Dialógus szövegben és képben

Feleki Károly, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem tanára, a Fotó- Videó - Számítógépes Képfeldolgozás szak vezetője és egyetemi kollegája Dorel Găină a MEGA kiadónál megjelentették közös könyvüket Spiritul locului/ Rezervaţia (A hely szelleme. Rezervátum) címmel. Maga a könyv Feleki Károly 1980 - 2010 között készült képek, szelektív, válogatása, melyhez Dorel Găină verseket illesztett.

A könyv egy dédelgetett ötlet tovább vitt változata. Ugyanis Pillich László valamikor, mint az Igazság újságírója, nem tudott behunyt szemmel elmenni a Ceausescu korszak bestiális nemzetiséget széjjelverő politikája mellett, és több szociológia tanulmányként megírta azt a katasztrofális tragédiát, amelynek végeredményeként Kolozsvár egyik városnegyedét, a Hóstátot szinte nyomtalanul eltörölte a föld színéről a Ceauşescu- éra, hogy a helyére gyárak és tömbházak épülhessenek.

Feleki Károly fényképezőgépével rögzítette az eseményeket, ezeket a képeket könyv formájában, de kiállítás alakjában is a nagyérdemű elé tette.

Az akkori, mélyen bevésődött élményeket nem lehet könnyen felejteni.

Bizonyítja ezt az is, hogy továbbra is szorgalmasan fényképezett, szociofotó stílusban. Gyűltek a képek, és mint szaktanár a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen bőven volt alkalma, hogy a képek nyelvében mind mélyebb és mélyebb rétegekbe ereszkedjék le. Nem eredménytelenül. Ezt a minőségi változást vette észre kollegája Dorel Găină, aki a tanítás mellett verseléssel is foglalkozik.

Feleki Károly felvétele

A képek és a hozzájuk írt verses szöveg nagyszerűen kiegészítette egymást, amire felfigyelt a MEGA Kiadó is. A fedőlap tervet, tördelést, betűtípust, nagyságot (20,06x 20,05 cm) és oldalszámot Feleki Károly végezte el

A könyv bevezető szövegét is ő írta. A zárógondolatokat Ovidiu Coriolan Pecican, a Babeş- Bolyai Tudományegyetem professzora jegyzi.

A fotógráfia és filozófia viszonyáról szólva, rámutat arra, hogy a fotográfia filozófia is, a világnak és az életnek sajátos értelmezését adja, akárcsak a bölcselet. Hivatkozik Vilém Flusser „A fotográfia filozófiája” című írására. V. Flusser szerint: „A fotográfia filozófiájára azért van szükség, hogy a tudat felszínére hozza a fotográfiai gyakorlatot; ez pedig azért kell, mert ebben a gyakorlatban jelenik meg egyáltalán a szabadság egy modellje, poszt-indusztriális kontextusban.”

Könyvnek nagy érdeme a mai életünk olyan képi és szöveges megfogalmazása, ahogyan két művészet iránt elkötelezett ember gondolkodik, írásban és képekben. A verses szöveg eleve tömörítve mondja el gondolatait. A melléjük applikált kép, a maga nyelvezetében, legalább olyan ökomenikus tömörséggel, a tárgyilagosság biztos tudatával, olyan világot tár fel, amely mindnyájunk értelmét befolyásolja. Beszél azokról a jelenségekről, melyek a ma élőit körbeveszik.

A két szerzőnek, szövegben és képben, sikerült maradandót alkotni.

Csomafáy Ferenc