és módszertani eszközöket. Ebben a fejezetben részletesen vázolja, miként valósul meg a terep munka. A dokumentáció begyűjtése. Milyen módszereket alkalmazott (megfigyelés, interjúkészítés, és egyéb adatgyűjtési módszereket, stb.). A szövegeket, az interjúkat magnóval rögzítette. Felkutatta mindazokat a kulturális értékeket, melyek eltűnőben vannak.

A kutatási eredményeket települések szerint számszerűleg rögzítette. Különböző táblázatok, grafikonok mutatják a moldvai csángók nyelvi kompetenciaszintjeit.

További fejezetek: A moldvai csángók nyelv kutatásának kérdései. Csángó nyelvideológiák. Az Európa Tanács raportőrének látogatása a moldvai csángóknál.

Rendkívül érdekes és tanulságos a „Román akarok lenni” és „Nos, akkor mondd meg, mi vagyok!” című fejezet. Ezekben a fejezetekben közöl archaikus szövegeket is, és ezeknek angol fordítását. Abban a reményben, hogy így az olvasója könnyebben érti meg a moldvai csángók nyelvének sajátosságait. Ebben a fejezetben érzékelteti, miért beszélnek a csángók szívesebben románul, mint tájnyelven. „Az Erdélyben letelepedett csángóknak elegük volt a kisebbségi sorsból. A többséghez akarnak tartozni.”

Magyarországon megfogalmazott szándékok gyakran igen negatív hatással vannak, mert az érdekeltek kihasználták a csángó ügyben levő reprezentációs lehetőségeket.

„ Nos, akkor mondd meg, mi vagyok!” című fejezetben, szemléletesen magyarázza, mi a csángó-identitás lényege. Katolikus, egy országban él. Lojalitása erős a Román államhoz. „Római katolikus, aki Romániában él.” (294. old)

Érdekes azon összesítés, ami arra vonatkozik, milyen tapasztalatokat szerzett, mint számlálóbiztos a 2011-es népszámlálás során.

Anyanyelvként legtöbb megkérdezett a nagyobb biztonságot jelentő állami nyelvet jelölte meg. Mondván: „Romániában élünk, római katolikus vagyok.” (291.ol)

Azok, akik magukat önként csángónak deklarálták, számuk kevés.

A hagyományos csángó nyelvet alulértékelték, mivel paraszti nyelvnek tekintik. Az etnikai hovatartozás szerint nagyrészük román etnikumúnak tartja magát.

Összegezés című fejezetben Tánczos Vilmos professzor hangsúlyozza, hogy a moldvai csángók által beszélt nyelvet a magyar nyelv archaikus változatának tekinti.

A moldvai csángók etnikai, tájtörténeti szempontból differenciáltak. Külön kell vizsgálni az északi, a déli és a székely csángó nyelvhasználatát.

Megállapítása szerint, a hagyományos csángó nyelv letűnőben van.

A könyvben megjelent tanulmányok magyar nyelven is megjelentek. A téma iránt érdeklődők tanulmányozhatják.

Ugyancsak a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadásában jelent meg Lehel Peti –Vilmos Tánczos szerkesztésében: Language Use, Attitudes, Strategies. Linguistic Identity and Ethnicity in the Moldavian Csángó Villages című könyv. (Nyelvhasználat, attitűdök, stratégiák. Nyelvi identitás és etnicitás a moldvai csángó falvakban).

A sorozat szerkesztői: Horváth István és Jakab Albert Zsolt. A könyv fedőlapja Könczey Elemér munkája. A tanulmánykötet 12 írást tartalmaz a moldvai csángók nyelvhasználatával, szocializációjával, a csángó dialektus változásával kapcsolatban. A tanulmányok egy része magyarul is megjelent.

A cél: tájékoztatni a nemzetközi közvéleményt a csángókutatás eredményeiről.

A kötet szerzői: Kontra Miklós, Benő Attila, Bodó Csanád, Heltai János Imre, Juhász Dezső, Kiss Jenő, Péntek János, Sándor Klára, Simon Boglárka, Szilágyi N. Sándor, Tánczos Vilmos.

A 286 oldalas könyv célja olyan tanulmányok bemutatása, melyek a moldvai csángók etnikai megnyilvánulásaira, identitásuk kérdéseire összpontosítanak.

A könyvhöz kapcsolódik egy térkép, mely a moldvai településeken a magyar nyelvtudást szemlélteti.

Mindkét angol nyelven megjelent könyvet a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság rendezvényének keretében mutatták be.

Csomafáy Ferenc