Valaki hord, visz és tart minket

Nagyvárad- A vasárnap esti misék után- Szent Kristóf ünnepére készülve- a Székesegyház előtti téren és a Kanonok sori parkolóban Mons. Fodor József általános helynök megáldotta a gépjárműveket.

Szent Kristóf ugyanis az utazók védőszentje, ezért a római katolikus egyház az ünnepén kéri, hogy mindazokat, akik bármiféle járművön utaznak, segítse és legyen a pártfogójuk, hogy szerencsésen elérjék céljukat, és vissza is találjanak a családi élet boldogságába és melegébe.

A váradi Székesegyházban vasárnap délután 6 órakor kezdődött szentmisén Szent Márk könyvéből szólt az evangéliumi részlet. Elmélkedése mottójául Mons. Fodor József általános helynök Krisztus azon kérését választotta: „Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjétek ki magatokat egy kicsit!”. Ugyanakkor arra is felhívta a jelenlevők figyelmét: gyakran megcsodáljuk a fák lombkoronáit, virágjait, várjuk, hogy gyümölcsöket teremjenek, a gyökerekről azonban, ami élteti a növényeket, megfeledkezünk. Így vagyunk a mindennapi életünkkel is, nem fordítunk kellő figyelmet a jóságos Istenre, aki gyökérzetként hozzájárul a mi fejlődésünkhöz. Pedig Krisztus számos teendője mellett nem egy esetben félrevonult, hogy csendes magányában a Mennyei Atyával beszélgethessen. Az éjszaka nyugalmában érezte az égből szüntelenül rávetülő tekintetet, azt, hogy Isten szereti a teremtményeit, a gondunkat viseli és mindenkit üdvözíteni akar.

Christophorosz

Szent Kristóf az örök kereső ember megtestesítője, nyughatatlan szíve hajtotta, hogy felfedezze a kicsiben a nagyot, a gyengéd gyermekben a hatalmas Istent, akit átvihet a túlsó partra, s ezáltal christophorosszá, vagyis Krisztus-hordozóvá válhat. Mi is őhozzá hasonlóan vándorok vagyunk ezen a Földön, úton vagyunk Isten felé. Nem tudjuk, melyik lesz az utolsó, mely őhozzá vezet, de az emberi életnek mindig Istenhez kell torkollnia. Lehet szép, könnyű és örömteli, vagy rövid és bánatos ez az élet, egy a lényeg: Istenhez vezessen. Szent Kristófot általában botjára támaszkodva ábrázolják, a vándorbot pedig jelképezi azt a zarándokot is, aki a földi élete során a végcélig meg se áll. Mi is cipeljük magunkkal a sorsunk, az életünk, nyomaszt minket a ránk nehezülő világ súlya, de ahogy Kristófnak Isten áldásával és kegyelméből sikerült átjutnia a túlsó partra, úgy a mi erőfeszítésünk is eredményes lehet. Süllyedt, átélte a mélységeket, de azért vitte a gyermek Jézust, mígnem kétségbeesésében valaki megszólította: ne félj, mert az én vállamon van a világ terhe, de én vagyok az is, aki elveszi a világ bűneit.

„Illyés Gyulát idézve utazunk Kháron ladikján, Noé bárkáján, Krisztus vállán és az Isten tenyerén. Egy biztos: valaki hord, visz és tart bennünket, csak ne feledjünk néha visszavonulni egy magányos helyre, felüdülni. Nem mindegy azonban, hogy hová. Fontos, hogy Jézussal akarjunk christophoroszokká lenni, hogy jelen legyen a mi életünkben, a családunkban, a mindennapjainkban”, tanácsolta a vikárius.

Ciucur Losonczi Antonius