„Idehaza vagyunk elveszett városunkban”

A rusnya valcer címmel készülőben van Zudor János legújabb könyve. A nagyváradi költő legújabb verseiből Selyem Zsuzsa kolozsvári írónő, egyetemi tanár válogatott ki egy kötetre valót. A kiadáshoz a Posticum Egyesület támogatókat keres.

„Nagyvárad hajdani sokat emlegetett irodalmi pezsgése ma már szinte teljesen a múlté. Hogy kinek a hibája? Hát nem a Jánosé, az biztos. Ő az a rohanó szakállas alak, akivel összefuthatsz Nagyvárad sétálóutcáján, kér tőled egy cigarettát, elveszi tőled a dobozt, és ír rá neked hálából egy verset.

Ő az a szakadtan is sármos, öregen is fiatalos törzsvendég a kocsmában, aki legújabb, vagy legutóbb magánál felejtett kötetét próbálja rád sózni egy sörért, és ennyivel nem is szabadulsz, mert még a nevedre vagy kedvesed nevére költött ajándék verset is kapsz tőle. És ő az a bolondos ember, aki a koszos poros busz egyik végében ülve „hátra-beszélget” a busz másik végébe egy fiatal lányhoz, tárgyalva családi, szakmai, politikai és filozófiai témákat. Ez csak próbálkozás volt a jellemzésre. Mert Jánost személyesen kell ismerni. Vagy ha ez nem jön össze, akkor legalább a verseit kell olvasni.” (Barabás-Vanyovszki Mária)

Én egy nagy dögfehér halott vagyok. / Kísértet ingben járok, / bocsánatot kérek mindenkitől, / mint egy született vesztes! / Egy csókot adok mindenkinek, aki / meztelen. Én vagyok az örök búbánat. (Zudor János: Én)

Kísérlet egy életrajzra

Zudor János 1954-ben született Nagyváradon. 1983-ban végezte el a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-francia szakát. 1987-ig tanárként dolgozott, de volt a nagyváradi vegyi üzem, a Sinteza alkalmazottja is, aztán pedig újságíróként tevékenykedett. 1993 óta betegnyugdíjas. A Posticum egykori projektvezetője és recepciósa, Barabás-Vanyovszki Mária – kicsit talán múzsaként, de mindenképp figyelve és értve a költő szavait – rábírta, hogy János rendszeresen egy öreg írógépbe üsse be verseit. Ezek „őrzési jogáért” a Posticum minden alkalommal fizetett a költőnek. Így neki cigarettára (vagy talán ennivalóra is) jutott, az utókornak pedig a 2010-ben megjelent Jónás és a mérték. A Posticum Szent Erzsébet kápolnájának hívei a perselypénzzel egy éven keresztül folyamatosan támogatták a költőt.

János csak az őt értőkkel ért szót, a többiek számára nyárspolgárok, összeesküvők vagy csak az útjába kerülő akadályok. Kezelésre szorult, de nem mindenki kezéből fogadta el a pirulákat. Édesanyja halála után aztán minden még rosszabb lett. Lakását elcsalták tőle, a városban csatangoló költőt autó üti el, nemsokára bátyja is meghal, őt beutalják a diófási, és később a tölgyesi elmegyógyintézetbe.

Innen hozza Rencsik Imre vissza Váradra, és a Posticum egyik helységében szobát alakít ki számára. Verseit begépeli és mindenki számára hozzáférhetővé teszi a zudorversei.blogspot.com oldalon, a Posticum konyhájában együtt ebédel vele, és ezen felül kiadót keres a költő válogatott versei számára.

A rusnya valcert Selyem Zsuzsa kolozsvári egyetemi tanár válogatta össze és írt utószót hozzá. A könyv a magyarországi Új Forrás kiadónál jelenne meg, ha a nyomtatáshoz szükséges pénz összejönne hozzá. Ehhez kérjük az irodalombarátok támogatását a Posticum számlaszámra (Asoc. Posticum Mov. Iuv. Christ., Banca Transilvania, Oradea, Ag. Cantemir: RON – RO67 BTRL 0050 1205 7810 80XX, EUR – RO16 BTRL 0050 4205 7810 80XX, SWIFT: BTRL RO22 BHA. A kötet a június 2. és 6. között megrendezendő 83. Ünnepi Könyvhétre jelenne meg.

Nekem sok hazám van, / otthon vagyok mindenütt / (ezért keresnem kell / az igazi otthonom.) // Fogdmegek őriznek, / nehogy valahogy eltévedjek / (ufók is őriztek, de / nem mondhatni hogy rendszeresen.) // Tűrhető a halmazállapotom. / Vekkerre ébredek. Fél hat. / (IRÁNY HAZA. A HÍD ALÁ.) (Zudor János: Irány haza)

Posztvárad-versek

(Részlet Selyem Zsuzsának A rusnya valcerhez írt utószavából)

„Nagyvárad a múlt század elején a magyar kultúra centruma volt, ki ne tudná, hogy polgári miliőjében a modern magyar gondolkodás talált otthonra. Az is közös kulturális emlékezetünk része, hogy az érmindszenti születésű, botrányos és szenvedélyes Ady Endre nem lehetett volna Nagyvárad nélkül emblematikus magyar költőnk. A múlt század elején volt tehát egy magyar város, ahol kíváncsiak voltak az emberek egymásra, tágas és elegáns kávéházakban találkoztak nap mint nap, ápolt promenádokon sétálgattak, folyóiratokat alapítottak, politizáltak, mulattak, versektől ájultak el a hölgyek. Zudor János Várad-verseiben a mai város jelenik meg, a száz évvel korábbinak ugyan vannak nyomai – „ahol Ady Endre is megfordult”–, de ezek alig kivehetőek. (…) A kulturális védőháló eltűnt a versek alól, magára hagyottabbak hát. A kultusz oda, a lányok ma egészen mástól ájulnak el. „Nagyobb mint a falu, / te édes, te Várad. / A mi városunk. / Nagyobb a falunál, / a feltornászott lélek, / és a Pecehíd, / a fél falunál is / nagyobb, a város.”

Általánosan megfigyelhető jelenség, hogy a városok nagy falvakká válnak, hiszen a köztereket elfoglalják a pillanatnyi haszonlesők, a kereskedelmi valamicsodák, egyre kevesebb a hely, ahol a városlakók egymással találkozhatnának és valamit közös elhatározással építhetnének.

Zudor János Várad-versei páratlanok a poszturbánus állapot érzékeltetésében. A poszturbánus állapot: parkok fáit vágják ki, erőszakosan szobrokat emelnek, vendégmunkásokat éhbérért dolgoztatnak, ellehetetlenítve, hogy valaha is otthon érezhessék magukat, tegyenek is valamit a helyért, ahová a sors vagy a szegénység vetette őket. Minden város mostanság azt érzékelteti: nagyobb vagyok annál, hogy egyáltalán számítson nekem, hogy mit gondolsz rólam, nem a személyed és opcióid érdekelnek, hanem a pénzed, semmi más. Zudor verseiben sok ember van, karakter vagy bármi emberi vonás nélkül. Simán áthajtanak autóikkal a gyalog közlekedő, szerencsétlennek gondolt emberen, megteszik, mert az autó erősebb, és kész, már húznak is el.”

Körbenyargalászom a várost // (sérült a tudatom, / sérült az agyam, / sérült a hitem, / sérült a vérem) // Itt kell négykezest / játszanom Hitetlen / Tamásként, pucéron. (Zudor János: Meztelen a városban)

Zudor János eddig megjelent kötetei

Gyakorlótér (antológia). Budapest, 1989.

Pygmalion monológja. Bukarest, 1989.

Romániából jöttem. Budapest, 1990.

Fagyöngy (antológia). Székelyudvarhely, 1994.

A mindenség zenéje. Debrecen, 1995.

Isten asztalán. Nagyvárad, 1995.

Filmzene. Budapest, 1995

És egy kicsit tovább. Nagyvárad, 2001

Jónás és a mérték, Kolozsvár 2010